A keresztények mit szólnak az ember evolúciójához? Elfogadják?

Szia!

Én nem tudom, hogy más magukat keresztényeknek nevező emberek mit gondolnak róla, de azok, akik komolyan veszik azt, hogy a Biblia Szentírás, és Isten kinyilatkoztatása bizonyos, hogy úgy gondolják, hogy nem elfogadható, és nem összeegyeztethető Isten kinyilatkoztatásával, méghozzá igen sok ok miatt. Néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül:

Az első és legfontosabb, hogy ha evolúció történt, akkor a halál már azelőtt elterjedt, hogy az ember létrejött. Viszont, ha a halál megelőzte az embert, és nem Ádám bűnének következménye volt, akkor a bűn képzelgés. Ha pedig a bűn képzelgés, akkor nincs szükségünk Megváltóra.

Másodszor, az első Ádám és az "utolsó Ádám" (Jézus Krisztus) csodálatosan teremtett testtel rendelkezett, mégis mindkettő meghalhatott az emberi engedetlenség miatt. Ha Ádám teste egy állatéból jött volna létre, ez a mélységes teológiai összheng megtörne - a Megváltás tervével együtt.

Harmadszor a befejezett teremtés, mely az embert is magában foglalja "igen jó" volt. Nem volt sem küzdelem, sem halál. Ezt követően az ember szándékos engdetelensége miatt kikerült ebből az univerális paradicsomból és miatta küzdelem és halál lépett a világba. Egy napon Isten ezt a paradicsomot mint "új eget és új földet" helyreállítja.

Negyedszer, mivel Isten teremtette az embert és minden mást is, Istennek kell számunkra a legfontosabbnak lennie. Ő bennünket saját képmására teremtett, uralmat kaptunk a többi földi teremtmény felett, ezért gondoskodnunk és törődnünk kell velük, különösen embertársainkkal. Vétkeztünk és ezért megváltóra van szükségünk.

Végül Mózes első könyve első 11 fejezetében pontos történelmi leírást kapunk, melynek szereplői valódi emberek, eseményei pedig döntő jelentőségűek. Jézus Krisztus és minden újszövetségi író valós eseményekként és személyekként hivatkozik ezekre.

Üdv. Péter

"A pozitív tudományoknak a vallás területén való alkalmazása

… Nem kevesek kérik állhatatosan, hogy a katolikus vallás ezeket a tudományokat a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe. Ez kétségkívül dicséretre méltó, amikor valóságosan kimutatott tényekről van szó; óvatosan kell azonban kezelnünk akkor, amikor inkább hipotézisekről, föltevésekről – bár valamiképpen tudományosan megalapozott – elméletekről van szó, amelyek a Szentírásban vagy a „hagyományban” foglalt tant érintik. Ha tehát ezek a sejtésszerű vélemények közvetlenül vagy közvetve szemben állnak az Istentől kinyilatkoztatott tanítással, a fenti követelményt elfogadni semmi szín alatt nem lehet.

Ez okból nem tiltja az Egyház Tanítóhivatala azt, hogy az „evolucionizmus” tana, amennyiben a már létező és élő anyagból származó emberi test eredete szempontjából végez kutatásokat, - azt ugyanis, hogy a lelkeket közvetlenül Isten teremtette, a katolikus hit alapján mindenképpen vallanunk kell – a tudomány és a teológia jelen állásával megegyezően kutatások és viták tárgya legyen a mindkét területen illetékesek részéről, éspedig oly módon, hogy a két nézet érveit, azaz a kedvező és kedvezőtlen érveket a szükséges komolysággal, mérséklettel és mértékkel mérlegeljék és ítéljék meg, és mindnyájan legyenek készen arra, hogy magukat az Egyház ítéletének, amelyre Krisztus a Szentírás hiteles magyarázatának és a hit dogmái megvédésének feladatát bízta, alávessék.

Egyesek azonban merészen túlteszik magukat ezen a vita-szabadságon, és úgy beszélnek, mintha az eddig összegyűjtött adatoknak és az ezekre az adatokra alapozott okoskodásoknak köszönhetően az emberi testnek a már létező és élő anyagból való származása teljes bizonyossággal ki lenne mutatva, és mintha az isteni „kinyilatkoztatás” forrásaiban semmi olyan nem volna, ami a tárgyban a legnagyobb mérsékletet és óvatosságot követeli meg.

Amikor azonban a másik, csak feltételes elméletről, azaz a poligenizmusról van szó, az Egyház fiai ugyanezt a fajta szabadságot nem élvezik. Keresztények ugyanis nem fogadhatják el azt a nézetet, amelynek képviselői szerint Ádám után a földön vagy voltak olyan, valódi emberek, akik nem természetes nemzés útján minden ember ősapjától származtak, vagy pedig Ádám sok ős összességét képviseli; semmiféleképpen nem látható, hogyan lehetne ezeket az állításokat összeegyeztetni azokkal, amikre a kinyilatkoztatott igazság forrásai és az Egyház Tanítóhivatalának határozatai az eredeti bűnnel kapcsolatban tanítanak nekünk; ez ugyanis egy Ádám által egyénileg, valóságosan elkövetett bűnből származik, és nemzés által mindenkibe átvitetvén minden ember sajátja [vö. Róm 5,12-19; vö. DH 1511-1514].

Mint ahogy a biológiai és antropológiai tudományokban, úgy a történettudományokban is vannak olyanok, akik az Egyház által megszabott határokat és óvatossági szabályokat merészen áthágják. Különösképpen sajnálatos az Ószövetség történeti könyveinek túlságosan szabad magyarázási rendszere; ennek a rendszernek a védői eszméik megvédése érdekében tévesen hivatkoznak arra a levélre, amelyet a Biblikus Bizottság nemrégen Párizs érsekének küldött [vö. DH 3862-3864]. Ez a levél ugyanis kifejezetten arra hívja fel a figyelmet, hogy a Genezis első tizenegy fejezete, bár a legjobb görög és latin szerzők, vagy korunk illetékesei által használt történelmi módszerrel nem egyezik meg, valamilyen értelemben mégis a történeti műfajhoz tartozik, ezt pedig az exegétáknak még tanulmányozniuk kell és meg kell határozniuk; ugyanezek a fejezetek egy egyszerű és képletes, kevéssé művelt nép gondolkodásmódjához alkalmazkodó beszédmóddal mind azokra a főigazságokra rávilágítanak, amelyek az üdvösségünkhöz alapvetők, mind az emberi nem és a választott nép eredetének népies elbeszélését tartalmazzák.

Ha régi szent írók át is vettek valamit a népi elbeszélésekből (amit minden további nélkül meg lehet engedni), sohasem szabad elfelejteni, hogy ezt az isteni sugalmazás segítségével tették, amely ezeknek a dokumentumoknak a kiválasztásában és értékelésében minden tévedéstől megvédte őket.

Ezeket a Szentírásba beleszőtt népies elbeszéléseket azonban nem lehet egy szintre helyezni sem a mitológiákkal, sem bármi hasonlóval, amelyek inkább a képzelet kiáradásának gyümölcsei, mintsem az igazság és egyszerűség ama szeretetének eredményei, amely a szent könyvekben, az Ószövetség könyveiben is annyira kiviláglik, hogy meg kell állapítanunk: a mi szent íróink az antik profán íróknak nyilvánvalóan felette állnak."

(XII. Piusz pápa: A „Humani generis” körlevél)

Evolúció

Meghatározás: A szerves evolúció az az elmélet, amely szerint az első élő szervezet élettelen anyagból fejlődött ki. Aztán — amint állítják — ennek szaporodása során alakultak ki az élőlények különböző formái, míg végül létrejött a földön valaha létezett összes növényi és állati életforma. Mindez állítólag egy Teremtő természetfölötti beavatkozása nélkül ment végbe. Egyesek igyekeznek egybeolvasztani az Istenbe vetett hitet az evolúcióval, mondván, hogy Isten az evolúció által teremtett: létrehozta az első, primitív életformákat, majd az evolúció révén ezután létrejöttek a magasabb életformák, köztük az ember. Nem bibliai tanítás.

Valóban tudományos az evolúció?

A „tudományos módszer” a következő: a történések megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet felállítása, hogy mi lehet igaz; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az elméleten alapuló jóslatok valóra válnak-e. Vajon ezt a módszert követik azok, akik az evolúcióban hisznek, és tanítják azt?

Robert Jastrow csillagász azt mondja, hogy a tudósok „sajnálatára nincs egyértelmű válasz, mivel a kémikusoknak mind ez ideig nem sikerült megismételniük a természet azon kísérleteit, melyek során élettelenből élőt teremtett. A tudósok nem tudják, hogyan történt ez” (The Enchanted Loom: Mind in the Universe. [New York, 1981] 19. o.).

Loren Eiseley evolucionista elismerte: „Miután a teológusokat megrótták azért, mert mítoszokra és csodákra támaszkodnak, a tudósok abban a nem irigylendő helyzetben találták magukat, hogy kénytelenek megteremteni a saját mitológiájukat, tudniillik azt a feltevést, hogy amit napjaink minden erőfeszítése sem képes megvalósítani, az valóban megtörtént a kezdet kezdetén” (The Immense Journey. [New York, 1957] 199. o.).

A New Scientist szerint „egyre több tudós, főleg egyre nagyobb számú evolucionista . . . azt állítja, hogy Darwin fejlődéselmélete egyáltalán nem valódi tudományos elmélet . . . A kritikusok között sokaknak a legmagasabb akadémiai végzettségük van” (1981. június 25., 828. o.).

H. S. Lipson fizikus kijelentette: „ Az egyetlen elfogadható magyarázat a teremtés. Tudom, hogy ez irtózatos egy fizikusnak, mint ahogy nekem is, de nem vethetünk el egy olyan elméletet, amely nem tetszik nekünk, ha azt kísérleti bizonyítékok támasztják alá.” (Kiemelés tőlünk.) (Physics Bulletin. 1980, 31. köt., 138. o.)

Egyetértés van-e az evolúció védelmezői között? Milyen érzést keltenek benned a tanításukkal kapcsolatban itt felsorolt tények?

Darwinnak A fajok eredete című műve centenáriumi kiadásának (London, 1956) bevezetőjében ez olvasható: „Miként ismeretes, a biológusoknak igen különböző a felfogásuk nemcsak az evolúció okairól, hanem még a tényleges folyamatról is. Ezek a különbségek azért állnak fenn, mert a bizonyítékok nem kielégítőek, és nem tesznek lehetővé határozott következtetéseket. Ezért messzemenően jogos és helyénvaló a nem tudományos nyilvánosság figyelmét az evolúcióval kapcsolatos nézeteltérésekre irányítani” (W. R. Thompson, a Biológiai Növényvédelem Nemzetközösségi Intézetének akkori igazgatója; Ottawa, Kanada).

„Egy évszázaddal Darwin halála után még ma sincs a legcsekélyebb bizonyítható vagy akár elfogadható magyarázatunk sem arra, hogyan ment végbe a valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész kérdésben a nézeteltérések szokatlan sorozatához vezetett . . . Az evolucionisták között csaknem nyílt háborúskodás áll fenn, amelyben mindenféle [evolucionista] irányzat új módosításokat sürget” (C. Booker [a londoni Times egyik írója]; The Star. [Johannesburg] 1982. április 20., 19. o.).

A Discover című tudományos folyóirat ezt írta: „ Az evolúciót . . . nemcsak a fundamentalista keresztények támadják, hanem neves tudósok is kétségbe vonják. A paleontológusok — vagyis a kövületek tanulmányozásával foglalkozó tudósok — között is egyre több az eltérő vélemény” (1980. október, 88. o.).

Milyen nézetet támasztanak alá a kövületek?

Darwin elismerte: „Ha tényleg az volna a helyzet, hogy nagyszámú . . . faj egyszerre keletkezett volna, az valóban végzetes lenne a[z] evolúció elméletére nézve” (A fajok eredete. Typotex Kiadó, 2000, 288. o.). Vajon azt igazolják a bizonyítékok, hogy a „nagyszámú . . . faj” egy időben jött létre, vagy az evolucionisták által vallott fokozatos fejlődést?

Találtak-e elegendő kövületi anyagot ahhoz, hogy helytálló következtetést lehessen levonni?

Porter Kier, a Smithsonian Intézet tudósa kijelentette: „ A világ múzeumaiban százmillió, jegyzékbe vett és azonosított kövület található” (New Scientist. 1981. január 15., 129. o.). Az A Guide to Earth History hozzáfűzi: „ A kövületek által a paleontológusok most kiváló képet tudnak elénk tárni az elmúlt korok életéről” ([New York, 1956] Richard Carrington, Mentor edition, 48. o.).

Miről tanúskodnak a valóságban a kövületek?

A chicagói Természettörténeti Field Múzeum által kiadott Bulletin rámutatott: „Darwin [evolúciós] elmélete mindig szorosan kapcsolódott a kövületi bizonyítékokhoz, és valószínűleg a legtöbben azt feltételezik, hogy a kövületeknek igen jelentős szerepük van az általános bizonyítási eljárásban, melyet az élet eredetének darwini magyarázata végett folytatnak. Sajnos, ez nem egészen igaz . . . a geológiai feljegyzések sem akkor, sem azóta nem szolgáltatták egy lassan előrehaladó evolúció bizonyítékának szépen egymásra épülő láncolatát” (1979. január, 50. évf., 1. sz., 22—3. o.).

Az A View of Life című könyv ezt írja: „ A kambrium kezdetétől számítva körülbelül tízmillió év alatt bolygónkon mindent felülmúló látványos változatosságban jelent meg a vázas gerinctelen állatok összes fő csoportja” ([Kalifornia, 1981] Salvador E. Luria, Stephen Jay Gould, Sam Singer, 649. o.).

Alfred Romer paleontológus ezt írta: „Ez alatt [a kambriumi réteg alatt] terjedelmes vastagságú üledékek vannak, amelyekben a kambriumi formák elődeinek felbukkanását várnánk, de nem találjuk meg őket. Ezekből a korábbi rétegekből az élet majdhogynem minden jele hiányzik, és így logikusan azt mondhatnánk, hogy az általános kép összhangban van azzal a nézettel, hogy az életformák a kambrium kezdetén különleges teremtés útján jöttek létre” (Natural History. 1959. október, 467. o.).

Harold Coffin zoológus ezt állítja: „Ha igaz lenne az egyszerűtől a bonyolultig való fokozatos evolúció, akkor meg kellett volna találni a teljesen kifejlődött kambriumi élőlények elődeit; de nem találták meg azokat, és a tudósok elismerik, hogy kevés a remény arra, hogy valaha is megtalálják. Kizárólag a tények, vagyis kizárólag a földön valóban feltárt dolgok alapján tehát a hirtelen megvalósult teremtésnek — a főbb életformák létrejöttének — az elmélete illik legjobban a képbe” (Liberty. 1975. szeptember/október, 12. o.).

A Cosmos című könyvében Carl Sagan őszintén elismerte: „ A kövületek bizonyítéka összeegyeztethető a nagy Tervező elméletével” ([New York, 1980] 29. o.).

Létrejöhetett-e az evolúció mutációk, azaz ugrásszerű génelváltozások eredményeként?

A Science Digest állítása szerint „az evolucionista revizionisták úgy gondolják, hogy a kulcsszerepet betöltő szabályozó gének mutációi lehetnek az elméletük szerinti kvantumugrásokhoz szükséges genetikus légkalapácsok”. A folyóirat azonban a brit zoológust, Colin Pattersont is idézi, aki megjegyezte: „ A spekuláció megengedett. Semmit sem tudunk ilyen domináns szabályozó génekről” (1982. február, 92. o.). Más szavakkal: egyetlen olyan bizonyíték sincs, amely az elméletet alátámasztaná.

A The Encyclopedia Americana elismeri: „Úgy tűnik, nehéz összeegyeztetni azt a tényt, hogy a legtöbb mutáció kárt okoz a szervezetben, azzal a felfogással, hogy a mutációk lennének az evolúció nyersanyagforrásai. A valóság az, hogy a biológiakönyvekben a mutációt bemutató ábrák torz- és korcsképződmények gyűjteményei, és úgy látszik, a mutáció elsősorban romboló, semmint építő jellegű folyamat” ([1977] 10. köt., 742. o.).

Mi a helyzet a tankönyvekben, enciklopédiákban és múzeumokban ábrázolt „majomemberekkel”?

„ Az ilyen rekonstrukciókon a testet és szőrzetet a fantázia alapján kell elkészíteni . . . A bőrszín, a szőrzet színe, minősége és eloszlása, a vonások és az arckifejezés — nos, ezek a jellemzők egy őstörténeti korból származó ember esetében teljesen ismeretlenek” (The Biology of Race. [New York, 1971] James C. King, 135., 151. o.).

„ A művészi elképzelések túlnyomó többsége inkább fantázián, mintsem bizonyítékon alapszik . . . A művészek kénytelenek valamilyen majomhoz is, és emberhez is hasonló lényt alkotni; minél régebbinek tartják azt, annál inkább majomhoz hasonlóvá formálják” (Science Digest. 1981. április, 41. o.).

„ Amint lassanként rájövünk, hogy a primitív emberek egyáltalán nem »vademberek«, ugyanúgy azt is meg kell értenünk, hogy a jégkorszak első emberei sem voltak oktalan állatok, sem félig majmok, sem idióták. Ennélfogva leírhatatlan butaság valamennyi kísérlet, amellyel megpróbálják rekonstruálni a Neander-völgyi vagy a pekingi ősembert” (Man, God and Magic. [New York, 1961], Ivar Lissner, 304. o.).

Vajon nem tényként beszélnek a tankönyvek az evolúcióról?

„Sok tudós képtelen a dogmatikussá válás ellen védekezni . . . a fajok eredetének kérdését ismételten úgy állítják be, mintha az már végleg tisztázott lenne. Semmi sincs messzebb az igazságtól . . . A dogmatizmusra való hajlam viszont fennáll, és ez nem használ a tudomány ügyének” (The Guardian. London, 1980. december 4., 15. o.).

Ésszerű-e azonban elhinni azt, hogy a földön minden hat nap alatt lett megteremtve?

Egyes vallásos csoportok azt tanítják, hogy Isten hat 24 órás nap alatt teremtett meg mindent. Ám a Biblia nem ezt mondja.

Az 1Mózes 1:3–31 arról tájékoztat, hogy Isten hogyan készítette elő a már meglevő földet az embereknek lakóhelyül. Azt írja, hogy egy hat napon át tartó időszak alatt került sor minderre, de arról nem esik szó, hogy ezek 24 órás napok voltak. Általános szokás például „a nagyapja napjaiban” kifejezéssel valakinek az egész életidejére utalni. Így a Biblia is gyakran használja hosszabb időtartam kifejezésére a „nap” szót. (Vesd össze: 2Péter 3:8.) Ennek megfelelően a Mózes első könyvének 1. fejezetében leírt ’napok’ esetében ésszerűen beszélhetünk több ezer éves korszakokról.

Az anglikán egyház elfogadja. Olyannyira, hogy az első szervezett szervezet volt a világon, amelyik elfogadta, 1870

körül. A katolikusok is elfogadják, a reformátusok meg ezért

nem.

A pünkösdisták elfogadják, a jehova tanúi ezért nem.

A többit nem tudom.