Ha Isten annyira minden tudó és következetes, akkor miért teremtett embert? Isten miért nem mérte fel tettének a következményét?

Neked van pl. egy kiskutyád? Sokat rosszalkodik, ugye? Kiássa a növényeket, átszökik a szomszédba stb. Ezt mind te is tudtad, h nem lesz vele könnyű dolgod, mégse dobtad ki őt. Hiszen szereted. Pedig te csak ember vagy, Isten viszont a Szeretet. Ő engedi, h mi tegyük a dolgunkat, mi meg megyünk a magunk feje után. Ezért hibás Ő? Amiért nem robotok vagyunk?

Ádám és Éva...a legerősebb emberek voltak, de ők direkt választották a rosszat. Mert nem robotok voltak.:)

Csatlakozom az első hozzá szólóhoz.

Úgy gondolta, hogy megossza az élet szépségeit olyanokkal akiket Ő létrehoz, hogy élvezzék az életet.

A következményeket pedig nem akarta előre látni, mint ahogy te sem biztos, hogy minden rosszról tudomást akarsz szerezni, megelőlegezte a bizalmat az élőknek.

Hosszú időkön keresztül nem is volt probléma, és érdekes, hogy nem is egy földi okozta elsődlegesen a bajt, hanem az a magasabb rendű élőlény aki az angyalok közt is az egyik kiemelkedő szerepet kapta mert oltalmazó Kérub volt.

A szeretet Istene engedi, hogy bizonyítsunk, mert már rég elpusztíthatott volna minket.

Inkább legyünk hálásak és kezdjünk el viselkedni, és tanuljunk meg vele összhangban élni.

Egyrészt, Isten amikor megteremtette az első emberpárt, tökéleteseknek teremtette meg. Olyan körülmények közzé helyezte őket, ahol semmiről sem kellett gondoskodniuk. Aztán nem Isten okolható azért, mert az emberek nem tudtak ellenállni a saját vágyaiknak, és emiatt bünbe sodorták magukat. Isten figyelmeztette őket előre, hogy mi lesz a következménye ha elfordulnak Istentől. Ők nem tettek eleget ennek a parancsnak. Innentől kezdve elveszitették a Istennel ápolt kapcsolatukat.

Aztán megvolt emlitve egy másik ok, ami szintén nem Isten hibája, mégpedig, hogy egy angyal fellázadt Isten ellen, és félrevezette az első emberpárt.

Isten megtehette volna, hogy ekkor elpusztitsa az emberi fajt örökre, de akkor nem adott volna lehetőséget számunkra hogy bebizonyítsuk, hogy mi szeretjük és hiszünk benne. Annak ellenére, hogy tökéletlenek vagyunk Isten szeret minket és mindennap gondoskodik a szükségleteinkről.

Mindannyian hálásak kell, hogy legyünk hogy élhetünk, és hogy ismehetjük a Teremtőnket.

A sátán fellázította az angyalok 1/3-át és ennek a lázadásnak egyik "központja" a föld volt, egyesek szerint innen is indult ki. A lázadás okainak egyik "fő érve" az volt, hogy ha Isten szabad akaratot adott, akkor akár ellene is lehet dönteni és függetlenedni. Mert ha mégsem, akkor az mégsem igazi szabad akarat, hanem Isten elnyomása erőfölénnyel. Csakhogy, azok, akik hittek a sátánnak és csatlakoztak hozzá, vele együtt átalakultak valami mássá. Többé már nem angyali lények voltak Isten Szellemével átitatva, hanem Istenről és az életről "levált" lények, akik nem fogták fel, hogy Isten maga az élet és minden jó forrása. Amikor "öneállósodtak" ez azzal járt, hogy elvágták magukat Istentől, amihez persze joguk volt, de ezzel a következménnyel járt. Ha elzárod a vizet és kikötteted, akkor nehezen fogsz inni belőle. Csakhogy itt olyan drámai eltorzulás következett be ezeken az angyalokon és magán a sátánon is, amiből nem volt visszaút, vagy "jaj bocsi, meggondoltam, inkább mégse", nem volt "3napos visszatérítési garancia".

Végülis a föld felszínét Isten helyreállította és mindenki "bizonyságára" megteremtette a világ legkisebb és legfiatalabb lényét, az embert. Ráadásul, senki számára nem vitatható mértékű szabad akaratot adott neki és saját magához hasonló, a létezés minden "síkját" felfogni képes, Szellemből, Lélekből és Testből álló együttesként. Ellátta megfelelő információkkal és azzal a képességgel, hogy fejlődjön, tanuljon, legyen képes függetlenül dönteni és mérlegelni megszerze(ndő) testi, lelki és szellemi információi és tudása alapján, akár egy mérleg nyelve "függetlenül". Isten ezzel a kicsi, érintetlen személyiségű lénnyel és a leszármazottaival akarta legyőzni a sátánt a saját területének a kellős közepébe ékelve, azt a feladatot adva nekik, hogy "műveljék ÉS őrizzék" a bolygót. Isten igenis "mérlegelt" és később "vállalta is a felelősséget" vagyis az esetleges bukás következményeit. Arra az esetre, ha az emberek elbuknának, gondoskodott menekülési útvonalról, vagy választási lehetőségről, alternatíváról. De nem vethette be az erejét, mert akkor megint csak az lehetett volna, hogy az "erősebb jogán" elvvel vádolhatták volna ráadásul az embereket is a sátán és angyalai sorsára kellett volna juttatni "igazság szerint". Úgyhogy ő maga jött le kiüresedve Jézusként megtestesülve és leélt egy emberi életet, tökéletesen betöltve minden (saját) parancsolatát, törvényét és próféciáját, DE emberként kitéve minden olyasminek, így a fáradságnak, gyengeségnek és kísértéseknek is, mint amiknek az emberek is ki vannak téve. A végén pedig fogta az összes valaha élt és élni "fogó" ember összes bűnének büntetését, a betegségekkel és átkokkal, szegénységgel és szenvedésekkel együtt és magára vette önként elviselve zokszó nélkül és ártatlanul. A kereszten már nem is volt emberi formája, olyan volt a sok ráktól, aidstől, ebolától és a többi betegségtől, mint egy "féreg". Ahogy az összes elmebaj, pszichózis, depresszió, bűntudat és minden negatív érzelem és egyéb sátáni támadások végigmentek rajta, mint a hordák, kiélve rajta régóta várt bosszúszomjukat és szadizmusukat. És mikor meghalt, lement a pokolba, de nem "szenvedőként". Elvégezte feladatát, kihirdette győzelmét és a jogot, hogy "visszavásárolta" az emberiséget a sátán hatalmából, akinek Ádám átadta ezt a bolygót a bűnbeeséskor. aztán legyőzte magát a halált is és felment az Atya jobbjára, de továbbra sem élve vissza Isteni erejével, hanem teljesítve az eredeti célt, hogy az emberek, az "asszony magva" által, a legkiszolgáltatottabb, legkisebb, legtörékenyebb és "legviharosabb" életű lényeken, az embereken keresztül győzze le a sátánt és győzze meg az angyalokat és mindenkit, hogy hová vezet, milyen torzulásokhoz és milyen élethez, ha valaki a sátánra szavaz és miért ultragáz, ha valaki le akar válni róla, mert azáltal magáról az életről válik le elutasítva. Mert nem beszédben áll Isten országa, hanem erőben. Abban az erőben, amit Isten Szelleme ad, amikor önként választja az ember és noha választhatná az önös érdekeit, testi indíttatásait és a saját maga képességeiben bízást, mégis önmagát átadva engedelmeskedik, hogy Isten használja őt, a kezeit, lábait, száját és életét. Megmutatva ezáltal és okulására az angyaloknak és minden létezőnek, hogy EZ (is) hová vezet és milyen lesz így, szeretetet követve és cselekedve, betöltve a törvényt, a legnagyobb törvényt az ember és választva Istent annak ellenére, hogy közben állandóan ki van téve mindennek, jónak és rossznak is.

Helytelen dolog Istent felelősségre vonni ilyen dolgokért. Isten nem teremtett embert, se egyetlen más dolgot, Isten emberré fejlődött. Amit mi röviden Istennek nevezünk, nem egy valaki akit mi felelősségre vonhatnánk.

Isten, a mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv bennünk; minden Hatalom, Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen Forrása; az Eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek mi fejleményei – nem teremtményei – vagyunk, velünk azonos. Ha tehát valaki felelős a mi saját nyomorúságunkért akkor azok mi maunk vagyunk.