Láttátok ma az M1-en a latin ("tridenti rítusú") mise közvetítését?

Szia!

Ez megint jó hosszú lesz...

Megszámozom a válaszom, hogy ne kelljen bemásolni, csak a számot beírni, ha válaszolni szeretnél. Úgy könnyebb lesz követni :)

1. : lex orandi, lex credendi és a követő bekezdés…

Na, többek között ez az, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem beszélek latinul, mint az emberek többsége (ettől persze még nem tartom magam feltétlenül műveletlennek, vagy butának). Ez egy kicsi olyan érzést kelt bennem, mintha valaki „magas lóról” beszélne velem… talán épp ez a baj a Latin misével is.

Olyan ez, mintha a pap „egy másik kasztba” tartozna, ő mindent tud, ő a művelt, ő a „Krisztus képmása”, ti meg a terelgetni való tudatlan juhok, butus kis gyerekek.

Nem a papot kell követni, hanem Krisztust, nem a pap a képmás, hanem minden újjászületett keresztény azzá válik, csak éppen pont az egyházak nem hagyják nekik! Így ki lehet sajátítani egyeseknek bizonyos dolgokat… amiről korábban írtam.

„Ó ez nem így van!”- mondhatnád, de „sajnos” sem a templomban, sem a hétköznapi életben nem a teológusok vannak többségben, hanem emberek, akik vagy beveszik ezt, és követik a papot, pásztort, akárkit, vagy pedig olyanok, mint én, akiknek valami nem stimmel, és esetleg otthagyják az egyházukat és utána keresgélnek, kallódnak. Sokan ezért kötnek ki szektáknál (egyik uralom alól a másikba), mások elszigetelten, kevés szellemi testvérrel haladnak tovább, mint jómagam.

Ha Jézus valóban földi szervezetet is akart létrehozni, nem erre gondolt. Szintén a Korinthusi levélből (de nyugodtan idézhetnék a Példabeszédekből is):

„18. Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen. 19. Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. 20. És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók”.

2. Az áldozat „megismétlése”.

Tényleg szükség van erre? A Biblia szerint:

Zsidó levél 9. fejezet

"24. Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. 25. NEM IS, HOGY SOKSZOR ADJA MAGÁT ÁLDOZATUL, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; 26. Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak EGYSZER JELENT MEG az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27. És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: 28. Azonképen Krisztus is EGYSZER MEGÁLDOZTATVÁN sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre".

A másik sarkalatos pont, hogy szerintem senkinek nincs joga (és képessége) Krisztust „feláldozni”. Ahogy mondta is, Ő maga tette le az életét és vette fel újra. Ha ember tette volna vele, egyszerűen lejött volna a keresztről (mint ahogy sokan várták), mert Isten fia felett senkinek nincs hatalma, csak Istennek!

Továbbra is állítom, hogy ma nem a papok, pásztorok, vezetők stb. visznek minket Isten elé, hanem maga Krisztus. Nem Krisztus testét áldozzuk fel ostya formájában (és akár vele együtt az említett „szellemi áldozatainkat”), hanem magunkhoz vesszük Őt, hogy (szellemben) tápláljon, ahogy ígérte.

Vajon hányan tudják, hogy nekik saját áldozatot kell bemutatni és mit is kéne „tartalmazzon” az? A legtöbb ember, hozzám hasonlóan -, magához veszi Krisztus testét, mint Úrvacsorát, csak éppen áldozatnak hívja és hiszi (vagy szeretné hinni), hogy valóban átváltozott.

Sokan szerintem nem is tudják, hogy az egész azért van, mert a János 6-ban Jézus a kenyérszaporítás után mondja, hogy az ő teste a mennyből alászállott kenyér, és erre alapozza az Egyház az átváltoztatás „dogmáját”.

Senki ne haragudjon meg érte, de egy kicsit olyan „varázslós” érzésem van ezzel kapcsolatban. Ez már nem is csodatétel, hanem valamiféle ráolvasás (vö. az említett „titkos” átváltoztatási szövegek a liturgiában…).

Érdemes még megnézni, mit is csinált Jézus az utolsó vacsorán.

Kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt: Vegyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik. …. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

1. Kezébe vette, 2. Hálát adott, 3 Megtörte, 4 tanítványainak adta.

Ezt csinálták a korai keresztények, amikor „házanként megtörték a kenyeret” az Apcsel szerint. Értelmezésem szerint a közösségek vezetői (Pált idézve „plántálói” vagy „öntözői) adják a tanítványoknak, vagyis mindenkinek, aki őket hallgatja és „tanulja” Isten Igéjét, akárhol is tart a növekedésben. Ezt kell tennünk! Ez mindenkié és nem kiváltság, mint ahogy egyesek tanítják (JT), de nem is áldozati szertartás, mint a liturgiában.

3. Az „elrontásról”

Nem tudom, miről beszélsz, amikor azt mondod, hogy „a pap mindig produkál valami újat, valami látványosat”. Én azt láttam, hogy a pap felolvasta ezeket a részeket, nincs tapasztalatom abban, hogy „show műsort” csinált volna belőle (talán pont ezért volt egy kicsit „halott”).

Egy-két rész megmaradt bennem, és tudom, hogy végiggondoltam a jelentését, de nem vagyok meggyőződve, hogy a hívek nem „csípőből” válaszolnak bizonyos begyakorolt formulákkal, és tényleg fel is fogják a jelentését! Ha felfognák, nem hangzana olyan gyászosan, hogy „méééltó és igazsááágos”, meg „feeleemeeltük az Úúúrhoz”. Spec, ha én ezt gondolom, akkor ujjongva felkiáltok, és teli szájjal vigyorgok hozzá, fénylő arccal… de ez én vagyok...

A másik, hogy Isten nem latinul beszél... ez viszont más kérdés. Ha már semmiképp nem érthetem, akkor én inkább szívesebben hallgatnék arámi nyelven misét ;)

4. Az áldozati rend elvétele és a zsidó templom lerontása

Én ezt egy kicsit másképp látom. Szerintem (és nemcsak szerintem) az Ószövetség, Isten kőbe vésett törvénye és a prófétáknak adott kijelentések felkészítésként szolgáltak a Messiás eljövetelére. Isten tudatában volt, hogy mi fog történni, hogy nem fogadják be sokan (mert ugye „testiek” voltak és „nem ilyet vártak” – ugyanez folyik ma is). Viszont már az Ószövetségben is látszik, hogy nem csak a zsidósággal volt terve Istennek, hanem az egész emberiséggel. A zsidók „kiválasztottságát” abban látom, hogy feladatuk volt (és talán van is) ezzel kapcsolatban. Ha belegondolsz ezt be is töltötték részben az első században, és ki tudja, hogy mi fog pontosan történni az elkövetkezendő időkben. Egy biztos, és ennek látható jelei vannak, a szakadás ott is egyre nagyobb. Míg az ortodox vonal „bekeményít” és földi módon várja a Messiás érkezését (lásd koronakészítés, a templom újjáépítésének terve, stb.), addig egy másik vonal megtért Krisztushoz és evangelizál!

Én hiszek Istennek, úgyhogy hiszem, hogy ez az, amiről a próféciák is beszélnek.

A fenti bibliaidézet szerintem az egyszeriségre utal, sőt több helyen szerepel, hogy Krisztus egyszeri és tökéletes áldozat. Klasszikus értelemben vett fizikai áldozat nincs már. Ha a zsidóknak nem volt rá szüksége Krisztus után, akkor a keresztényeknek sincs. Nekünk nem behelyettesíteni kell a cselekedeteinket az ószövetségi mintába, hanem kiegészíteni azt, mint ahogy Krisztus is beteljesítette a törvényt, nem eltörölte.

Isten nem a zsidókat büntette, bünteti, ha nem fogadják el Krisztust, hanem bizony az egész emberiséget. Rajtuk annyival nagyobb az ítélet, hogy választott népként kezdetben mindenkinél több tudást adott nekik Isten, mégsem Rá hallgattak, hanem az emberi okoskodásra. Ismerős? Ma is ez folyik, csak a kereszténységen belül (nem a katolicizmuson vagy akármin, hanem úgy általában). Isten ezt akarja megváltoztatni. Azt szeretné, ha Neki hinnénk végre.

Az hogy „nem volt a templomra szüksége” igaz, de nem azért, mert a zsidók nem fogadták el Krisztust, hanem pont azért, mert Krisztussal Isten látható módon jött be a világba, és nem csak a Szentek Szentjében van már jelen, hanem mindenhol a Szent Szellem által! A kőből épült templomot felváltotta a "Krisztus Teste2, a fizikai áldozatbemutatást a szellemi áldozat, a kőtáblába vésett törvényeket a „szívek hústáblájába” vésett törvények! Ez az Örömhír, Isten itt van velünk, bennünk! Akiben Ő van, abban ÉLET van. Ez az élet evangéliuma, ennek a következménye az örök élet, nem a célja.

Akiben Isten lakozik, nem követhet el bűnt (vagyis a megszentelődés útján járva egyre kevesebbet), így a cselekedetei is követik a jót, vagyis nem fordítva. Csak így tudunk Isten szerint élni, saját erőlködésünkből nem.

Ehhez viszont az kell, hogy az emberek a csecsemőkorból (megtérés) eljussanak az újjászületésig és a felnőtt korig (megszentelődés). Ehhez viszont, véleményem szerint szükségük van arra, hogy ÉRTSÉK az Evangéliumot, hogy ne „misztériumokat” és titkokat kapjanak, hanem az „Istennek tiszta beszédét”. A misztérium és a titok ott van, de nem azok előtt, akik meg akarják őt ismerni, hanem a világ előtt, akik nem fogadták be őt!

5. "A Szeretet himnuszában is benne van, hogy most homályosan látunk, töredékes az ismeretünk; a színről-színre látás majd odaát lesz".

Ez igaz, de ez nem zárja ki Isten olyan szintű megismerését (az örökkévaló törvényen és igén keresztül), ami ahhoz kell, hogy itt az úton megszentelődjünk és krisztusivá váljunk.

6. A praktikumról és mise felépítésről nem beszélnék, azzal igazából nincs bajom, csak önmagában kevés és sajnos nem ösztönzi a híveket, hogy azon kívül is foglalkozzanak Isten Igéjével, és nem ad igazán támpontot, hogy hogyan éljenek krisztusban megszentelt életet.

7. Isten Szelleméről nem tudok érdemben írni. Ez egy annyira összetett téma, hogy még nincs meg a tudásom és létjogosultságom, hogy erről beszéljek. Ami nekem eddig világos, hogy Isten lelke hét lélekből áll (Jelenések könyve és Ésaiás 11:1-től). Biztos vagyok benne, hogy a pünkösdkor kitöltött Szentlélek is része ennek, de sajnos nem tudom pontosan hogyan. Ha Isten kegyelméből megmutatja egyszer, akkor elmondom majd, de addig nem akarok saját zagyvaságokat összehordani itt.

Az biztos, hogy Isten Szelleme működött korábban is, csak talán nem mindenki számára volt elérhető a Szentlélekkel ellentétben, aki (!) a prófécia szerint kitöltetik minden testre az utolsó napokban (Apcsel 2:17 Joeltől idézve).

Az Ószövetségben a próféták Ő általa kaptak látást és szerintem Keresztelő János is kapcsolatban állt Isten Szellemével, hiszen anyja méhétől fogva prófétának hívta el az Úr, tehát fel kellett ruháznia a szükséges erővel és „hatalommal” ehhez. Talán pont ez az egyik "válasz", amit most kaptam... Krisztus óta a Szentlélek/szellem kitöltetett minden testre és adja mindannak aki kéri (újjászületik víztől és lélektől). „mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.” (Lk. 11:13)

8. A hiteles tanítókkal kapcsolatban igazad van, valóban ad Isten ehhez „képességet” és vannak, akik nem oda valók. A gond az, hogy szinte bárki lehet például hitoktató, aki elvégzi a teológiát vagy valamilyen hittanári szakot. Ma nem Isten ken fel, hanem ember, és ez a legnagyobb gond!

Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed és a tudásod. Ehhez már nem sok mindent tudok hozzáfűzni, azt hiszem, el kell kerülni a véget nem érő véleménycserét, még, ha nem is értünk egyet... ;-)

Igazad van, amikor azt mondod, hogy nem veled vitatkozom, hanem az Egyházzal. Azt hiszem, rátapintottál a lényegre. Nem hiszek a földi egyházakban, bár tudom, hogy mélyen belül Isten Igéje jelen van bennük. Talán a módszerrel nem értek egyet, még nem tudnám összefoglalni egy mondatban... Néhány „ellenvetést” kifejtettem korábban, nekem ez ugyanolyan meggyőződésem, mint neked a magadé.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy legyen "igazad", kívánom, hogy minél több hívőhöz és „vasárnapi keresztényhez” jusson el Isten üzenete akár a modern, akár a latin mise alatt. Neked is azt kívánom, hogy az Úr áldjon meg gazdagon és teremj sok gyümölcsöt Krisztusban!