Ateisták! Nektek mi ad erőt, amikor megzuhantok valami/valaki miatt, és egyedül érzitek magatokat? (Nem érdekel a kedves hívők beszólogatásai! )

Nekem a családom, ha megzuhanok, akkor velük megbeszélem, és folytatom tovább a dolgom, mert őket el kell látnom, az életem értelmei a gyermekeim.

Lehet mondani hogy felsőbb hatalom, meg Isten szeret mindenkit, de ha én azt látnám, hogy hetente ~20.000 családtagom hal éhen, akkor azért megmozdulnék... (nem hasraütésszerű szám, tényleg ennyien halnak meg, csak Afrikában)

Nekem semmi. Van elég saját erőm, hogy előbb-utóbb megbékéljek magammal és túljussak a nehézségeken. Sok dolog, amit más nehézségnek vesz és idegeskedik rajta, azt én egyszerűen tudomásul veszem, és megyek tovább. Változtatni már úgysem tudok rajta. A magánynak pedig van egy nagyon jó ellenszere. Az emberek.

#2

Attól, hogy valaki káromkodik, vagy elereszt egy "Jaj Istenem!"-et, még nem hívő. Ezek csak olyan indulat "szavak", amit az ember egész kis kora óta hall és megszok, azért használja. Ha valaki mellett csecsemőkora óta mindenki azt mondaná, ha az ujjára csap, hogy "A lekváros buktába!", ahelyett, hogy azt mondaná "Az Isten nyilát!", akkor a gyerek is ezt fogja mondani.

Én arra gondolok, hogy az Univerzum egyetemes erői majd megsegítenek, illetve igyekszem magamat is győzködni, hogy majd lesz jobb is. A mottóm az, hogy "Sose volt, hogy ne lett volna".

A 2. hozzászólónak csak annyit üzennék, hogy az életben bizony szükség van pénzre, akármennyire utálod is. És nem, nem csak nekünk "istentagadóknak", bár nem hinném, hogy pénzéhesebbek lennénk. Az egyházak tán nem szeretik a pénzt?:-)Úgyhogy bocs, de nagy korlátoltságról vall a hozzászólásod!

Én hívő vagyok, de nem fogok beszólogatni. :)

Viszont iszonyatosan hosszú leszek. :D

Voltam ateista (azelőtt meg - kisgyerekként - "látszatvallásos" is), ill. valamilyen formában mindig is "emberekkel dolgoztam", így a másik oldalról is van tapasztalatom.

Én nem látom ennyire fekete-fehérben a helyzetet, mert vannak hasonlóságok. A hívőknek az Istenben való hit egy plusz, de ez nem azt jelenti, hogy csak Istenben reménykednek a bajok esetén. [Persze valahol mélyen ez a hit mindig ott van; ill. ha már minden kötél szakad, akkor csak ez marad. ;) ]

Szóval, mindkét csoportnak sok erőt adhat nehéz helyzetben a család, a rokonok, a barátok. - Már ha vannak. Ha nincsenek, az nagyon gáz; mert ha egy gyengébb lelkialkatú ember nem tud egyedül megküzdeni a problémáival, akkor nagyon megzuhanhat, akár a depresszióig, vagy szélsőséges esetben az öngyilkosságig. [Itt egy gyakorló hívő annyival van előnyben, hogy ha szorosabb baráti köre nincs is, de abban a közösségben, ahova jár (... ha jár...), kaphat segítséget.]

Ha nincs rokoni vagy baráti támogatás, vagy egyenesen ellenségeskedés van (tehát azok a probléma okozói, akiknek a segítőknek kellene lenniük), akkor jönnek a lelkisegély-szolgálatok, pszichológus, még durvább esetben a pszichiáter. (Sajnos az utóbbi években egyre több ember szorul külső segítségre.)

A mindennapok apró-cseprő gondjaiban szintén nincs sok különbség a két csoport között szerintem; pl. egy-egy konfliktus esetén az emberek többsége optimális esetben szociális támogatást keres. (Rosszabb esetben csúnyábban viselkedik, de ezeket inkább nem részletezném...)

A másik érdekes dolog, ami pont az elmúlt egy-két hétben tudatosult bennem még mélyebben, mint azelőtt: a zene és az irodalom hatása, illetve ebbe a kategóriába sorolom a különféle idézeteket is.

Ez úúúgy volt, kérem szépen :) , hogy eszembe jutott néhány régi kedvenc dalom, amiket tinikoromban agyonhallgattam; és rákerestem néhányra a YouTube-on. Szó szerint leesett az állam, hogy egy-egy ilyen dalszöveg mennyi erőt tud adni, ha komolyan "magára veszi" az ember. Azt gondolom, nem (volt) véletlen sem akkoriban, sem most a különböző zenészek iránti rajongás, különösen egyes dalaik tekintetében. (Természetesen nem a semmitmondó szövegű litty-löttyökre vagy a szerelmes limonádékra gondolok, bár kétségtelenül - és sajnos - ezek vannak többségben.)

Mutatom az említett két élményt:

Korál – Átjutunk a túlsó partra

http://www.youtube.com/watch?v=ICd7yKLsOsg

Korál – Ne állj meg soha

http://www.youtube.com/watch?v=FahbsGJTY1o

(Ha nem bírod a dobszólókat, akkor az elsőt csak 2:05-től hallgasd meg, a másodikat pedig 1:20 és 2:28 között hagyd ki. :D )

Aztán eszembe jutott még a Dire Straits együttes Brothers in Arms c. albuma: többször előfordult már hívőként, hogy határidőre kellett elkészülnöm egy-egy erős koncentrálást igénylő, hosszadalmas, "nemszeretem" munkával; és amikor már végképp nem lehetett tovább húzni-halasztani a dolgot, bevillant ez az album, és a zene szinte szárnyakat adott. (Itt nem a szövegek, csak a lendületes zene.)

És biztos van még sok-sok dal; majd ha egyszer nagyon ráérek, összeszedem őket. :D

Azután a következő emlék Margaret Mitchell Elfújta a szél c. könyve: 14 évesen először végigunatkoztam a filmet; 21 évesen pedig, amikor születésnapomra ezt kaptam az anyukámtól, nagyon húztam a számat miatta. De miután rászántam magam az olvasásra, nem bírtam letenni; a következő néhány évben pedig még kétszer végigolvastam. Nem akarom részletezni, mennyire megfogott az egész hangulata, milyen érdekes volt maga a könyv, vagy az egyes szereplők jelleme; a lényeg a főhősnő pozitív tulajdonságaiban keresendő: ahogyan az elkényeztetett kis úrilányból kitartó, küzdeni akaró és tudó, "életrevaló" nő lesz, aki - ahogy mondani szokták - "a jég hátán is megél". Nekem ez a hozzáállás példaértékű volt akkoriban, bár magát a személyt nem mondanám példaképnek a szó megszokott értelmében.

Még erősebb hatás ért Anne Brontë Wildfell asszonya c. regényének főhősnője által, aki szintén nem az a típusú ember, akit ha odébblöknek, akkor odébbmegy, de máskülönben nem... Szintén többször olvastam a könyvet, és most úgy kedvet kaptam hozzá megint. :)

Lehetne még sorolni a személyes élményeket (más kedvenc regények, plusz a versek és az idézetek), de most ezt kihagyom; szerintem így is érthető, mire gondoltam. :)

És tapasztalom is, hogy emberek idézeteket, verseket, különböző "bölcsességeket" küldözgetnek egymásnak emailben és más módokon; ezek mind egy-egy kis pluszt adhatnak annak, aki kapja.

[Mi, hívők főleg Bibliaverseket szoktunk küldözgetni egymásnak főleg képes formában, de natúrban is. Tudom, hogy ez nem tartozik a kérdéshez; de ha nem írom le, valaki biztos belém köt, hogy kihagytam. Mondjuk lehet, hogy ezért is; sokszor tapasztalom, hogy "ha van rajtam sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az"... :P ]

Ennyi jutott eszembe, remélem, tudtam segíteni. :)