Cenzúráznád a saját kutatási kutatási dokumentációdat, ha az eredmények ellentétben állnának a világnézeteddel/vallásoddal/erkölcsi normáiddal?

Megdöbbent, hogy egyesek nem osztanák meg a többiekkel az eredményeket, csak azért, mert ellenkezik a világnézetükkel.

Nekem ilyen eszembe se jutna, ez az összes embertársam elárulását jelentené.

Gyakorivalasz2-höz hasonlóan cselekednék.

Hát jó. Ha így nézed a dolgot, akkor azért csak "óvatosan". Galilei pl. a Brunoi "kozmikus demokrácián" indult el, aki pedig Kopernikuszi nap központú világegyetemből, amit csak halála után mert kiadatni. Newton pedig matematikai alapon folytatta a Galilei féle egyenletes vonalú egyenes mozgás alapú fizikát, csak nem olyan véres szájjal, mint G. aki ugyanolyan vehemenciával és személyeskedve, letaglózóan beszélt az árapály hibás koncepciójáról, mint ahogyan a sok, többésgében helyes tézisét is "védte". De még Newton is a saját fizikája "ellensége" volt, nem tudott pl. mit kezdeni a "lángoló égbolt" koncepciójával, így hát félretette az "utókornak", hogy majd megoldják ők, de amit bizonyított azt sem dobta el. Közben egészen 1905-ig nem lett megoldva a rejtély, sőt egyesek szerint Hawking-ig sem.. Az utókor és a tudományos fejlődés viszont igazolta mindegyiküket a maga nemében, kivéve Kopernikuszt és Bruno-t, akik nélkül viszont a többi lehet, hogy el sem indult volna. Érted a hasonlatot? És ez fizika, meg kozmofizika, nem "filozófiai" ág (ismég csak szegény Bruno kivételével:D)

Az, hogy bizonyos dolgokat TISZTÁN látsz 100%-osan (ami azért elég ritka, főleg filozófiai vonalon) viszont emellett vannak olyan pontok, amik ellentmondásnak tűnnek, vagy akár ellentmondások is, még nem jelenti azt, hogy az egészet kukázni kell. Pl. Newton máig is érvényes fizikai törvényei (legalábbis a közvetlen környezetünkben) 100%-os bizonyítása után sem talált magyarázatot arra, hogy ha igazak a törvényei, akkor miért nem világít az éjszakai égbolt a nap erejével egyenértékben. Kukázta ezért az egészet? Nem. Pedig hívő, Istenfélő ember volt. Később, mikor évszázadokkal később a speciális és általános relativitás elmélet (ismét csak) igazolta az ő törvényeit IS, járulékosan azt is igazolta, ami a teremtés könyvével és Newton Istenhitével is összjhangban volt: azt, hogy a világnak volt kezdeti pillanata és folyamatosan tágul. Tehát, ha Newton még évszázadokig élt volna, most elégedetten dőlhetne hátra, mert az őáltala felfedezett törvények is, meg a hitével egybehangzó bibliai állítások is igazolást nyertek volna a szemében, ráadásul a lángoló égbolt problémája is magyarázatot nyert volna.

Érted a hasonlatot? A bibliában az áll: "mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok" és az, hogy "rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet"

"Tükör által" vagyis ha tükörbe nézel, önmagadat látod, a saját korlátaid, szórványos tudásod akadályozza a teljes tudást, tisztánlátást, mert emberi módon, emberi léptékekben gondolkodsz, nem tudsz kilépni önmagadból. De amikor eljön a teljesség, akkor már nem olyan tudásod lesz, mint egy gyermeknek, nem úgy gondolkodsz, beszélsz, mint egy kisgyermek egy felnőtt egyetemi tanárhoz képest, nem szétszórt mozaikokból indulsz ki az emberi korlátaid logikája szerint, hanem a teljes képet fogod látni és utólag minden értelmet nyer. Ami jó és TUDOD 100%-osan, azt tartsd meg. Amiben nem vagy bizonyos, vagy nem ellenőrizhető/bizonyítható ott meg a hit és a remény marad, jó esetben a szeretet (és bizalom) alapjain. Nekem legalábbis ez a véleményem. Az önmeghasonlásnak, őszintétlenségnek nincs értelme. Csak magadnak ártasz és kívülállók szemében is hiteltelen leszel/maradsz. Az emberek hamar észreveszik, ha valaki sumákol, főleg, ha nincs rá kiképezve:) De ha tudod, amit tudsz, és becsületesen közlöd, amit nem tudsz, fenntartva a tévedés és későbbi önkorrekció lehetőségét (mint pl. Darwin élete végén) és tények mentén haladsz, nem hasraütés szerűen, vagy az állításaidat mindenáron igazolni akaró, mindent ennek alárendelő, tévedhetetlennek beállító attitűdből gondolkodsz/hiszel/beszélsz/cselekszel, akkor szerintem helyesen jársz el. Mert ez a becsületes.