Mit gondolsz, számodra szimpatikus lenne egy ilyen egyház?

Jézus tanításaiből sajnos nem tudok engedni sehogy sem.

Alap igazságok és mindegyik pozitív dologra tanít.

Azért, mert valaki megfogalmazta, hogy mi a "jó", szerintem nem ciki elfogadni más mondandóját (én egyetértek vele). Különben a tudományokat is elvethetnék, ha csak ki nem próbáljuk mi is, amit mondanak (az összeset). Nem kell csak azért új dolgot csinálni, mert nem mi csináltuk. Jézus szavai egyáltalán nem korlátoznak a fejlődésben, hanem arrra tanítanak, hogy szeresd a másik embert, működj vele együtt, segítsetek egymásnak.

És miért baj, ha Istenre szerető atyánként tekintünk?

Nos arra válaszolnék amit írtál, hogy a homoszexualítás az ókorban elfogadott volt.

Hol volt elfogadott?

Mert hogy nem Isten népe körében az biztos.

Sehol nem írja a szent írás, hogy akár az Izraeliták, vagy a keresztények esetében engedékenyek lettek volna ezen a téren, hiszen azt írja az apostol, hogy minden bűnnel együtt véve a férfi szeplősítők sem öröklik Isten országát.

Nyilván ezen ma sem fog másként tekinteni, mint az előttem író írta, maradni kell Krisztus tiszta tanításánál, még ha némelyek engedékenyek ezen a téren is.

Az már egyéni felelőssége, hogy nem akarja betartani, de az erkölcsi tanítások higitása vezetett a mostani állapotokhoz.

Nem a legyél kedves/tiszteld a másikat/stb. tanításokkal van a probléma. Ezek alapvető társadalmi igények és jó esetben ezek betartásához nem kéne vallás. Ha valaki ezt csak azért tartja be, mert egy felsőbb hatalom parancsolta neki/fél a pokoltól akkor ott már gondok vannak.

"És miért baj, ha Istenre szerető atyánként tekintünk?"

Mert nem feltétlenül igaz. Pont ezt mondtam eddig, hogy nem a kereszténység az egyetlen vallás és mindenkinek joga van mást gondolni, sőt véleményem szerint mindenki gondoljon is valami mást, ne ragadjon le egy elképzelésnél. A korai gnosztikusok például az ószövetségi bosszuálló Istent a legrosszabb istennek tartották, még Lucifert is fölé helyezték. Értelmezés kérdése minden. Ha van egy berögződött látásmódod, akkor sokmindent nem fogsz észrevenni, ami esetleg az ellenkezőjét bizonyítja, ezzel van pusztán problémám.

"És miért baj, ha Istenre szerető atyánként tekintünk?"

Természetesen nem a keresztény közösségekre gondoltam, ezt sejtheted. :)

A Római Birodalom császárkorszakában már elfogadott dologként kezelték a polgárok a homoszexualitást. Még jóval előttük, ez alapvető dolog volt a görög városállamokban. A legjobb spártai katonák például kiérdemelhették, hogy tarthassanak férfi szeretőt, aztán ott van például Leszbosz szigete is és még lehetne sorolni.

"Az már egyéni felelőssége, hogy nem akarja betartani, de az erkölcsi tanítások higitása vezetett a mostani állapotokhoz."

Akkor úgy néz ki megérte hígítani, mert sokkal jobb a helyzet, mint anno az ókorban, vagy a középkorban.

Megérte?

Ja ha neked meg a te dolgod,

nem tudom mi a jó abban hogy halálra vagy ítélve?

"Megérte?

Ja ha neked meg a te dolgod,

nem tudom mi a jó abban hogy halálra vagy ítélve?"

Talán az, hogy élek. Ha nem félnék a haláltól nem lenne értelme élnem. A kereszténység nem készít fel a halálra, csupán életet ígér a halál után, még több álmot, még több illúziót, még több hinnivalót. Idéznék egy részt a Sunset Limited című filmből (megnézését ajánlom mindenkinek):

"...és ha azt hinném, hogy a halálban ismerősökkel fogok találkozni, nem tudom mit tennék, az lenne a legszörnyűbb rémálom,(...) ha mindent újra kéne kezdenem, de ezúttal anélkül, hogy a halál reménye előttem lebegne, hát ez volna a legborzasztóbb rémálom, Kafka a köbön."

Félelemből higgyek? Ezt te sem gondolhatod komolyan. A kereszténység is erényként határozza meg a bátorságot, ennek ellenére az ismeretlentől való félelemre épít. Inkább leszek az örök semmiben, úgy hogy oda bátran jutottam, mint hogy a túlvilágon "éljek" gyáva, megfélemlíthető emberként.

Még egy idézet a korábban említett filmből: "Ha az emberek olyannak látnák a világot és az életüket, mindenféle álmok és illúziók nélkül, nem hiszem hogy felhozhatnának bármi érvet, hogy ne a halált válasszák amint lehetséges. Nem hiszek Istenben, meg tudja ezt érteni? Nézzen körül ember, hát nem látja? A szenvedők jajveszékelése, minden bizonnyal a legkedvesebb hang az ő fülének. (...) A maga szövetsége a fájdalom szövetsége, semmi több. És ha ez a fájdalom közös lenne, nem csupán ismétlődő, akkor puszta súlyával lerántaná magával a világot a világegyetem faláról és süvítve, lángokva zuhanna le a saját maga teremtette sötétségen keresztül, míg végül hamuvá nem válna. Méghogy testvériség...igazság, örökkévalóság. Te jó isten, ember!"

Nos aki félelemből tesz isten kedvére az nem olvasta a 1János:4:18-at=

"A szeretetben nincs félelem, hanem a tökéletes szeretet,kiűzi a félelmet, mert az akadályozólag hat.Valójában aki fél, nem lett tökéletes a szeretetben."

Nem félelemből kell szolgálni a teremtőt,hanem szeretetből, abban meg nincs félelem.

Olyat sosem kér amit nem tudunk betartani.

Amit nem tudunk betartani azt valójában nem AKARJUK betartani!!

a kérdésed másik része, hogy a kereszténység nem készít fel a halálra.

Nos nem is fog.Mert addig amíg életet ígér a halál után nem is akármilyet, két félét, addig az emberek midig is félni fognak.

Ám soha nem tanított ilyet a biblia.

A büntetés az éden kertjében elhangzott és nem változott ma sem.

Ádám és Éva nem szenvednek a pokolba,mert nem az a büntetésük. Ha ez lenne a büntetésük le lenne írva az is.

Egy értelmű a büntetés:

"vissza térsz a porba mert abból vétettél, mert por vagy Te és ismét porrá leszel."

Ez a büntetés.

Ha megfigyeled a mondatot, azt mondja a teremtő, hogy por vagy te.

Nem származik sehonnan máshonnan.

Nem tette le Ádámot az égből, és Évát sem.

Oda jutottak vissza ahonnan valók, a nem létezés állapotába, a porba.S nem mondta, hogy a bűneikért a pokol tüzében kell égniük örökké.

úgy hogy nem kell félni a haláltól, mert azt Jézus egy alvási állapotnak írja le, amiből majd ha Ő jónak látja vissza hoz az életbe.