Ti milyennek képzelitek Istent?

Az ember nem tudja kiismerni Istent. Senki se törekedjék vakmerő kézzel félrevonni a fátylat, amely eltakarja Isten dicsőségét... Isten könyörületét bizonyítja, hogy elrejti hatalmát... Halandó ész nem hatolhat be a Mindenható titkaiba. Csak azt érthetjük meg belőle, amit Ő jónak látott kijelenteni nekünk. Szívünknek és értelmünknek meg kell hajolnia a nagy Vagyok előtt.

1. Isten bemutatkozik a Tízparancsolat I-IV. parancsolata által .

Isten először megszabadítja népét, és ezután hívja őket. Bemutatkozik, és csak ezután jönnek a parancsok. Nem ezekkel kezdi az Úr. Ahogyan minket sem a parancsolatok megtartása üdvözít. Nincs is súlyuk ezeknek, amíg át nem éreztük, hogy Isten a mi szabadítónk. Nem is tudjuk és nem is akarjuk betartani addig, amíg el nem jutott a szívünk mélyéig, hogy Isten az Úr, aki kihozott a rabszolgaság, a bűn házából, a félelem, a halál világából, és nagy belső szabadságra juttatott el. Amikor ezt megérti az ember, és magára nézve egészen személyesen és komolyan elfogadja, akkor ébred fel a vágy a szívében. "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Te kiváltottál engem a rabszolgaságból, a tiéd vagyok, és a tiéd is akarok maradni. Fogadd el az életemet Ekkor már az ember ajánlja a szövetséget, pontosabban végre elfogadja azt Istentől…

A „féltőn szerető” bemutatkozás arra utal, hogy Isten végtelenül szeret bennünket, de bűneinkkel soha meg nem alkuszik, azokkal „együtt nem lakik” (Zsolt 5,5).

„Hiába” felvenni Isten nevét, azt jelenti, hogy viselni a nevét, hivatkozni rá, de valójában vele, az Ő erkölcsi jellemével ellentétesen szólni, cselekedni. Ezzel „megfertőztetjük” Isten nevét, azaz hamis színben mutatjuk be Őt, sőt akár utálatossá tesszük nevét, személyét (lásd Rm 2,24.)

A szombatnak, mint a teremtés emlékezetének a jelentősége abban áll, hogy állandóan elénk tárja, miért illeti imádat Istent: azért mert Ő a teremtő és mi a teremtményei vagyunk.

2. A Jézus által nyert kinyilatkoztatás Istenről

Isten elküldte Fiát a világra, istenségét emberi természettel fedve el, hogy az ember a láthatatlan Isten képmását viselhesse. Krisztus ismertette meg az Atya szavait és jellemét, hatalmát és dicsőségét, természetét és tulajdonságait… Ő testesítette meg Isten törvényét, amely az Atya jellemének tükre.

„Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal… Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, Ő jelentette ki Őt.” (Jn 1,14–18)

3. Az „élő Isten” mindenható Teremtő, aki szól és cselekszik. Kijelenti és kézben tartja a jövőt. Az élő Isten szüntelenül munkálkodó Isten, „aki fenntartja a mindenséget” (Zsid 1,3). Isten más vonatkozásban is szüntelenül munkálkodik teremtményei javáért, az ember megváltásáért is. A bálványistenekben viszont „nincs lélek”, emberek alkotásai, emberek rendelkeznek velük.

Régi kérdés, d3 válaszolni szeretnék:

pár éves kissrácként ilyen aranyos kenguruszerű lényként képzeltem el. 😀

A Szentírásban írja , hogy az Úr a saját képére teremtett bennünket!!

Áldott legyen a napod!