Segítesz értelmezni ezt a bibliai idézetet?
Két kérdésem van ezzel kapcsolatban:
" 35. És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
36. Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
37. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.
38. Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
39. És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket:
40. A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek. "
Az egyik, hogy nem cáfolja-e ez azt a tételt, hogy a Megváltónak Dávid leszármazottjának kell lennie? Gondolom NEM, de miért nem? Mi a helyes értelmezés?
A második kérdés: az írástudókra vonatkozó rész ide tartozik-e, azaz azt sugallja, hogy a gonosz írástudók hazudják, hogy Dávid leszármazottjának kell lennie, vagy ez a rész teljesen külön értelmezendő?
Jellemző a napi evangéliumra is, hogy ennél az igerésznél a következő hozzáfűzést adta:
"A császárnak fizetendő adóról, a feltámadás kérdéséről és a főparancsról
szóló viták után Jézus a Messiásról, mint Dávid fiáról beszél a mai
evangéliumban. Mivel az előző három vita azzal kezdődött, hogy Jézus
ellenfelei tettek fel kérdést, ezért lehetséges, hogy most is az írástudók
egy kérdésére válaszolva beszélt Jézus a Messiásról, de az is
előfordulhat, hogy ő kezdeményezte ezt a párbeszédet, amire ők nem is
tudtak mit válaszolni. Napok óta azt olvassuk, hogy a farizeusok hogyan
próbálnak belekötni Jézus tanításába. Az ő magatartásukkal teljesen
ellentétes a nép viselkedése. A mai szakasz utolsó mondatából kiderül,
hogy az írástudók mindenféle kötözködése ellenére az emberek szívesen
hallgatták Jézust. Kétségtelen, hogy Jézus rendkívül tehetséges tanító
volt, és mondanivalójának közvetítésére kitűnően alkalmazta a példázatokat
és a közmondásokat. Tanítása gondolkodásra készteti hallgatóit. Szavai
döntésre késztetik az embereket üzenetének elfogadására vagy
elutasítására. Mindkettőre van példa, ahogyan ezt az elmúlt napokban
láttuk. Jézus napjainkban hozzánk szól. Te hogyan döntesz?"
Maszatolás
Én maradéktalanul értem ezt a nyelvezetet is, másrészt ha azt akartad volna ezzel mondani, hogy más fordításból megkapom a kérdésre a választ, akkor jobban kifejtetted volna.
De a kedvedért, Szent István Társulatos:
"A messiás Dávid fia
35Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: "Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? 36Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. 37Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?" A nagy népsokaság szívesen hallgatta.
Beszéd a farizeusok és írástudók ellen
38Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. 39Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. 40Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk."
Azért nem pontozlak le, mert ez a szöveg ketté tördeli az én egy idézetemet, tehát külön is értelmezi, gondolom én! Azért más válaszokat is olvasnék még.
Szia.
Az első részben Jézus arra mutat rá, hogy Dávid az egyik zsoltárában az Urának nevezi a Messiást. Valamint elmondja, hogy tényleg Dávid leszármazási vonalán fog megszületni, de ez a Bibliavers rámutat, hogy a Messiás, vagyis Jézus már sokat élt az égben a Földre jövetele előtt, és ott pedig nagy pozíciót töltött be.
Aztán pedig Jézus figyelmezteti a tanítványait a látszatimádatra. A farizeusoknak szokásuk volt mások előtt fitogtatni állítólagos nagy imádságos szellemüket, illetve azt, hogy ők mennyire megfelelnek a Mózesi törvénynek. De Jézus rámutat arra, hogy nem csak a látszólagos dolgokban kell megfelelni, illetve óva int Isten látszat szolgálatától.
Kedves kérdező!
Érdemes talán megnézni az itt idézett zsoltár eredeti szövegét. Átírva így néz ki: ""Mondta YHWH az én Adonai-omnak" Vagyis itt arra mutat rá Dávid Szellemtől ihletett soraival Jézus, hogy a Messiás, aki hatalmat kap és ítéletet gyakorol a földön, nem egy egyszerű ember, aki egy adott családban születik meg, hanem olyasvalaki, aki már Dávid életének idejében Úr volt, méghozzá Izrael népének ura (hiszen maga a felkent király, a legmagasabb emberi méltóság, nevezi őt annak).
A zsoltár idézése előtt Jézus rákérdez a farizeusoknál, hogy kinek a fia szerintük a Messiás. A kérdés lényege természetesen az lenne, hogy rávilágítson, nem egy fizikai megmentőt kell várnia a nép(ek)nek, aki elzavarja a megszálló idegeneket, hanem a szellemi rabságból és halálból megváltó Felkentet, aki az Isten Fia, vagyis Tőle jön, Nála létezett már korábban is. Mindvégig ez volt az az igazság, amit sehogyan sem tudtak bevenni a zsidó elöljárók, emiatt akarták többször megkövezni, mert olyan létezést tulajdonított magának, ami többé teszi őt egy normál embernél. Ilyet korábban nem ismertek Izraelben, hiszen valamennyiszer egy Istentől jövő küldöttel, szellemi lénnyel (angyallal) találkoztak, az mindig dicsőséges módon, és felismerhetően mennyei eredetűen jelent meg. Jézus azonban ugyanúgy született, élt, öregedett hosszú évekig, mint bárki más ember, ezért felfoghatatlan volt az írástudók számára, hogyan lenne neki mennyei származása és előélete.
Amúgy, ha a Máté szerinti evangéliumban elolvasod ezt a részt (22:41-23:12), jól látszik, hogy a Dávid zsoltárára való hivatkozás után már "nem meri őt senki megkérdezni", vagyis ezzel a kinyilatkoztatással elvágta az okoskodások és kísértgetések sorát, ezzel vége az írástudókkal való párbeszédeknek, innentől már egyértelműen meg akarják ölni. Ez után már Jézus a sokasághoz, illetve a tanítványokhoz beszél csak. És nyilván az sem véletlen, hogy épp a farizeusokról mond ítéletet ezután, hiszen ők voltak azok, akik addig folyamatosan faggatták, hallgatták beszédeit, mégsem tértek meg.
"Az egyik, hogy nem cáfolja-e ez azt a tételt, hogy a Megváltónak Dávid leszármazottjának kell lennie? Gondolom NEM, de miért nem? Mi a helyes értelmezés?"
Jézus arra próbált rávilágítani hogy ő egyszerre Isten is és ember is. Mint Isten, Dávid ura és Istene. Mint ember, Dávid leszármazottja (fia). Mind a kettő igaz. Emberi természetével Jézus valószínűleg a saját őseként tiszteli Dávidot. Dávid pedig imádja Jézust a mennyben mint Istenét.
Szia!
Ha az előzményeket nézzük, akkor az írástudó elismerése után kétségtelen, hogy Jézust vitában nem tudják megfogni ellenfelei. Ezt a mozzanatot követi a templomban lefolyt vita lezárása: ezúttal, az írástudók körében egyáltalában nem szokatlan módon, Jézus kérdez vissza. A kérdés Izráel messiási reménységének kettősségére utal: a nép egyrészt úgy várta az Eljövendőt, mint Emberfiát, akinek ítélő hatalma van a világ fölött, másrészt testi származása szerint Dávid családjából születendő emberként.
A feszültség megoldása, amelyet a zsidó apokaliptika sem talált meg (vö. Énókh könyvével), magának Jézusnak a személyében áll népe előtt: aki Dávid fia test szerint, abban Isten Dávid Urát, a Messiást küldte el. A sokaság szívesen hallgatja Jézust, de a nép vezetői szükségképpen válasz nélkül hagyják a kérdést, ha elismernék a Messiás emberi származásának lehetőségét, Jézus személyére nézve ez olyan következtetést tenne lehetővé, amely terveiket illetően kihúzná a talajt a lábuk alól.
A rövid jézusi szavakból szerkesztett részlet szoros tartalmi kapcsolata révén a vita-beszédek záradékává válik. A Mátéban e helyen található - logián alapuló - nagyszabású beszédnek Márk mintegy a velejét foglalja össze, amikor az írástudók magatartásának találó jellemzésével óvja övéit e magatartás következményeitől és követésétől. Az írástudók tekintélyeskedése, a beléjük vetett bizalommal való visszaélésük, és mindezeknek egy külsőséges kegyességgel való leplezgetése csak súlyosabbá teszi Isten ítéletét rajtuk.
Üdv. Péter
Péter válaszának (újfent elhallgatott) forrása:
"Márk evangéliumának magyarázata"
Írta: Dr. Varga Zsigmond professzor
Első kérdésedre válasz: Nem, nem mond ellent, mivel az írástudók olyan értelemben mondják Krisztust Dávid fiának, mint POLITIKAI megváltót. Tehát ők a trónon való követés szerint beszélnek róla.
(Az ELSŐSZÜLÖTTSÉGI JOGból kifolyólag csupán ez a FŐVONAL, ezt veszik csupán figyelembe.)
sem yeshua,sem az anyja NEM szarmazik David nemzetsegebol!
mindketten galilea-iak!!
david viszont yudea-i torzs!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!