Mit jelent valójában a "Szent Szellem káromlása"?

Mutatom a vonatkozó igerészt:

< Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt.” Ekkor összehívta őket és ezt a hasonlatot mondta nekik: „Hogyan űzheti ki sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn. Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg. Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul. Senki sem törhet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat. Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.” Ezt állították ugyanis róla: „Tisztátalan lélek szállta meg.”> Márk evangéliuma 3:22-30

Jézus természetesen az Atya hatalmával, a Szent Szellem által bocsátott meg bűnöket, gyógyított betegeket, űzött ki démonokat.

Az írástudók azonban azt állították, hogy démoni erők által teszi mindezeket. Tehát EZ a Szentlélek káromlása: az Ő cselekedetét a sátánnak tulajdonítani. Ezért is kell óvatosnak lenni a különféle jelenségek megítélésénél, nehogy beleessünk ebbe a hibába. Nem arról van szó, hogy nem lehet megkérdőjelezni, vagy egy-egy alkalommal kételkedni; de amiről nem tudunk teljesen biztosat, arról inkább ne alkossunk elítélő véleményt.

Ezt pedig magad is meg tudod állapítani, hogy elkövetted-e. De azt is szokták mondani, hogy ha ez egyáltalán érdekel, akkor biztos, hogy nem követted el; mert ha elkövetted volna, akkor már nem is érdekelne...

Üdv. :)

Berta szerintem teljesen félreértelmezi a kérdést. Szó nincs arról, hogy ne alkothatnánk véleményt egy-egy mozgalomról, még akkor is, ha nem annyira megalapozott.

A Szent Szellem káromlását véletlenül lehetetlen elkövetni, hiszen az Ige egyértelműen írja, hogy a farizeusok és írástudók előtt NYILVÁNVALÓ dolgok történtek. Ők pedig erre elkezdték Jézusról terjeszteni, hogy a démonok segítségével űz ki démonokat. Van valahol egy ige, amit nem találtam, hogy azért, mert féltették a hatalmukat, ha Jézushoz pártol a nép.

Tehát a Szent Szellem ellen való bűnt lehetetlen elkövetni véletlenül, ugyanakkor az, aki elkövette, nem tud róla, hogy elkövette, vagy nem akar megtérni. Hiszen, ha valaki elveti az Úr nyilvánvaló, és számára is egyértelmű kegyelmét, akkor milyen más módon menekülhetne meg?

Sem egy gondolat, sem egy szó nem elég arra, hogy ezt elkövessék. Ez egy életforma, ami folyamatosan megkeményíti magát Istennel szemben, annak ellenére, hogy mindent világosan lát a saját szemével.

István azt mondja, mikor megkövezik:

ApCsel 7,51 - Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is.

Sokan, amikor ideérnek az igében, arra jutnak, hogy biztosan elkövették ezt a bűnt. Hát nem követték el. Mert ha elkövették volna, annyira meg volna kövesedve a szívük, hogy egyáltalán nem érdekelné őket, hogy Isten mit is gondol, vagy hogy a szívük jó helyen van-e. De mivel érdekli őket, sőt, szeretnének Istennek tetszeni, megtérni, ez kizárja az előbbit. Hiszen a megtérésre indítás, az Istenhez való viszonyulás igénye a Szent Szellemtől jön.

A Szentlélek (vagy Szent Szellem) káromlása azt jelenti hogy az illető tudja hogy kicsoda a Szentlélek és mégis úgy dönt hogy gyűlöli, megtagadja vagy káromolja. Ahhoz hogy az ember bocsánatot nyerjen a Szentlélek segítsége szükséges, de ezt az ilyen ember tudatosan elutasítja. Ezért nem nyerhet bocsánatot, elkárhozik.

Viszont ha valaki sokat imádkozik érte akkor még megmenekülhet ő is. De először akkor azért kell imádkozni hogy megbékéljen a Szentlélekkel vagy hogy jobban megismerje Őt (aki káromolja a Szentlelket az biztos hogy téves ismeretekkel rendelkezik Róla).

Ismét vitatkoznék, de nem tartom helytállónak a feltevést, hogy biztosan csak nem ismeri, azért káromolja a munkáját.

A Szentlélek káromlása nem az, hogy véleményt nyilvánítasz egy félreértett helyzetről, hanem hogy egy NYILVÁNVALÓ helyzetben, TUDATOSAN utasítod el a Szellem munkáját.

Ez nagyon fontos különbség, mert sokan visszaélnek az olyan magyarázatokkal, amiről ti beszéltek, és őrült dolgokat képesek csinálni a Szent Szellem nevében. Amire nem mondhatjuk ki, hogy abnormális, mert akkor máris káromoltuk a Szent Szellemet...

A farizeusok, írástudók PONTOSAN tudták, hogy Jézus lehet a Messiás, mert:

- kik mondták meg Heródesnek, hogy Betlehemben kell születnie a messiásnak? Na kik? Hát az írástudók. Mégis, a bölcseket útbaigazították, ők maguk nem mentek el imádni Jézust!

- Jézus az összes messiási jelet bemutatta, mégsem hittek neki. Pontosan tudták, mik a messiási jelek.

Sokan hittek közülük is Jézusban, az Írás világosan mondja, de mások meg a hatalmukat féltve hazudoztak róla. Ezt is mondja az Írás, hogy a hatalmukat féltették, amikor nem ismerték el Jézust.

Érdekes módon a százados és a kivégző osztaga felismerte, hogy Jézus Isten Fia. Az ott álló vezetők nem ismerték föl.

Ez az az állapot, amiről az Ige beszél: annyiszor keményítették már meg a szívüket, hogy végül Isten keményítette meg a szívüket, hogy ne higgyenek, még ha látnak, akkor sem! Annyiszor álltak már ellene a Szellem unszolásának, hogy végül bezárult a lehetőség, és megmaradtak a megkövesedett szív állapotában. Ők nem tudták, nem foglalkoztatta őket, hogy a Szellem ellen vétkeztek. Szándékosan tették.

Vagy vegyük Júdást. Három évig élt Jézus mellett. Három éve volt rá, hogy megtérjen. Még az utolsó vacsorán is figyelmeztette Jézus: "nem mindegyikőtök tiszta". De Júdás szerette a pénzt, a csalást, hasznot akart húzni Jézusból. Végül képtelen volt megtérni és felakasztotta magát. Annyira kemény volt már a szíve, hogy lehetetlen volt számára megtérni és kegyelemre jutni.

Anániás és Safira: világosan ismerték, látták, mi a dolguk. Megtérni mégsem akartak, hanem az emberek előtt akartak nagyobbnak látszani. "úgy tettek, mintha". Meg is haltak a vétkükben.

Simon mágus viszont megtért, de a régi gondolkozásából sok minden maradt meg. Bár pénzt ígért a Szellemért, Péter pedig azt mondta neki: "vesszen el a pénzed veled együtt!", mégsem halt meg. Miért? Mert előtte már megtért és ismerte a "megtérés útját".

Nem úgy Ézsau, aki "könnyek között kereste", de "nem talált rá". Mert előtte soha sem ismerte. Végül késő volt már.

A gazdag ember és Lázár történetében mit mond a gazdag a pokolban Ábrahámnak? "Nem úgy, atyám..."

Még a pokolban is képtelen arra, hogy ne ellenkezzen az igazsággal!!!

Ebből is láthatjátok, hogy nem kell félni véleményt alkotni, de természetesen a szeretet arra indít, hogy ne kritizáljunk feleslegesen. Ugyanakkor az ítéletalkotás a mi KÖTELESSÉGÜNK. Nem az ítélkezésre gondolok.

Egyetlen bűn van, amit Isten nem tud megbocsátani; ami biztosan a kárhozatra juttatja az elkövetőjét: ha folyamatosan bűnben él és nem akar megtérni, annak ellenére, hogy Isten elé tárja a megtérés lehetőségét!

Először is megnyugtatlak: a Szent Szellem káromlását nem mindenki tudja elkövetni, sőt, csak nagyon kevesen.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy egy olyan ember, aki biztosan, tapasztalatból tudja, hogy Isten, illetve a Szentlélek (vagy Szent Szellem, igazából mindegy, hogy nevezzük) létezik - tehát már látta Istent -, ennek a biztos tudásnak az ellenére megtagadja, és azt állitja, hogy nincs Isten.

Szóval ezt csak próféták vagy apostolok tudják elkövetni.

Szerintem olyasmi lehetne a szellem elleni szólás, mint az öngyilkosság. amikor az ember biztos abban, hogy nem lesz többé élete, mégis megöli magát. és akkor bizony a pokolra jut, mert ez ellen sajnos nem lehet mit tenni. úgy gondolom ezért is olyan borzasztó nehéz öngyilkosságot elkövetni.

Amúgy el tudom képzelni, az előttem felszólalók álláspontját, akik azt állítják, hogy a huzamosabb Isten akaratának való ellenállása és a meg nem térés lehet az.

Anániás is pl. becsapta MAGÁT mikor azt gondolta, hogy Isten nem tudja, hogy bűnt követ el és nem félt még akkor sem mikor nyíltan számon kérték tőle, mert ugyanis Péter mindent kijelentett, de nem volt bennük Istenfélelem.