Mi okoz táplálkozási zavarokat?

Ha már ebben a kategóriában van, megpróbálok hívő szempontból reagálni. Ha nem véletlen került ide, légyszi Kérdező, fejtsd ki, miért tetted vallás témakörbe, különben valószínűleg át fogják pakolni.

Tehát. Sokféle oka lehet. Egyrészt divatjelenség soványnak lenni, amit sokan nyomatnak, és sokan pedig meg akarnak felelni ennek.

Általában viszont maximalista emberek lesznek anorexiásak, bulimimásak vagy ednosak. (Meg van még néhány egyéb zavar is...) Az énképpel való belső elégedetlenség fordul ebbe, a magas elvárások vezetnek ide, az, hogy ezt az utat egyszerűbbnek vélik (vagy nem, de valahol jónak) arra, hogy szépek, boldogok, elégedettek legyenek. Aztán persze mivel betegség, csontsoványan sem lesznek elégedettek... Sokszor a családi háttér is irreális elvárásokat támaszt az ilyen embereknek. Általában 14-25 év között alakul ki a dolog, tehát a felnőtté válás krízisével is szorosan összefügg. Társul azonban gyakran depresszióval és szuicid gondolatokkal, kísérletekkel is, mert törekednek valamire (soványság), de sosem érzik magukat valójában igazán soványnak. Nagy hiba, hogy sok ilyen betegnek nincs az elején célja - csak fogyni akar, de nem tervezi el, hogy legfeljebb hány kiló, hány cm-ig... a másik véglet, hogy eltervezi, de teljesen irreális méretekkel, illetve hogy ha eléri ezeket, tovább csökkenti a belső ideálképet...

Az evési zavarok kezeletlenül igen gyakran halálhoz vezetnek.

Hívő szempontból? Aki nem tud magának megbocsátani és nem tudja magát szeretettel tekinteni, az könnyen juthat ide. Isten, Jézus által megbocsátott nekünk, és úgy szeret, ahogyan vagyunk. Nem akarja persze, hogy ne javuljunk, de sosincsenek irreális elvárásai. Ha valakin van 9 kiló plussz, az is Isten kedves gyermeke, és bár az Úr is örül az illető örömének, ha ettől a plussztól megszabadul, mert egészségesebb lesz, de ha ez folytonos belső önmarcangolásból fakad, akkor boldogabb, ha az illető inkább szereti magát és duci marad. Azt mondja Jézus, hogy a legfőbb parancs szeretni Istent, aztán jön, hogy szeretni felebarátunkat, mint magunkat. Tehát magunkat szeretni kell. Ha nem szeretjük magunkat, hogyan szerethetnénk bárki mást?

Amúgy persze ha valaki ilyen zavarban szenved, akkor is szereti őt Isten. De szeretné ebből kihozni. Aki ilyesmibe kerül és hívő életre törekszik, annak kérnie kell az Urat, hogy gyógyítsa meg a lelkét, gyógyítsa be a sebeket, amelyeket a környezet okozott túlzó elvárásaival, vagy mi okoztuk magunknak őket. Át kell adni lelkünket és testünket a Szentléleknek, hogy gyógyítson, hogy segítsen úgy élni, hogy lássuk az Atya szerető tekintetét magunkon, és így örüljünk annak, hogy igenis szerethetőek vagyunk, és elkezdjük magunkat szeretni.

Ha valaki pedig direkt akarja belehajszolni magát ilyesmibe (tehát pl. divat ana), az az Úr előtt nagyon nem kedves, mert az illető önpusztításba sodorja magát testileg és lelkileg is. Ha valaki ilyenre vetemedik akár maga számára szinte észrevétlenül (tehát jó dolognak tartotta), az is, ha rajtakapta magát, kérjen bocsánatot Istentől, és felejtse el az ilyen módszereket.

Írhatnék még kisregényeket, az a lényeg, hogy Isten azt szeretné, hogy békességben éljünk magunkkal is, és nincsenek irreális elvárásai ránk nézve. Ez a jó hír az evési zavarokra hajlamosoknak. Ha pedig bele-bele buknak, mindig van újrakezdés, mindig van megbocsátás.

Magam is hívő vagyok és anorexiára hajlamos (bár ez kívülről nem éppen látszik, pont mert a szélsőségeim miatt féltem sokáig fogyózni). Most viszont egészségügyi okokból meg kell szabadulnom néhány kilótól, és Isten kegyelmét kérem, hogy okosan tegyem, illetve számomra extra fontos, hogy nagyon odafigyeljek, hogy ne tegyek semmi szélsőségeset. Fontosabb, mint másnak. (Volt már ebből bajom, és néha észreveszem az intő jeleket, hogy merre gondolnám egyszerűbbnek a fogyást, aztán gyorsan le kell állítanom magamat.)

Ha véletlen került ide a kérdésed, akkor bocs a vallási részért. :P

Ja és nem mellékesen aki táplálkozási zavaros, az általában magányos (pl. a közös éttermezésekből, kertipartikból, kirándulós kajálásokból kimarad), vagy csak hasonszőrű barátai vannak (ami rossz hatással van rá természetesen). Valamint másokkal szemben is irreálisak az elvárásai és nagyon ítélkező, plussz külső alapján hajlamos az embereket rossznak elkönyvelni.

Na ezek sem éppen kedves dolgok az Úrnak.

Szia!

Talán nem véletlen, hogy ez a kérdés ide került. A táplálkozási zavarok jelentős része ugyanis lelki eredetű, vagy szaknyelven pszichoszomatikus. Én úgy gondolom, hogy a Szentírás ebben is segítségünkre lehet, főképpen Példabeszédek könyve nagyon sok tanácsot ad. Egy gyöngyszem:

"A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat" (17:22)

Üdv. Péter