Akik hívőként házasodtatok: kértétek Isten útmutatását, hogy megfelelő partnert választottatok-e? Igaznak bizonyult?

Én a megtérésem után (kb 20 éves voltam ekkor) azt mondtam Istennek, hogy nem szeretnék addig szerelmes lenni, ameddig nem abba szeretek bele, aki majd a feleségem lesz. Utána nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, ráadásul később úgy gondoltam, hogy nem is szeretne nekem az Úr társat adni. De Ő máshogyan gondolta. Beleszerettem ugyanis egy lányba a gyülekezetünkből. Pedig én nem akartam! Eleinte el is akartam hessegetni ennek a gondolatát magamtól. Végül egy istentisztelet után ki tudtam mondani az Úrnak, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. Eszembe jutott ekkor a megtérésem utáni kérésem Felé. Nem fogom soha elfelejteni a válaszát. Egy Igét juttatott eszembe a Bibliából:

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka." Jak 1:17

és azt mondta, hogy ez az Ő ajándéka nekem. Nem tudom leírni, mit éreztem ekkor, 100% bizonyossággal tudtam, hogy ez az Úrtól van, pedig a szerelmemnek még fogalma se volt erről, hiszen köszönőviszonynál nem volt köztünk több. Kb 3 hónappal később találkoztam vele és megkértem a kezét. Ledöbbentette a dolog és elmondta, hogy most éppen más van a láthatáron, legalábbis másba szerelmes, de ha tényleg ez Isten akarata, akkor szeretne ő is hasonlóan érezni felém. Bár kellett ehhez egy kis idő, le kellett tennie neki is ezt az Úr kezébe, de végül az Úr neki is adott bizonyosságot és szerelmet a szívébe.

És igaznak bizonyult Isten vezetése, 8 éve élünk boldog házasságban a 4 pici gyermekünkkel.

"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." 1 Kor 2:9