Hogyan tekint Isten és Krisztus a nőkre?

Ha belegondolunk, hogy Isten azért teremtette meg Évát, mert azt gondolta, hogy nem jó a férfinak egyedül, vagy Jézusról rengeteg beszámoló ír a Bibliában, hogy voltak nő nemű "barátai", tanítványai, ebből arra következtethetünk, hogy abszolút értékesnek tartják a nőket.

Sőt a Példabeszédek könyvének utolsó fejezete kb. 20 versen keresztül a derék feleségről ír.

Viszont ahogy már írták, a főség betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy egy nő helyeselt lehessen Isten előtt.

Az is eszembe jutott, hogy Isten többször is felhasznált nőket, amikor szükség volt rá. Lásd Eszter(Hadassa), vagy Mária (Jézus anyja), és még sorolhatnám.

Nem másodrendű vagy alacsonyabb rangú teremtményekként, mint ahogyan azt sokan tévesen gondolják. Nagyon örülök, hogy az eddigi válaszolók egyike sem tartozik ebbe a csoportba. :)

Ha esetleg neked eddig bárki is azzal a szöveggel jött (akár a Bibliát lobogtatva is...), hogy a nők csak a férfiak után következnek a sorban, a feleség a férj szolgája, és feltétlen engedelmességgel tartozik neki, a nők nem taníthatnak a gyülekezetekben stb.; akkor jó, ha tudod, hogy az ilyen emberek nagyon félreértelmezik az ide vonatkozó igeverseket, nincs megfelelő ismeretük a témában, ráadásul messze vannak Krisztus szeretetétől. (Nem az ún. "főség elvére" gondolok, az más tészta).

Ha bővebben érdekel, hogy az említettek miért tévtanítások, akkor olvasd el Dr. Edwin D. Stewart: I Didn't Mean My Scripture To Hurt You; Love Jesus c. írását, ami magyar nyelven "Nem a te bántásodra adtam a Szentírást, Szeretettel, Jézus" címmel jelent meg pár évvel ezelőtt. Keresztény könyvesboltokban vagy antikváriumokban még talán meg lehet vásárolni, ill. rákereshetsz a neten is.

Üdv. :)

Szerintem sem tesz különbséget köztünk.

Matthew Henry így ír: „A nő Ádám oldalbordájából lett. Nem a fejéből lett, hogy vezesse őt, nem a lábából, hogy taposson rajta, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, a keze befedezze őt, közel a szívéhez, hogy szeressék.” „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében” (Efézus 5:21).