Az Újszövetség tényleg értelmezhetetlen az Ószövetség nélkül?

Én éppen azt tervezem, hogy az Újszövetséget végigolvasom, és csak akkor és csak azt a részt olvasom el az Ószövetségből, amire konkrét visszautalás van az adott újszövetségi igehelynél.

Az Ószövetség a zsidó néppel köttetett. (Tehát nekem, magyarnak nem sok közöm van a zsidó törvényekhez, szerintem. A történetüket max. érdekességképpen olvasgatom majd...valamikor.)

Az Újszövetség viszont már minden néppel köttetett. Tehát ez az, ami most ránk vonatkoz(hat)ik. Ez (számomra) az elsődleges. Szerintem igenis érthető úgy az Újszövetség, ahogy korábban írtam.

Te mi alapján olvasod?

Ez butaság, fogod érteni, de az igazi összefüggéseket csak akkor érted, ha mind a kettőt olvastad...nameg nehéz érteni, mert nekem egy pap magyarázta és huhh, olynok vannak amikre magamtól nem jöttem volna rá, mert hatalmas az ó szövetség és pl amit Jézus mond azt nehéz megtalálni benne, főleg, hogy csak utal rá és nem konkrétan mondja ki pl

Jézus mondta, hogy én vagyok az út az igazság és az élet...

Nos a szent sátornak a kapuja az út a sátor előtti tér az igazság és benne pedig Isten van, aki az élet...

Szóval ezt nagyon nehéz értelmezni:) Egyszerűbb ha találsz olyan alkalmat ahol ezzel foglalkoznak:)

Szia!

A Szentírás 66 könyvből áll, ls mindegyik olvasható önnálóan is. Három dolog kapcsolja össze ezeket az iratokat egy egységes könyvvé:

Először is a téma, a tartalom: A bibliai könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb.

Másodszor a szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket, amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk, és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre elgondolkoztató, hogy oly sok tanú – az összes bibliai szerző – állítja ezt, és tanúságtételük annyira megegyező még részleteiben is.

A harmadik dolog, ami összekapcsolja ezeket a könyveket: az Istenről és az emberi élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben, megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk – alapelvileg és a részletekben is – azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között. Tudományos feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra – néhány tényszerű adat ismeretére vagy gondosabb megfigyelésre – van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége, hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

E három dolog révén a legtermészetesebb módon összetartozó iratgyűjteménnyé, egy könyvvé alakult a 66 irat. Izráel népe egységesen kánonikusnak, azaz Istentől ihletettnek ismerte el az Ószövetség 39 iratát. Ugyanezt tette az őskeresztény egyház is, mind az ószövetségi iratgyűjteményre, mind pedig a 27 újszövetségi iratra nézve. A keresztény egyházak között rendkívül sok különbség és tanbeli ellentét van, de a Biblia egy, valamennyi keresztény felekezet számára. A bibliai iratok olyan egyértelműen hitelesítik egymást, annyira nyilvánvaló egymással való egybetartozásuk és minden más vallásos irodalomtól való különbözésük, hogy még az egyébként olyannyira tévelygő és esendő egyház is felismerte és elismerte egységüket és kizárólagos jelentőségüket.

Én azt gondolom, hogy jól tetted, hogy az Újszövetséggel kezdted. Érdemes a hivatkozásokat kikeresni az Ószövetségből, és ezzel is erősíteni az így megszerezhető ismereteket.

Üdv. Péter

"Az Újszövetség tényleg értelmezhetetlen az Ószövetség nélkül?"

Nem, minden fontosabb állítása értelmezhető anélkül.

Van néhány olyan pont, ahol érdemes visszalapozni az Ószövetséghez, de nagyon kevés.

A kérdésedre: értelmezhető, csak helytelenül. Az Ószövetséget ismerve könnnyű, átfogható gondolatokkal jobban értelmezhetsz. A Jelenések könyvénél pedig lépten-nyomon az ószövetségre van visszautalás, itt szinte tökéletesen kell ismerni.

1. válaszolónak: Ha az ószövetség neked nem szól, akkor az ígéreteked se vedd magadra, a Zsoltárokat se olvasd... az is elmúlt már;) (Ugyanígy csinálsz, csak mást ragadsz ki értelmetlenül. Ugye milyen furán s értelmetlenül hangzik?)

A teljes (!) írás Istentől ihletett, ezért oszthatatlan.

Ez nem azt jelenti, hogy az ÚSZ-nek önmagában ne lenne értelme, de önmagában nem teljes.

Az ÚSZ is tele van idézetekkel az ÓSZ-ből, tehát magában is tartalmazza azt, ami feltétlen szükséges a főbb dolgok megértéséhez.

Jól teszed, ha előbb az ÚSZ-et olvasod. Később viszont mindenképpen tanulmányozd az ÓSZ-t is, mert az az alapja.

Ez hasonlít ahhoz, mint ha valaki szereti az almát. Almát enni akkor is tud, ha nem látja a fa gyökerét. De az alma kialakulásához kell a gyökér, meg a fa is. Egy ágon, önmagában sosem nőne alma.

"A teljes (!) írás Istentől ihletett, ezért oszthatatlan"

Oszthatatlan? Mivel egy csomó különböző iratból van összerakva, ezért eredetileg igencsak felosztható volt.