Júdás jelen volt az úrvacsorán?

Szia!

Nem csak, hogy jelen volt, de Jézus megmosta a lábát. Nem leplezte azonban őt le. Jézus aggódott Júdás lelkéért is.

Jézus azt mondta tanítványainak: "Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan" (Jn 13:10). Jézus megmosta Júdás lábait is, de Júdás ugyanakkor nem engedte át neki a szívét. Júdás szíve nem tisztult meg, mert nem rendelte alá magát Krisztusnak.

"És mikor ők evének, vevén Jézus a kenyeret, és hálákat adván megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat, és hálákat adván, adá nékik, és ivának abból mindnyájan. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakéra kiontatik. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában" (Mk 14:22-25).

Júdás, az áruló is részt vett ezen a szent szertartáson. Júdás is megkapta Jézustól megtört testének és kiontott vérének a jelképeit. Júdás is hallotta Jézusnak ezeket a szavait: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Júdás, az áruló azonban, miközben ott hevert Isten Báránya jelenlétében, saját sötét szándékának a megvalósításán töprengett és dédelgette sötét, áruló gondolatait.

Krisztus most még világosabban beszélt. Mikor ott hevertek az asztalnál ránézett tanítványára és azt mondta: "Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem, hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem" (Jn 13:18).

A tanítványok még most sem gyanakodtak Júdásra. Azt azonban látták, hogy Krisztus szemmel láthatóan megszomorodott. Mindegyikük lelkére felhő telepedett, valami szörnyű szerencsétlenség balsejtelme, amelynek az értelmét nem értették meg. Amint csendben ettek, Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, tiközületek egy elárul engem" (Mt 26:21). Jézusnak ezekre a szavaira csodálkozás és megdöbbenés ragadta meg őket. Nem tudták felfogni, hogy közülük bárki is áruló módon viselkedhetnék isteni Tanítójukkal. Miért árulhatnák el Őt? És kinek? Kinek szívében születik meg egy ilyen terv? Bizonyára nem a kedvelt tizenkettő egyikének a szívében, akik mindenekelőtt abban a kiváltságban részesültek, hogy hallották Krisztus tanítását, akik részesültek Krisztus csodálatos szeretetében, és akik iránt olyan nagy figyelmet tanúsított, hogy szoros közösségbe vonta őket magával!

Mikor felfogták Krisztus szavainak a súlyos voltát és megemlékeztek arról, hogy Krisztus mondásai mindig igaznak bizonyultak, akkor félelem és bizalmatlanság, gyanakvás fogta el őket. A legfájdalmasabb érzéssel a szívükben egymás után tették fel a kérdést Jézusnak: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22). Júdás azonban továbbra is hallgatott. János végül mély fájdalommal azt kérdezte Jézustól: "Uram, ki az?" (Jn 13:25) Jézus azt felelte neki: "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint megvan írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja, jobb volna annak az embernek, ha nem született volna meg" (Mt 26:23-24). A tanítványok közelről kutatva tekintettek egymás arcába, mikor azt kérdezték: "Én vagyok-e az, Uram?" (Mt 26:22) Júdás azonban hallgatásával most mindegyikük figyelmét magára vonta. A kérdések zűrzavara és a megdöbbenés kifejezése közben Júdás nem hallotta meg Jézus válaszát, amit János kérdésére adott. Júdás azonban most, hogy megszabaduljon a tanítványok fürkésző tekintetétől, feltette Jézusnak ugyanazt a kérdést, amit előzőleg a tanítványok is mind feltettek neki: "Én vagyok-e az, Mester?" Jézus komolyan így válaszolt néki: "Te mondád" (Mt 26:25).

Szándékának a kitudódása után Júdás meglepődve és megzavarodva felállt és sietve elhagyta a helyiséget. "Monda azért neki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Az pedig mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne; vala pedig éjszaka" (Jn 13:27.30). Éjszaka volt az az áruló számára mikor elfordult Jézustól, és kiment a külső sötétségbe.

Júdásnak, amíg meg nem tette ezt a lépést, még mindig volt lehetősége a bűnbánatra. Mikor azonban elhagyta Jézus jelenlétét és a tanítványtársai közösségét, akkor hozta meg végső döntését. Átlépte azt a határvonalat, amelyet visszafelé már soha többé nem léphetett át.

Üdv. Péter

Szia!

Gondolom, arra gondoltál, hogy a kenyér megtörésénél és a bor fogyasztásánál ott volt-e Júdás, hiszen az utolsó vacsorán nyilvánvalóan jelen volt.

Egyszer foglalkoztam ezzel a kérdéssel és nem is olyan egyértelmű az események sorrendje az Igéből. Máté és Márk beszámolója szerint az Úrvacsora előtt volt Jézus kijelentése arról, hogy valaki el fogja árulni Őt, Lukács szerint meg fordítva. Ez csak amiatt problémás, hogy ha hozzávesszük János beszámolóját is, akkor azt láthatjuk, hogy a bemártott falat után Júdás AZONNAL elment tőlük. Ha Máté és Márk sorrendjét vesszük, akkor eszerint Júdás már nem lehetett ott a kenyér megtörésénél. Csakhogy Máté és Márk időbeli sorrendje a hibás, Lukács sorrendje a helyes!

A Luk 22:15-20 és 21-23 részek vannak Máténál és Márknál fordítva, de a Lukácsnál a 21. versben szereplő "DE" kötőszó miatt ezek egymást kell, hogy kövessék a Lukács evangéliuma szerinti sorrendben.

A Máté 26:21-25 és 26-29, illetve a Márk 14:18-21 és 22-25 közül mind a 4 blokk a "Mikor pedig ettek"-hez hasonlóan kezdődik, ami miatt nem feltétlenül kell időrendben egymást követőnek tekinteni őket - és Lukácsnál láthattuk, hogy nem is ez a helyes sorrend.

A fentiek alapján a bemártott falat és Júdás távozása az Úrvacsora vétele után történt.

Üdv.

Igen jelen volt és Jézus megmosta a lábát.

Ján:13,21-26

Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.

Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.