Keresztények! Ha szeretteitek halálos betegek lesznek, de jó emberek voltak, hogy magyarázzátok ezt meg?

Miért bujkál Isten?

Örülök, hogy ilyen mélyen és őszintén foglalkoztatnak ezek a kérdések, amelyekre jogos igény a megfelelő válasz megtalálása.

Először is le kell szögeznünk valamit: Nem Isten akarta ezt a koránt sem "kisded játékot". Csak és kizárólag Sátánnak, a fellázadt angyalfedelemnek köszönhetjük, hogy idáig jutott a világunk, és hogy ennyi gonoszság és csalás van benne. Isten a tőle telhető legtöbbet teszi azért, hogy mi minél kevesebbet szenvedjünk, és már itt a Földön viszonylagos boldogságban élhessünk. Ékes bizonyítéka ennek, hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust is feláldozta (közös megegyezésük alapján), annak érdekében, hogy mi, szeretett gyermekei meg tudjunk változni, ha akarunk. Nem kötelező, nincs kényszer, ez egy lehetőség mindenki számára, kivétel nélkül. Más kérdés, hogy a legtöbben nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel, mert a bűn ideig-óráig való gyönyörűsége fontosabb számukra.

Hogy miért nem mutatkozik meg Isten, miért "bujkál" előlünk? Hadd idézzem be erre válaszul a Bibliából a tízparancsolat kihirdetésének a körülményeit: "És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lett a hegyen és igen erős kürtzengés, megrémült mind az egész táborbeli nép, és kivezette Mózes a népet a táborból az Isten elé és megálltak a hegy alatt. Az egész Sinai hegy pedig füstölgött, mivelhogy leszállt arra az Úr tűzben, és felment annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon rengett, és a kürt szava mindinkább erősödött. Mózes beszélt és az Isten felelt néki hangosan. Leszállt tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívta az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felment. És mondta az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak. És a papok is, a kik az Úr elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr... Az egész nép pedig látta a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látta a nép, és megrémült, és hátrább állt. És mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk. Mózes pedig mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. Távol állt azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, melyben az Isten volt, és monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek..." (2Móz 19,16-22; 20,18-22)

Vagy: "És mondta az Úr Mózesnek: Szólj a te testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett." (3Móz 16,2)

Összefoglalva: Isten közvetlen jelenléte az ember számára halálos. Hogy miért? Mert mi bűnösök vagyunk, és egész egyszerűen képtelenek vagyunk elviselni a szent Isten jelenlétét. Ezért Isten gondoskodott közvetítő személyekről (mint pl. Mózes vagy Áron, vagy a többi próféták), akik neki szentelt életük folytán jobban el tudták viselni Isten közelségét. Isten nem bujkál, mert a Bibliában kinyilatkoztatta önmagát minden ember számára.

De megközelíthetjük a kérdést máshonnan is: Ha azt mondanám, hogy a fizika tanulmányainkból megismert elektronok márpedig nincsenek, elég nagy ostobaságot tennék, hiszen az elektromos áram a bizonysága annak, hogy léteznek, holott konkrétan, egyesével még senki sem látta őket, hihetetlen kis méretük, és gyors mozgásuk miatt. Vagy mondhatnám a mágneses tér példáját. Mutasd meg nekem a mágneses teret, és akkor elhiszem, hogy létezik. Nem látható, nem tapintható Legfeljebb kimutatható pl. a fizika órákról ismert vasreszelék segítségével. Tapasztaljuk létezését a hatásai alapján, hiszen érezhetjük, hogy bennünket is vonz a Föld mágneses tere.

Isten létezésével is így van. Nem látható közvetlenül, nem tapintható, de aki nyitott szemmel és füllel jár, az megtapasztalhatja Isten létezésének nyomait, érezheti hatásait.

Isten kinyilatkoztatja magát számtalan módon. Szól hozzánk Igéje által, választott küldöttein keresztül, a próféták által, szól a lelkiismeretünkön keresztül, és beszél hozzánk a teremtett világ ezer csodája által. Ha egy kutató meg akar tudni valamit a természetről, vagy a fizika törvényeiről, azt sem adják ingyen. Meg kell érte dolgozni, de utána annál nagyobb az öröm, hogy megismerte azokat, és még fel is lehet használni annak eredményeit. Így van ez Istennel is. Jézus szavait idézem: "Hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejti azt, és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet." Isten országa egy elrejtett kincs, amelyet ugyanúgy keresni kell, mint ahogy nap, mint nap bemegy az ember a munkahelyére, és valami többet remél ettől, életének valamiféle javulását.

Bölcs Salamon írta a következőket:

"Fiam! ha beveszed (elfogadod) az én beszédeimet, és az én parancsolataimat elrejted magadnál,

Ha figyelmeztetvén (oda irányítod) a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz....

Mert bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz.

Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged,

Hogy megszabadítson téged a gonosznak útjától, és a gonoszságszóló férfiútól;

Akik elhagyják az igazságnak útját, hogy járjanak a sötétségnek útjain.

Akik örülnek gonoszt cselekedvén, vigadnak a gonosz álnokságokon.

Akiknek ösvényeik görbék, és a kik az ő útjaikban gonoszok...

Járj a jóknak útján, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból."

(Péld 2,1-4; 10-15; 20-22.)

Elolvastam a válaszod még tegnap, de én ennyit tudok tenni. Tegyük fel hogy létezik.

Nyitott vagyok rá, hogy kommunikáljak vele, de arra, hogy meghalljam, ő képes hatni, nem én. Én hiába hegyezem a fülem. Jobban hallom a madárcsicsergést, jobban hallom a csendet. Ennyit tudok tenni. Ha ő mindenható, neki kell úgy beszélnie, hogy értsem.

Előzőnek: Ha kikapcsolod az életedből a zajjal járó tényezőket, mondjuk egy ideig nem nézel TV-t, nem olvasol újságot, nem hallgatsz zenét és rádiót, ehelyett viszont naponta valamennyi időt azzal töltesz hogy egyszerűen csak csendben maradsz és Istenre figyelsz akkor először azt fogod észrevenni hogy nagy lelki békét, nyugalmat és türelmet kapsz. Ez már önmagában is megéri. De aztán egy idő után azt is észre fogod venni hogy Isten hozzád szól. Sőt, nem csak szól de még meg is érinthet. Én például egyszer éreztem ahogy a homlokomra teszi a kezét (éreztem a tenyér melegét és érintését). Vagy egyszer hallottam egy kopogás hangot (de nem kívülről, hanem belülről, éreztem hogy ez a hang most nem a szobából jön hanem csak a fejemben keletkezik).

És hogy miért pont kopogtatást hallottam? Elsőre én se értettem de aztán rájöttem hogy ez mit jelent:

"Jel 3,20 - Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem."

Szia, kedves Kérdésfelvető!

Ahhoz, hogy kommunikáció létrejöjjön, két fél kell. Mindkettőnek nyitottnak kell lennie a másikra. Nincs egyéb dolgod, mint az Isten felé való nyitottságodat fenntartani, hogy megértsed, mit akar közölni veled. Isten Téged már megszólított. Bizonyság erre ez az égető válaszkeresésed, még akkor is, ha eleinte inkább vádolóan nyilatkoztál meg irányába. Ez természetes, amíg nem tudjuk a válaszokat kérdéseinkre. Speciel Isten most engem használ fel, hogy közvetítsek Neked, és ha továbbra is nyitott maradsz felé, mindig észre fogod venni, hogy valaki, vagy valami éppen Róla beszél, újabb adalékkal szolgál személyéről, ami által közelebb kerülhetsz Hozzá. De Neked is tenni kell azért, hogy jobban megismerhesd. Egy barátság is úgy működik jól, ha mindkét fél szeretne közeledni a másikhoz. Nos, Isten részéről ez a készség megvan. Te nem vagy még mindenre felkészülve, amit közölni szeretne Veled, de ha kész vagy meghallani mindent, ami Tőle jön, akkor a Neked legalkalmasabb időben közölni is fogja ezt Veled, csak légy kész ennek befogadására. Nem kell feltétlenül hangokat hallani - megjegyzem ezek ugyanúgy jöhetnek az ellentétes oldalról is, sajnos! Isten a szeretet, a békesség, a lelki kiegyensúlyozottság Istene. Ami ezzel ellentétes, az az Ellenség "hangja". Vannak próféták, akikkel szemtől szemben szólt az Úr. Még a 19. sz.d.-ban is volt ilyen. De ehhez nekik a teljes életük, maradéktalan odaszentelésére volt szükség.

Én azt mondom: Keresd Őt továbbra is, és rá fogsz lelni, és ... beszélgetni is fogsz Vele!

Ő már megszólított, mert késztetést adott a szívedbe, hogy gondolkodj Rajta, hogy keresd az igazságot! Akkor lesz ebből kommunikáció, ha te is megszólítod Őt! Ezt hívják egyébként imádkozásnak. Közvetlen, személyes párbeszéd Istennel, semmi több, semmi sallang! Jeremiás próféta szavaival élve: "...öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr színe előtt...". Számtalan tapasztalat bizonyítja, hogy Isten gyakran már az ima során válaszol, ihleti a gondolatainkat, utat mutat.

Tehát mint láttad, Isten mi reánk való tekintettel nem mutatkozhat, és kommunikálhat közvetlenül velünk. De semmiképpen nem reménytelen a Vele való párbeszéd.

Egy bibliai idézet a "Királyok könyvéből": "És mondta [Illésnek Isten]: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett, de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. És mikor Illés ezt hallotta, befedte az ő arcát palástjával..." (1Kir 19,11-13)

Ezt a halk, és szelíd hangot kell nekünk meghallanunk, ami szólhat akár a lelkiismeretünkön keresztül is, amit nem lehet összekeverni semmilyen más hanggal. Jézus azt mondta: "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem, és én örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (Jn 10,27-28)

Javaslom, olvasd a Bibliát, hiszen azon keresztül kívánt szólni hozzánk Alkotónk!

Szia, sok sikert hozzá! Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok, akár itt, akár "priviben"...

Értem amit írsz, korábban is értettem.

Ezért csak azt tudom írni, amit korábban is:

Sokszor próbáltam, sokféleképp. Megtettem, ami tőlem telt.

Az egyenes beszédet díjazom. Álljon elém. Mutatkozzon meg. Beszéljen velem, mint férfi a férfival. Ne könyvön és ne másokon keresztül üzenjen. Ha isten, akkor megteheti, képes rá, hogy úgy szóljon hozzám, hogy értsem, halljam.

Nála pattog a labda.

Ennyi.

Ezt a beszélgetést befejeztem, mert nincs értelme, hogy te és én ugyanazt válaszoljuk egymásnak újra és újra.