Nem vagyok magam ura! Sors, tudattalan, magammal hozott tudás?

Üdv! Hát nem volt könnyû témát találni a kérdésemnek. Ide írtam, mert lényegében a "saját vallásomról" kérnék tanácsot.

Szóval, Rövid életem folyamán is már számos olyan helyzetet éltem meg, amikor nem magam irnyítottam az eseményeket.

Nagyon sok esetben csak úgy jött valaki, aki elõrébb vitt, mégha engen már nem is érdekelt volna a következmény. Nem hagyta !

Bizonyos eseményeket meg kellett élnem mindig, mielõtt valami nagyobb jött. Azt nem hozhattam elõrrébb, hiába akartam, elõtte még dolgom volt, tanulnom kellett hozzá.

Visszatekintve egy biztos utat járok be, és utolóag meglepõen és ijesztõen látszik, hogy mind-mind ok és okozat, és mintha elõre tudtam volna ... Precízen egymásra épülõ téglák, amit csak spontán megéltem, de mindig elõre mutattak, egy nagy dolog elõkészülete volt. Itt van szó párkapcsolatról, munkáról, tudásról egyszerûen mindenrõl.

Nem vagyok a magam ura! Nem vagyok skizofrén, ezt mindketten így gondoljuk :)

Úgy gondolom, hogy mindenki egyszerû, lokálisan gondolkodó fizikai létéhez tartozik egy magasabbszintû 'én', pl. tudattalan formában: születéskor már magaddal hozol egy bizonyos tudást, egy életutat amin -még ha kiszédelegsz is- de végigmész. Ez a tudattalan ész fog téged irányítani, hogy bizonyos eseményeknél ott legyél.

.

Mi a kérdésem? Mondjuk egy vélemény errõl, ki az aki hasonlóan látja? Egy filozófus, pszichológus neve, aki hasonlókban mélyült el, és írt nagyon mély gondolatokat könyv formájában.