A tudás jó, a tanulás, a fejlődés jó, a fény jó, akkor Lucifer most jó, vagy gonosz?

Nem a tudás rossz, hanem az, amire használod.

Lucifer, a bibliai hagyomány szerint, eredetileg Isten "helyettese" volt, akit az evilág irányítására szánt. Innen a neve is. Lucifer viszont elárulta őt, ezért Isten letaszította a Mennyből.

Igazából az ördögnek, Sátánnak, Lucifernek, nevezd, ahogy akarod, nem az eszközei rosszak, hanem a céljai.

Semmi sem jó vagy rossz. Csak az teszi azzá, ahogy felhasználod.

Ha szigorúan materialistán nézzük, akkor szerintem mindennek van egy jó és egy rossz oldala is. A jó oldala Isten, a rossz oldala a Sátán. Maga a dolog semleges.

L

Nem. A kés nem jó.

Használhatod jóra is (pl. felvágni a kenyeret), de használhatod rosszra is (most nem adok tippet). De maga a kés se nem jó, se nem rossz.

L

Ha arról a luciferről beszélsz, akit a Biblia sátánnak nevez, az ember gyilkos volt kezdettől fogva, egyértelműen gonosz. Ha nem fogadod el a Bibliát, mint Isten kijelentését, akkor meg fogalmad sincs semmiről sem, már ami Lucifert illeti, meg bármiről a szellemvilággal kapcsolatban, hisz te mint ember materiális vagy, képtelen információkat venni a szellemvilágból, és azt a keveset amit még is tudsz venni, nem tudod ellenőrizni, nincs mihez viszonyítsd, stb.

Ha valamit tudsz, annak ritkán veszed kárát. A fejlődés? Hát honnan hova? Az élet vége a halál, bár hogy élsz is. Ha nagyon rossz életed volt akkor is, és ha nagyon jó akkor is. Az élet a legtöbszőr sok hűhó semmiért.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Szia!

Senki nem vonja kétségbe, hogy a tudás, a tanulás és a fejlődés, sőt a fény ne lennének jó, hasznos és szükséges dolgok. A probléma a bűnnel van. Ráadásul a bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését. De eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind végleges megszüntetéséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít a Szentírás világosabban, mint azt, hogy Isten semmiképpen sem felelős a bűn létrejöttéért, hogy Ő nem vonta vissza önkényesen kegyelmét, hogy nem volt hiba kormányzatában, ami alkalmat adott volna a lázadásra. A bűn "betolakodó", amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni. A bűnre egyetlen meghatározás van, amelyet a Bibliában olvashatunk: "a bűn pedig a törvénytelenség" egy olyan elv testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának alapjával: a szeretet törvényével.

A bűn keletkezése előtt béke és boldogság uralta az egész világegyetemet. Minden tökéletes összhangban volt a Teremtő akaratával. Az Isten iránti szeretet mindent túlszárnyalt, az egymás iránti szeretet pedig tiszta volt. Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban. Krisztus által teremtette Isten a mennyei lényeket. "Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben... akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok" (Kol 1:16); és Krisztusnak, éppúgy mint az Atyának, az egész menny hódolatát fejezte ki.

Mivel Isten kormányzatának alapja a szeretet törvénye, az összes teremtett lény boldogsága azon múlott, hogy tökéletes összhangban vannak-e a törvény elvével: az igazságossággal. Isten szeretetből fakadó szolgálatot kíván minden teremtményétől - olyan hódolatot, amely Isten jellemének megértéséből fakad. A Teremtő nem talál örömet a kikényszerített engedelmességben. Mindenkinek szabad akaratot ad, hogy önként szolgálhasson neki.

Volt azonban valaki, aki visszaélt ezzel a szabadsággal. Benne - akit Krisztus után Isten a legjobban kitüntetett, és aki a menny lakói közül a leghatalmasabb és legdicsőségesebb volt - fogant meg a bűn. Bukása előtt Lucifer volt az első oltalmazó kérub. Szent volt és makulátlan. "Így szól az Úr Isten: Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel... felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál utaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ez 28:12-15).

Lucifer örökké élvezhette volna Isten megbecsülését, az angyalsereg szeretetét és tiszteletét, használhatta volna nemes képességeit mások áldására és Alkotója dicsőségére. De - mondja a próféta "szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben" (Ez 28:17).

Luciferben lassan-lassan kialakult az önfelmagasztalás vágya. "Ollyá tevéd szíved, minő az Isten szíve. " "Ezt mondtad:... az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén... Fölé hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ez 28:6; Ésa 14:13-14). Ahelyett, hogy igyekezett volna a teremtmények Isten iránti szeretetét és hűségét a legmagasabb szintre növelni, Lucifer megpróbálta szolgálatukat és hódolatukat a maga számára megnyerni. Ez az angyalfejedelem arra a dicsőségre sóvárgott, amelyet a végtelen Atya egyedül Fiának adott, és olyan hatalomra pályázott, amelynek a gyakorlása egyedül Krisztus kiváltsága volt.

Az egész menny örömmel dicsőítette a Teremtőt, és boldogan sugározta vissza dicsőségét. Amíg Istent ilyen tisztelet övezte, az egész mennyben béke és boldogság honolt. Egy disszonáns hang azonban megzavarta a menny harmóniáját. Az "én" szolgálata és magasztalása, amely Isten tervével ellenkezett, balsejtelmeket ébresztett azok lelkében, akiknek Isten dicsősége volt a legfontosabb. A mennyei tanácskozó testületek kérlelték Lucifert. Isten Fia elétárta a Teremtő nagyságát, jóságát és igazságosságát, valamint törvényének szentségét és változatlanságát. A menny rendjét Isten állapította meg, és ha Lucifer eltér attól, meggyalázza Alkotóját, magát pedig romlásba dönti. De a végtelen szeretettel és irgalommal adott figyelmeztetés csak ellenállást keltett. Lucifer hagyta, hogy a Krisztussal szembeni féltékenység eluralkodjék rajta, és még elszántabb lett.

A maga dicsőségétől eltelve elsőbbség után vágyott. Lucifer a neki adományozott magas méltóságot nem tartotta Isten ajándékának, és nem volt hálás érte Teremtőjének. Büszkélkedett fényességével és magasztos helyével. Istennel egyenlő akart lenni. A mennyei sereg szerette és tisztelte Lucifert. Az angyalok boldogan hajtották végre parancsait, Ő volt a legbölcsebb és legdicsőségesebb közöttük. De a menny elismert Királya Isten Fia volt, akinek hatalma és tekintélye felért az Atyáéval. Isten mindig Krisztussal tanácskozott, Lucifer előtt pedig nem tárult fel Isten minden szándéka. "Miért legyen Krisztus az első? - kérdezte ez a hatalmas angyal. - Miért megbecsültebb Ő, mint Lucifer?"

Lucifer eltávozott Isten közvetlen közeléből. Elment, hogy elégedetlenséget szítson az angyalok között. Munkáját titokban végezte, és egy ideig valódi szándékát az Isten iránti tisztelet látszata mögé rejtve igyekezett elégedetlenséget ébreszteni a mennyei lények között. A törvény ellen lázította őket. Azt állította, hogy e törvények szükségtelen korlátokat szabnak. Lucifer arra biztatta az angyalokat, lényük szentségére hivatkozva, hogy kövessék saját akaratuk parancsait. Azzal a kijelentésével, hogy Isten igazságtalan vele, amikor a legnagyobb dicsőségben Krisztust részesíti, sajnáltatni akarta magát. Azt állította, hogy nem azért igényel nagyobb hatalmat és dicsőséget, mert önmagát szeretné felmagasztalni, hanem a menny minden lakója számára szabadságot akar biztosítani, hogy eljussanak a lét magasabb szintjére.

Remélem, hogy ha egy kicsit hosszúra is sikerült, de talán magyarázatot jelenthet számodra, és segít tisztázni a kérdést! Mindenkitől bocsánat a sok idézetért a Bibliából, de nem tudtam volna érthetőbben a saját szavaimmal sem...

Üdv. Péter

Téosz üdvözletét küldi mindenkinek...

Péternek most adok egy pluszt. Látom, nem egyperces munka.

----------------------------------------------------------

A véleményem:

Ha szépen fejezem ki magam, akkor Sátánnak nevezhetjük a bűnt, és az emberi bűnre felé hajlást. Ennek áldozata volt ez az arkangyal, aki most már mellette áll. Fontos azért tudni, hogy amit Isten egyszer "letaszított", annak munkálatai már nem a mennyben, ami örök Istennel levőség, ha randán megfogalmazom magyarul, hanem a Földön lesznek. Vannak olyan lelkek is, amelyek nem örökök, de közvetlen itt, de mégis közvetetten léteznek ezen a világon, létük a mulandó világ határozza meg, amelyeket szintén Isten teremtett, de az örök életre nincsen meghívásuk, elmúlnak, és ezt az időpont akkor definiáljuk, amikor világ vége lesz, akkor ezek a szellemek úgy fognak el tűnni, mint a régi világ. Én így jellemezném azokat a "szellemeket" (ne tévesszük össze a pogány szellemekkel!), amelyeket a Biblia is említ. Lucifer is ezek közé tartozik, hiszen Isten letaszította a lelkét, hatalma közvetlenebb lett a Föld számára, mint az Ige. Részben Jézusnak is ezért jött le, mert kevesen hallották meg Isten igéjét, a törvényeit nem tartották meg. De fontos megemlítenünk, Lucifernek és a Sátánnak (amely nem teljesen ugyanaz, mivel nem tartoznak Isten öröklétéhez és tökéletességéhez, nincsen erejük, és kényszeríteni se tudják, ha az akaratunk megtagadja az ajánlatát. De viszont, kísérteni szabad akarata miatt van joga, amely még annál sem különb, mintha hatalma lenne felettünk. Hiszen vezetőink egy része gyenge akaratú, gyakran bedőlnek neki. Ha a világ véget ér, ő is elmúlik, ahogyan ez a régi világ. De azok, akik bedőltek neki, mivel, hogy Lucifer és az őt megrontója, elmúlt, hiába hiszik, már őket Isten igazságossága elől nem fogja megvédeni.

Hogy miért lett ez? Azért mert a Sors nem Isten kezében van, de nem azért mert nincsen felette hatalma, hanem azért mert azt nem Ő, hanem MI, és az összes szabad akarattal rendelkező lény alakítják ki. A Sorsot nem Isten változtatja, hanem az Ember, mind rossz, mind jó irányba. Ámen.

Üdv: Téosz