Te hogyan hirdeted az evangéliumot?

Katolikus vagyok,de nem hirdetem senkinek az evangéliumot,ahogy az ismerőseim sem. Annak helye a templomban van.

Abban igazuk lehet a Jehováknak,hogy egyedül ők hirdetik a "hamis" evangéliumot,mert eddig más vallásúakkal nem találkoztam,akik járogattak volna házról-házra,vagy akár társaságban téritgettek volna.

Szia, az evangéliumot a különböző egyházak az Istentiszteleteken hirdetik, illetve vannak evangelizációs alkalmak is, főleg a modernebb gyülekezeteknél. Nos, egy egyszerű keresztény az életével hirdeti az evangéliumot. A becsületességével, a jó szándékával, a segítő készségével. És ha kérdezik, nem habozik bizonyságot tenni. De nem házal, annak nincs értelme. Nem csak azért, mert a Bibliában benne van, hogy ne járjatok házról házra, az a kisebbik baj.

Az is meg van írva, hogy ne legyetek sokan tanítókul, és nem véletlenül. Szerinted az az alacsonyabb értelmi szintű tanú, aki csak bemagolta az Őrtorony szövegét, milyen ismereteket tud átadni? Azon kívül ők NEM az evangéliumot hirdetik, hanem azzal jönnek hogy Isten neve Jehova (tényleg? nem mondod....) meg hogy akarsz-e a földi paradicsomban örökké élni. Jézusról egy szót sem. Csak ha muszáj és akkor is csak azt hogy miért NEM egyenrangú Istennel.

Hogyan? Hát így:

Hölgyeim és Uraim!

Itt az új evangélium! Vegyék és vigyék! Szenzációs tanítások! Csak most, csak önöknek! Ha nem hiszi, hát majd fogja! Próbálja ki, meglátja, nem csalódik.

:)

Szia!

Nekem például nem csak 1 személy hirdette az evangéliumot, hanem sok emberen keresztül különböző módokon jutott el hozzám. Például olvastam egy keresztény könyvet, ami a Noé bárkájáról szólt. Egyrészt ott voltak azok az emberek, aki rész vettek ennek a könyvek az elkészítésében, volt akik lefordította magyarra, illetve volt valaki, aki odaadta nekem, hogy olvassam el. Mindez csak egy apróságnak tűnik, de nekem nagyon fontos volt. Aztán volt valaki, aki az iskolánk közelében felírt a falra egy keresztény üzenetet. Ez szintén sokat jelentett nekem. Közben volt a környezetemben néhány hívő személy, akiknek az élete szintén hatással volt rám. Közvetlenül a megtérésem pedig egy filmklubbon történt. Volt valaki, aki bedobott a postaládánkba egy meghívót. Aztán voltak személyek, akik a meghívót készítették, akik a filmklubbot vezették, illetve az egyiküktől kaptam egy kis füzetecskét, amiben le volt írva az örömhír. Aztán ott voltak azok a személyek, akik a filmklubbon vetített filmet forgatták, illetve azok a személyek, akik azt a kis füzetecskét is legyártatták és eljuttatták más hívő emberekhez, hogy adják tovább. És akkor még nem beszéltem azokról, akik minderre pénzt áldoztak, hogy ez megvalósulhasson... Szóval össze se tudnám számolni, hogy hány különböző felekezetből és hány különböző emberen keresztül munkálkodott az Úr az életemben, mire eljutottam oda, hogy befogadtam az evangéliumot...

Kicsit furcsa egyébként, a Jehova Tanúi azt állítják magukról, hogy egyedül ők hirdetik az evangéliumot és egyedül ők képeznek tanítványokat. Ha ez így lenne, akkor miért van most ennyi keresztény egyház? Hogyan maradhattak meg ennyi nemzedéken keresztül úgy, hogy nem hirdették az üzenetüket? Persze sok evangélium van, szinte minden egyháznak van sajátja. A Jehova Tanúi max annyit tudnak elmondani, hogy azt az üzenetet, amit ők hirdetnek és ahogyan ők hirdetik, egyedül ők teszik és csinálják úgy, ahogyan ők :D

Hogy én hogyan hirdetem? Volt időszak, amikor úgy, mint a Jehova Tanúi, házról házra járással, volt amikor szórólapokat osztogattunk, utcán evangélizáltunk, színházi előadást tartottunk, könyveket adtam ajándékba embereknek, az ismerőseimmel beszélgettem, missziós munkákat anyagilag támogattam, és még rengeteg apróságot tudnék említeni. Jaj, a legfontosabbat kihagytam, itt a GYK-en :D

Szóval próbálok egy icipici láncszem lenni abban, hogy eljusson másokhoz az örömhír. A leggyakoribb eset persze az, hogy egy-egy középső láncszem vagyok, de az legalább olyan fontos, mint az utolsó...

Üdv.

Nem szeretem az erőszakos térítést mert még élénken él bennem az ellenállás amikor engem próbáltak így megtéríteni, de azzal sem értek egyet, hogy üljünk a babérjainkon az üdvösség biztos reményében, a többiekkel meg lesz ami lesz.

Ha hitünk erős,netalán Isten világosan kinyilatkoztatta magát életünkben, kutya kötelességünk másokat is segíteni, hogy rátaláljanak arra a boldogságra melyet csak Isten adhat.Ráadásul az irántuk érzett szeretetünk is erre kell, hogy ösztönözzön minket.

Elsősorban én is a viselkedésemmel próbálom másoknak megmutatni Isten szeretetét.

Ha felmerül a téma, szívesen megosztom másokkal a megtérésem történetét és azt, hogy hogyan nyilatkoztatta ki magát számomra az Úr.(mindkét eset nagyon világosan megmutatta nekem, hogy Isten valóban létezik és elképzelhetetlenül szeret minket, akkor is ha nem érdemeljük meg)

Ha látok egy keresztény filmet, olvasok egy szép gondolatot, cikket akkor azt megosztom a facebook oldalamon, akit érdekel megnézi, elolvassa, akit meg zavar ez esetleg, legfeljebb letiltja a postjaimat.

Itt az oldalon meg a saját tapasztalataim leírásával próbálok segíteni az útkereső, bizonytalan, vagy hitük tekintetében kátyúba került embereknek, és azoknak akik hasonló problémákkal kűzdenek mint én a megtérésem előtt.

Ezt azonban felekezetfüggetlenül teszem. Istennek próbálok lelkeket megnyerni, nem egyházaknak.

Elmondom, hogy Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Szegény fázik, és kérem, hogy engedjék a szívükbe. Aztán meg mondom nekik azt is, hogy Isten szereti őket, mindennél inkább, és ha megtérnek, akkor Jézus meggyógyítja őket, gazdagok lesznek, szép lesz a feleségük és soha semmilyen problémájuk nem lesz az életben.

Komolyra fordítva a szót. Tisztában vagyok azzal, hogy "senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza". Tehát első körben imádkozom azért, akik felé feladatom hirdetni az evangéliumot. Aztán hirdetem. Ha kell, beszélek is:)