Te hogyan, mi módon hirdeted az evangéliumot?

Szia!

Elsősorban az életemmel, igyekszem így élni, hogy a környezetemben lévők kérdezzenek. Megragadok minden alkalmat, hogy a beszélgetéseimben valamilyen módon bizonyságot tudjak tenni arról, hogy Isten milyen módon segít a mindennapokban.

Másodsorban a közösségemmel együttmunkálkodva. A gyülekezetben renszeresen tartunk bibliai témájú előadásokat, melyekre meghívjuk barátainkat és ismerőseinket, akik különböző témák mentén hallhatnak Krisztusról.

Harmadrészt itt az Interneten. Egyrészt szerkesztek egy olyan honlapot, melyen az érdeklődők különböző érdekes témákon keresztül eljuthatnak Krisztushoz. Másrészt pedig naponta feljövök ide, hogy segítsek azoknak, akiknek kérdései vannak a vallással kapcsolatosan.

Üdv. Péter

A vallással kapcsolatban ugyanúgy érzek, mint George Carlin. Egy politikai irat, amit emberek irányítására alkottak még régen. Ma ezt a szerepet a média játssza elsősorban.

http://www.youtube.com/watch?v=mMKCn4MsPhA

http://www.youtube.com/watch?v=WOE_0aOy_Zg

Persze nem ítélem el azokat, akik hisznek Istenben, ők megkapták a hit ajándékát, én nem. Ezért engem se ítéljenek el.

Előző vagyok.

Viszont számomra is érdekes, hogy bármennyire nem vagyok vallásos, mégis a keresztény filozófia szerint élek. Nem teszek olyat mással, amit nem szeretnék, hogy velem is tegyenek. Vallás nélkül is el lehet ide jutni, hogy tetteinkkel és cselekedeteinkkel igyekszünk jó emberként élni.

Azt hiszem, Szt. Ferenc mondott valami olyat- talán itt majd segít valaki- hogy: hirdessétek az igét, és ha kell, beszéljetek is róla!

Hát így. A tetteink hangosabban beszélnek, mint a szavaink. Ezért igyekszem annyit imádkozni és olvasni az Igét, hogy egy-egy sorsdöntő helyzetben meg tudjon bennem nyilvánulni Krisztus.

Ráadásul tudjuk, hogy nagyrészt Isten munkája az, ha valaki megtér, azért sokat imádkozom azért, hogy ez így is legyen. Mert akit Ő győz meg, azt nekem nem kell győzködnöm. Nem egyszer találkoztam már olyan emberrel, aki minden előzmény nélkül bejött a gyülekezetbe, hogy hallani akar a megtérésről. Megtérni jött, pedig nem is hívtuk.

Senki sem jöhet Jézushoz, csak ha az Atya vonzza. Ezért lehet és kell is imádkozni. Egy szomjas szívű ember még a legalkalmatlanabb evangélistából is előhozza az evangéliumot:)

Aztán gondold végig: ha az az ember, aki a munkahelyemen évekig ül mellettem, mégsem tér meg, látva az életem és szavaimat, akkor miért hinne nekem egy vadidegen ember, akit az utcán szólítok le? Természetesen, ha a helyzet adja, idegennek is lehet elmondani az evangéliumot.

Tehát elsősorban az életemmel, aztán a szavaimmal, vagy levélben, e-mailben. Vannak erre módszerek, de azt hiszem, fontos tisztában lenni, hogy nem egy módszer tudása a lényeg, mert a szeretet kreatív. Talál járható utat mások szívéhez, ha kell!

Elnézést, hogy nem a kérdésre válaszolok, hanem a hibás válaszokat korrigálom.

A Mt 28:18 szerint az evangélium hirdetése egy keresztény számára nem egy "ha tetszik csinálom" opció, hanem Jézus utolsó parancsolata volt, mielőtt felment a mennybe. Ezért ez olyan, mint egy végrendelet. Jézus ezt tette 3 éven keresztül, míg meg nem feszítették, a követőinek is ezt kell tenni. Ha valaki hiszi, hogy üdvözül, azon munkálkodjon, hogy mások is üdvözüljenek.

Nem csak akkor, amikor lehetőség kínálkozik rá, hanem rendszeresen, "akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő" (2Tim 4:2).

Az újszövetség szerint minden keresztény pap (1Pét 2:9), tehát ez nem emberek által felszentelt papok privilégiuma.

A Biblia szerint a helyes élet nem elegendő, tanítani is kell másoknak az evangéliumot (1Tim 4:16: "Legyen gondod önmagadra és tanításra, maradj meg ezek mellet, mert ha így teszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.")