Velem van a gond?

Nem veled van a gond.Anyukádról inkább nem mondok véleményt....

31/F

Valóban nem az a lényeg, hogy anyukád hitgyülis, de gondolom számára sem , hanem hogy üdvössége van, hogy Isten jelenlétét élvezi, és annyira jó számára Isten követése,hogy szeretné, ha te is átélnéd. Isten ugyanis rendkívül izgalmas személy. Akik ismerik őt, vagy már elkezdték megismerni, egyöntetűen az a véleményük, hogy Vele való közösség egy felüdülés, felfrissülés. Ki az a szülő, aki ne akarna jót csemetéjének? Nyílván legtöbben igen. Anyukád ebből indul ki tehát, hogy ami számára egy élő, és valóságos találkozás Istennel, az hogyan lehet bárki számára dögunalom?! Ezért mondhatja, hogy a te készülékedben van hiba.

Én sem tudom mi, mert számomra is az Istennel való mindennapos közösség egy valóságos élmény, egy kaland. Akik nem ismerik Őt, azoknak lehet unalmas, de ez nem azt jelenti, nekik lenne igazuk. El tudom képzelni, hogy nem olvasol bibliát, nem imádkozol- így a közösséged, istenélményed gyakorlatilag nulla. Isten egy élő személy, lehet vele beszélgetni és mivel Ő nem egy kőszobor, vagy festmény, hanem élő személy, mint te, vagy én-kivéve, hogy a dicsőségéből olyan izgalom, frissesség, öröm, életerő, bölcsesség ..származik ki, hogy akik vele töltik el idejük jó részét, Isten megosztja ezeket velük. Feltöltődik az ember, hogy erőt kapjon a hétköznapok dolgaihoz. Persze hogy anyukád szeretné, ha neked is jó lenne.

Isten a mindenség ura. Ő teremtett mkndent. Minden általa lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett és őbenne áll fenn a világmindenség. Az ő szava tartja fenn a napot, a holdat, a földet, a természet egyensúlyát, amit az ember igekszik jól tönkretenni... Amit akarok ezzel mondani, hogy te mind teremtmény a sok közül, ki akarod hagyni a világmindenség urát az életedből? Ez még akkor sem siskerülhet, ha minden erődet beleadod... Eddig még senkinek nem sikerült, de persze van a pokolban is hely és sokan vannak akik bűnös életet élnek, nem ismerik el Isten fennhatóságát, törvényeit és megveszik a vobaljegyet a kárhozatba... Ingerel anyukád, aki az életedért küzd?

Örök élet, vagy örök kárhozat?

Melyiket választod kamaszok gyöngye? :)

Probald meggyozni anyukadat, hogy neked a napi 4 ora sok, hiszen otthon is eltudod vegezni az imadat, igy mar nem fog rad neheztelni, talan elfogadja ezt.

VAloban nem benned a hiba, hiszen napi 4 orara semmi szukseg egy gyulekezetben ulni, csodak ott sincsennek, s vannak akik dolgoznak, tanulnak, tehat ennyi idejuk sem lenne arra, hogy ott uljenek.

Jáááájjjj, tipikus esete az akaratlan pusztításnak!!! Jól figyelj, fontos!

Mindenekelőtt próbáld megérteni anyádat, félt téged. Ezért legyél vele kicsit türelmes. Sokan vannak, akik úgy kezdték, mint te, és mára agresszív ateisták. Totálisan elborult az agyuk a hit és az egyház ostorozását illetően, ami pedig valójában nem más, mint ennek a fiatalkori elnyomásnak a fel nem dolgozása, semmi köze sem hithez, sem racionalitáshoz. Arra figyelj, hogy ne ilyenné válj, szenvedő életed volna.

Hogy mit lehetne tenni?

Ha unatkozol a gyülekezetben, akkor a gyülekezet stílusában nem találod önmagad, azt a valakit, akinek Isten teremtett. Nos, ezért vannak különböző gyülekezetek, mert különbözőek vagyunk. Én egy megtért rocker vagyok. Gyülekezetem pásztora egy hardcore zenész. Nincsenek megkötések öltözködésben, stílusban, egyedül a bűnt zárjuk ki. Istentiszteleteinken kezdő imádság után 5 dalt énekelünk, majd max egy órás tanítás, végül záróének. Utána meg egymással lógunk, jól érezzük magunkat. Nem csak hívők vagyunk, hanem testvérek is, akik hasonlóak, ezért jól érezzük magunkat a gyülekezetben. Mi is eldobnánk az agyunkat 4 órás alkalmaktól.

Na szóval. Anyád más, mint te. Nem hiba ez. Aki szerint az, az Istennél reklamáljon. Én más gyülekezet kipróbálását ajánlanám, egy ezresbe, hogy van a közeledben olyan, ahol még jól is éreznéd magad!

Ha írsz privit, akkor talán segíthetek ajánlatot keresgélni, nem szoktam visszanézni egy kérdésre, ha már válaszoltam. :)

Anyaként abszolút átérzem anyukád álláspontját, de én is voltam fiatal így értelek téged is.

Én attól tartok, hogy az erőltetés inkább eltávolít Istentől mint közelebb visz, ezért ebben szabadságot adok a gyermekemnek.

Kislányom még csak 8 éves és néha eljön velem Istentiszteletre,de látom rajta, hogy nagyon unatkozik, pedig ez nálunk csak 1 órás, viszont itthon nagyon szeret interneten vagy TV-ben vallási műsorokat, dokumentum filmeket, filmeket nézni és kifejezetten érdekli a Biblia.

Amit én tehetek érte, az az, hogy igyekszem jó példát mutatni neki Isten iránti és felebaráti szeretetből és talán azzal is, hogy tiszteletben tartom az ő kívánságait is.

Nagyon szeretném ha élő, szeretetteljes kapcsolata lenne az Úrral,és ezért imádkozom mindennap.Maximálisan bízom az Úrban, aki nem hagyja el az Ő gyermekeit. Én is eltávolodtam tőle kamaszkoromban, de Ő 20 éven át várt rám, és elvezetett a megtérésre, felébresztett.

Ha ismerném anyukádat neki is ezt javasolnám, hogy bízzon jobban Istenben, mutasson példát prédikálás helyett, és imádkozzon sokat érted.

Engedje, hogy magad keresd az utad és találj rá idővel akár ebben a gyülekezetben, akár másikban.

Neked pedig azt mondom, hogy légy türelmes vele, próbáld elmondani neki az érzéseidet nyugodtan, higgadtan, ne dacosan és soha ne feledd, hogy ő nagyon szeret téged és ha hibázik is néha, jó szándék vezérli, mert a legjobbat akarja neked.

Majd amikor eljön az ideje annak, hogy befogadod az Urat a szívedbe, átadod neki az életedet, mindent másképp fogsz látni, anyukádat is. Amikor pedig anya leszel magad is, már meg is fogod őt érteni.

A hited alapja pedig még véletlenül se a pokoltól való félelem legyen, hanem a Teremtőd iránti szeretet, akkor nem áldozatként fogod megélni, hogy mindenben helyesen járj el.

Áldjon meg az Úr!

Nem veled van a gond.

Tudom mit erzel. Engem is anyukam mar nagyon kis korom ota vitt a gyulekezetbe, ahol nagyon unatkoztam.Eleinte kenyszeritett, de aztan belatta hogy semmi ertelme, mert ugy sem figyelek oda. Csak azert jartam, hogy talalkozzak szemelyekkel. Majd egyszer anyu azt mondta nekem, hogy nem visz tobbet. En nagyon orultem neki. Azt mondta majd akkor visz, ha en akarok majd menni. Beletelt eleg sok idobe mig vegul en mondtam azt, hogy menni akarok. O mondta nekem, hogy ha elmegyek, akkor figyelnem kellesz, mert megfogja kerdezni hogy mirol volt szo.

Aztan elkezdtem jarni ujbol gyulekezetbe, de mar magam miatt, nem anyunak a kedveert.Azota is jarok. Ez mar 16 evvel ezelott volt.Azota egyetlen egy gyulekezetet sem hagyok ki ha lehet.

Jó látni mikor valaki ennyi év után válaszol a saját kérdéséhez, megmutatja hogy röpül az idő.

Kérdező én valamennyire megértelek. Nekem is gyerekként menni “kellett” misére meg hittanórára hogy elsőáldozó meg bérmálkozó legyek. Igaz nem kényszerítettek de a muszáj az muszáj volt. Nem is fogtam fel sokat amit ezeken az órákon tanítottak, inkább elunatkoztam az időt. Nem vettem komolyan az egészet. Nyolcadik után végre vége lett, nem kell több mise meg hittanóra. Észre se vettem és egyre távolabb kerültem az egésztől mígnem hozzád hasonlóan ateista nézeteket vallottam. Istenre haragudam

is a sok rosszért ami a világban van, amiért szegények vagyunk meg amiért olyan elesett vagyok. De ez egy paradoxon mert hogy tudsz olyanra haragudni ami szerinted nem is létezik.

Pár évvel ezelőtt egy jó barátommal beszélgettünk a témában kapcsolatban és feljött az evolúció vs. Teremtés téma. Én hitetlenkedve meg álmélkodva kérdeztem hogy hogyan tud hinni ilyen dolgokban mikor az evolúció annyira racionális. Azt válaszolta hogy ha annyira annak gondolod akkor olvass jobban utánna a dolognak és majd meglátod. Ez a beszélgetés fordulópontnak bizonyult az életemben. Újra kinyitottam a Bibliát (nem mintha régen annyit nyitogattam volna), az interneten pedig rengeteg videót és olvasmányt átnéztem. Annyi különbséggel hogy most egyház, vallás és kényszerítés NÉLKÜL, mert ezúttal nagyon érdekelt. A többi részlettel nem untatlak, de gondolom rájöttél mi történt velem. Röviden a tékozló fiú hazatért :).

Ezzel csak azt akartam mondani hogy ha kényszerítenek valamire és te nem akarod akkor abból sose sül ki semmi jó. Az Isten és a hit kérdése meg még nem is egy könnyű falat. Ehhez fel kell nőni, meg kell érni hozzá. Megértem a kérdéseidet, azonban ha lassan belekezdesz a tanulmányozásba akkor mindegyikre választ fogsz kapni. Ha nem is konkrét választ de a puzzle darabokból össze tudod majd rakni.

Remélem nem gond hogy megírtam ezt, de valamiért késztetést éreztem hogy megtegyem (még sehova se írtam le ezelőtt). Én 27 vagyok most.