Ha az anya már a szülőszobán megkereszteli a gyerekét, az érvényes akkor is, ha nincsenek rá tanuk, igaz? De akkor kik lesznek a keresztszülei?

Jus Ecclesiasticum

861. kán.

1. § A keresztség rendes kiszolgáltatója a püspök, a pap

és a diákonus, az 530. kán. 1. sz-a előírásának fenntartásával.

2. § A rendes kiszolgáltató távollétében vagy akadályoztatása esetén a keresztséget megengedetten szolgáltatja ki a hitoktató vagy más a helyi ordináriustól erre a feladatra kijelölt személy, **sőt szükség esetén minden ember, akit megfelelő szándék vezérel**; a lelkipásztoroknak, különösen a plébánosnak legyen gondja arra, hogy a krisztushívőket megtanítsák a keresztelés helyes módjára.

868. kán.

2. § A katolikus, sőt a nem katolikus szülők gyermekét is meg szabad keresztelni halálveszélyben még a szülők akarata ellenére is.

875. kán.

A keresztség kiszolgáltatójának legyen gondja arra, hogy

ha a keresztszülő nincs jelen, legyen legalább tanú, akinek a segítségével a keresztség kiszolgáltatását bizonyítani lehet.

877. kán.

1. § A keresztség kiszolgáltatási helyének plébánosa

vezesse be gondosan és haladéktalanul a kereszteltek anyakönyvébe a kereszteltek nevét, említse meg a keresztség kiszolgáltatóját, a szülőket, a keresztszülőket és - ha vannak - a tanúkat, a keresztség

kiszolgáltatásának helyét, napját, valamint a születés napját és helyét.

878. kán.

Ha a keresztséget nem a plébános szolgáltatta ki, és nem

is volt jelen a kereszteléskor, a keresztség kiszolgáltatója - bárki legyen is az - a keresztség kiszolgáltatásának megtörténtéről értesítse annak a plébániának a plébánosát, amelyen a keresztséget

kiszolgáltatták, hogy a plébános a keresztséget bejegyezze a 877. kán. 1. §-a szerint.

Ezek alapján a kérdésekre a válaszok:

1. Az anya, mint a keresztség kiszolgáltatója tanúsítja a keresztséget.

2. A keresztszülőket utólag is bejegyezhetik.

3. A helyi plébánia állítja ki a keresztlevelet.

Ja, és ami fontos: a keresztséget "bárki" csak szükség esetén szolgáltathatja ki, tehát a kánonjogi sorrendet tartani kell:

1. kör: püspök, pap, diakónus,

2. kör: hitoktató, helyi ordinátustól kijelölt személy

3. kör: a megfelelő szándékú személy.

Tehát ha nincs szükségben a gyermek, és halálveszély sem fenyegeti, akkor elsősorban az 1. kör keresztelhet. Mivel a kánonjog szükséghez köti a 3. köri keresztelő keresztelési jogát, így a szükséget - vagy a halálveszélyt - a kereszteltek névsorába történő bevezetéskor indokolni kell.

Hú, kedves 57%-os válaszoló, nagyon köszönjük!!

Kérdező: ez megtörtént eset, vagy hipotézis?

Nekem mindezek fényében még egy hozzászólásom van: ha maga az anya keresztelte tanúk nélkül, az a legbonyolultabb eset.

Ha pedig nem állt fenn életveszély, esélyes, hogy az egyház nem fogja érvényesnek elismerni, és hivatalos keresztelésre buzdít. Ellenben az jó kérdés, hogy akkor valóban nem számít-e érvényesnek... Mindenesetre ha nincsenek tanúk, akkor nem bizonyítható, így ún. feltételes keresztelésre kerítenek sort, ami ha valóban meg volt már keresztelve, nem ad többletet, viszont kizárja annak lehetőségét, hogy egyáltalán nincs. (Kicsit fura, de "jobb kétszer, mint egyszer sem." - még akkor is, ha csak egyszer érvényes.)

Bennem több kérdés is felmerült.

Miért kell a gyermeket megkeresztelni?

Istenben hiszel, vagy valamelyik egyházban?

Miért az egyház hagyományait követed, miért nem a Bibliát?