Melyik vallás az enyém?

Nem hiszek felsőbb erőkben, istenekben vagy istennőkben. Istenben sem. Úgy hiszem, hogy a dolgok majd megoldódnak maguktól, de némi saját ráhatással hamarabb. Pl: ha mondogatom, akkor a saját "erőmmel" rásegítek. Kicsit hiszek abban, hogy magam irányítom a velem történő dolgokat. (Nem azokat, amikre van cselekvés által való választásom, hanem olyanokat, amikre azt szokták mondani, hogy véletlen.)

Nem hiszek Isten vagy Istennő akaratában, de a természeti csapásokat, a Föld válaszának tartom. A Föld válasza az emberiségnek. Melyik vallás ilyen, mint az enyém? Nem hiszek a tiltásokban, hanem a lelkiismeretemre hagyom a dolgokat. Ez általában elég jól működik, hiszen még egy elmaradt köszönés után is gyötör, így nem teszek olyat, amivel magamnak vagy másoknak ártanék. Ezt egyébként tartom is. "Bármit tehetsz, csak ne árts!"

Például, ha valaki nem akar segítséget, akkor nem ártom bele, de ezt el is várom másoktól a saját irányomba. Nem tekintem az embert a legmagasabb szellemi lénynek, mivel nem ismerem a többi állatot ilyen szempontból. Nem hiszek az angyalokban, de hiszem, hogy mindennek "lelke" van. Sziklának, hegynek, pataknak, fának, régi épületeknek.

Csak azzal ne jöjjön senki, hogy a lelkem mélyén keresztény vagyok, mert azt elutasítom, bocs!

Nem akartam az ezotériába tenni, mert ott csupa bolondok találnak meg. Számomra nincs sok különbség a vallás és az ezotéria közt, mindkettőnek lehet elvakult rabja lenni, és nagyon közel is állnak egymáshoz.