Írja a Biblia hogy a tanítványok mikor keresztelkedtek meg?

A vízben való megtisztulás korábban is része volt az izraelita hagyománynak, ezért nem volt abban semmi különös, hogy János bemerítette az embereket, senki nem kérdezgette, hogy ez meg miféle módszer, mert ismerték ezt, pl. a Páska előtt is megtisztulni felmentek az emberek Jeruzsálembe már az ünnep előtt, voltak is a városban szerte ilyen rituális fürdő medencék.

Vagyis János bemerítése nem újdonság volt, hanem azért volt különleges, mert ő hirdetett egy őutána eljövő valakit, aki majd valóságosan feloldoz bennünket a bűnök alól. Épp ezért mondja Pál, hogy a János keresztsége a "megtérés" keresztsége volt, nem pedig az újjászületésé, és hogy aki a Jézus Krisztus nevére merítkezik be, az már tudni fogja, micsoda a Szellem, az már szellemtől született szellem lesz maga is, és csak az ilyenek láthatják meg a mennyek országát Jézus szerint.

A keresztség víz alá ereszkedés-jellege pedig nem lehetett kérdés akkoriban, hiszen maga a szó, a "baptizmo" konkrétan alámerülést jelent, nem lehet elspiritualizálni.

Akik az Istentől születnek, azok a Felkent halálába merítkeznek be, és ugyanúgy meghalnak a régi életüknek, ahogyan Jézus meghalt: teljesen, igazán, valóságosan. Továbbá fel is támadnak új életre, megintcsak a Krisztus hasonlóságára, vagyis többé már nem úgy járnak, ahogy korábban. Ezt mutatja meg a víz alá merülés és feljövetel, ezért kaptuk ezt a jelet, hogy ez által is megmutassuk Isten felé a hűségünket.

""Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.""

Istennel és az Ő rendeléseivel persze lehet ellenkezni, lázadozni, kimagyarázni, csak épp a saját dolgát nehezíti meg ezzel az ember.

Hogyan lehetne valakinek a halálával és feltámadásával egyező értelmű cselekedetet végrehajtani, ha ezek még nem történtek meg? A Jézus Krisztus halála és feltámadása a történelem, az idő egy bizonyos pontján valósult meg, és csak ezt követően lehetséges ezekről megemlékezni és jelképesen magunkra venni őket. Előtte teljesen értelmetlen.

Arról nem beszélve, hogy azt a nevet sem ismerhették korábban az emberek, amely által egyedül lehetséges a megmenekülés, amelynek az Isten olyan hatalmat adott, hogy képes megszabadítani valamennyiünket. Ezt csak a halála és feltámadása után kezdték "használni" az apostolok, akik minden alkalommal, ami csak fel van jegyezve az Apcsel-ben, a Felkent Jézus nevére merítettek be.

Sziasztok!

Második vagyok kedves kérdező!

De igen, ugyan az a kettő, de úgy tűnt nekem, hogy pl. az első válaszoló sem arra gondolt!

Munyamunya!

Igazad van, mert Krisztus nevére kell, hogy bemerítkezzünk, nem a bűnök bocsánatára. (Nem mintha elválasztható lenne a kettő).

Viszont:

"A vízben való megtisztulás korábban is része volt az izraelita hagyománynak, ezért nem volt abban semmi különös, hogy János bemerítette az embereket, senki nem kérdezgette, hogy ez meg miféle módszer, mert ismerték ezt, pl. a Páska előtt is megtisztulni felmentek az emberek Jeruzsálembe már az ünnep előtt, voltak is a városban szerte ilyen rituális fürdő medencék."

Tévedés szerintem. Egyrészt ha megnézzük, János keresztelésénél mi történt:

"És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?

És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.

És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.

Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?"

Látszik, hogy nem mindennapi dolog volt. Voltak rituálés lemosások persze, melyek Mózes törvényében meg voltak írva.

Például: 3Móz 15,6 "Az is, aki a holmira ül, a melyen a magfolyós ült vala, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig."

De ez nem tömeges bemerítkezés, amit János csinált. Egyáltalán nem volt mindennapos dolog János keresztsége. Rögtön vallást kellett tennie, hogy kicsoda ő. És nem az volt a problémájuk, hogy ő nem pap.

Krisztus miért merítkezett be? Hiszen nem volt bűnös, amit lemosna, és nem merítkezett be Jézus nevére és halálára? És még csak újjászületnie sem kellett.

"Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk."

Milyen igazságot?