Predesztináció, vagy nem predesztinácio?

18:46

Helmet nem vész el, esetleg átalakul...

Próbáljuk ezt a kérdést máshogyan megközelíteni, egy egyszerű példán keresztül...

Gondolatkísérlet következik:

Tételezzük, hogy az Idő egy vasúti vonal, a váltók pedig mint döntési lehetőségek szerepelnek.

Tételezzük, hogy a személy mint egy vonat halad a sínen.

Tételezzük, hogy Isten a vasúti miniszter, aki egyedül jogosult vasúti sínt fektetni.

Kísérletünkben azt látjuk, hogy egy vonat a sínen halad mondjuk Kikunfélegyháza felé, majd Szeged felé megy tovább,de erről a mozdonyvezető nem tud.

Milyen lehetőségek vannak?

A vasúti miniszter legkésőbb a vonat indulásakor úgy utasította a vonatvezetőt hogy a vonat melyik sínen kell haladni az elágazás után, és előre tudja hogy a vonat oda is fog érni Szegedre, mert ott csatlakozása van. Ebben az esetben predesztináció van, hiszen bármit gondol is a vonat vezetője, illuzio csupán, hogy akár Csongrád felé is mehetett volna... Ebben az esetben viszont semmi értelme annak, hogy legyenek elágazások, az is teljesen mindegy, hogy egyáltalán létezik-e a másik sín, hiszen Isten döntése alapján arra nem lehet menni. Ebben az esetben egyetlen vasútvonal is elég lenne ahhoz, hogy a csatlakozás sikerüljön.

A másik variáció szerint a vasúti miniszter nem adott konkrét utasítást abban a tekintetben, hogy a vonatvezetőnek az elágazásnál Szeged, vagy Csongrád felé kell-e haladnia, sőt a szabad akarat szerint aztkellett mondania, hogy "arra mész amerre csak akarsz",

Ebbe az esetben nincsen predesztináció, mert ebben az esetben a vonatvezetőnek magának kell döntenie. Természetesen a vasúti miniszter tudja, hogy ha az egyik sínen megy a vonat, akkor Szegedre érkezik, ha a másikon megy, akkor Csongrádra fog érni, ez nemlehet előtte titok, de azt, hogy a két variációból melyik valósul meg, azt ő mega sem tudhatja annál előbb, minthogy a vonat vezetőe ezt önmagában elnem döntötte.

Ha azt állítod, hogy a vasúti miniszter nem utasította semmire a mozdonyvezetőt, de mégis már a sín lefektetése előtt is tudta, hogy a mozdonyvezető Szeged felé akar majd fordulni logikátan, mert vagy utasítást ad, vagy szabad döntési lehetőséget ad. Harmadik variáció nem képzelhető el.

Az a varició ugyanis, hogy "Arra mész amerre csak akarsz, feltéve ha arra akarsz menni amerre én gondolom", az nem szabad akarat.

Valamekkora predesztinácio nyilván van. Esetünkben az hogy a vonat valahonnan elindul, esetünkben a központi pályaudvarról. Mondhatjuk úgy, hogy Istentől, vagy az ősrobbanás pillanatától(kinek-kinek hite szerint).

Az is igaz, hogy több sínen mehet a vonat,de nemmehet a szántásban, vagy a vizen, tehát "vonatsága" eleve predesztinálja.

Valahogy úgy, ahogyan én sem fogok soha tojásokat rakni, mert ahhoz isteni csoda kellene, amit Isten megtudna tenni, de nem valószínű hogy erre sor kerülne.

A kérdés lényege az, hogy az Isten által felkinált lehetőségek közötti szabad választás lehetősége valós-e, avagy csak illuzio.

Természetes, hogy Isten betartja a saját szabályait, de vajon ezek mit, és mennyire szabályoznak?

Iten természetesen mindenttudó abban a tekintetben, hogy előre tudja, hogy a vonat hová mehet (Szegedre, VAGY Csongrádra), és nyilvánvalóan ezt akár befolyásolhatja is, de vajon ezzel a lehetőséggel él-e, vagy nem? Szabad akaratot adott, vagy annak illuzioját?

Szerintem hogyha valós szabadságot adott, akkor velem ellentétben tisztában van az én minden tettem lehetséges összes következményeivel,de mégis nem tudhaja mindezt azelőtt, minthogy döntenék.