Hogyan gyógyít és szabadít ma Isten?

A tetteinkért nekünk kell vállalni a felelősséget, nem Istennek. Azért tart itt a világ, mert gyarló az ember.

Amúgy nagyon jó az észrevételed, hogy annak ellenére, hogy "Isten" megtehetné - mert mindenható -, mégsem góygyít meg mindenkit, stb...

Bennem is hasonló kérdések fogalmazódtak meg régebben. Én arra a következtetésre jutottam, hogy egyesek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a Bibliának. Ennél sokkal többről van szó! Csak a Bibliára támaszkodni szerintem beszűkült gondolkodásra vall. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy kollektíven, összességében, és összefüggéseiben tekintsünk erre a könyvre, és a mindennapi életünkre. Szerintem a biblia nem más, mint egy erkölcsi standard, egy iránymutatás.

Régen egy pitagoras tételt nem tudtál megtanítani az embereknek, mert egyszerűen nem fogták fel, nem értették. Az erkölcs szerintem ugyanez a kaptafa. Véleményem szerint 1-2 évezreddel ezelőtt az emberek túlnyomó többsége nem volt képes önállóan feldolgozni, és megérteni erkölcsi/filozófiai kérdéseket, így szükség volt egy eszközre, ami közelebb hozta az emberekhez ezeket a kérdéseket, és befogadhatóvá, életszerűvé, és értelmezhetővé tette számukra a prédikátor segítségével.

Én úgy gondolom, hogy hála az oktatás fejlődésének a mai ember már elért egy olyan átlagos értelmi szintet, hogy egyedül is képes legyen belátni bizonyos dolgokat, felismerni törvényszerűségeket, és végül, de nem utolsó sorban képesek vagyunk felülkerekedni dolgokon a helyes döntés meghozatalának érdekében. Képesek vagyunk önmagunktól belátni azt, hogy hibás gondolkodás az, hogyha "megdöglik a lovam, akkor dögöljön meg a szomszédé is".

Döntéseinket kismillió dolog befolyásolja, de akárhogy is döntünk, a lelkünk mélyén tudjuk, hogy helyesen cselekedtünk-e. Képesek vagyunk tudatosan számolni különféle tényezőkkel (én érdekem, te érdeked, más érdeke; következménye rám nézve, rád nézve, másra nézve, stbstb...).

Persze ennek ellenére adódhatnak olyan esetek, ahol utólag tudjuk csak meg, hogy rosszul döntöttünk, hiszen minden tényezőt nem tudunk számításba venni. Ez a tapasztalat, amiből levonjuk a konzekvenciát, és legközelebb tudatosan gondolunk arra is, ami felett múltkor elsiklottunk.

A biblia ad egy erkölcsi alapot, viszont napjainkban ez nem elég, ennél sokkal többre vagyunk hivatottak, csak mivel gyarló az ember, így sokszor a hibáinkat letudjuk egy "lesz@rom"-mal.

Végül még annyit, hogy persze az ésszerűség keretein belül kell maradnunk, mert attól, hogy én teljes mértékben önzetlen leszek, attól még más nem fogja kifizetni a rezsimet.

Írhatnék még 200 oldalt, de felesleges, mert egyrészt én is tévedhetek, másrészt meg mindenki úgy él, gondolkodik, és cselekszik, ahogy önmaga jónak látja, na és persze ahogy az érdeke kívánja.

21f #1#3

Ja az előzőből kimaradt, hogy isten, meg mindenható, meg végtelen kegyelem, meg mennyország, meg meggyógyul mindenki, meg apokalipszis lovasai, meg vízenjárás, meg blablalbala

Nem kell minden elhinni amit leírnak... Szerintem vannak olyan momentumok a bibliában, amik csak azért vannak beleírva, hogy "kerek legyen a történet". Legyen benne "ha nem ezt csinálod, akkor lesz ám irgum-burgum". Tudjuk, hogy a bibliát hatalomgyakorlásra is használták.

Csak ugye megint nem mindegy, hogy azért olvassa vki a bibliát, hogy üdvözüljön, vagy azért hogy jobb ember legyen... XD ja hogy hoppá...

Természetesen és legelső sorban igaz, hogy Isten egy szuverén személy. Valóban könyörül, akin könyörül.

Másrészt viszont látni kell, hogy Jézus amikor szolgált, akik hozzá mentek mind meggyógyultak. Ez a "mind meggyógyultak, megszabadultak" nem elírás, hanem több helyütt így van írva. Nem úgy hogy fele meggyógyult, másik fele nem. Akik hozzá mentek mind meggyógyultak.

Jézus Krisztus tegnap , ma és mindörökké ugyanaz. Hibás lenne azt állítani, hogy Isten megváltozott. Nem volt rá semmi oka.

Ha valami hiba van, akkor az, hogy Isten akkor is odaszánt embereket használt, mintegy Isten csatornájiul, hogy Ő maga ezeken az embereken keresztül beavatkozzon a világba. Vakok lássanak, siketek halljanak, szegényeknek evangélium hirdettessék.

Nem úgy működött akkor sem, hogy ülök és nézem a köldököm, hanem elmegyek Isten emberéhez és meggyógyulok, ha imádkozik értem. Ne értsd félre, hiszek abban is, ha valaki önmagáért imádkozik, mégis úgy vélem, kevés az életét Isten dolgainak szentelő ember, ezért az ember saját maga korláta lett az idők folyamán.

Időről időre felbukannak olyan emberek a történelemben, napjainkban is, akiken keresztül meg tud nyílvánulni Isten csodatevő, szabadító, gyógyító ereje.Ismétlem, kevés az odaszánt ember. Legtöbben, akik hívőnek valják magukat, szerencsés esetben két úton sántikálnak.Szerencsétlenebb esetben csaka nevük keresztény, de életük semmiben nem különbözik egy világitól.

Akarják élvezni ezt a világot, ugyanakkor Istentől is szeretnének áldást kapni?! Evilág szeretete viszont kiöli az emberből Isten szeretét. Minél inkább lót, fut a világi dolgok után, annál jobban elidegenedik Istentől. Minél inkább közeledik Istenhez, annál inkább Isten is közeledik hozzá.

Mai kor embere nem hajlandó kifizetni az árat, csak áldást szeretne szentség, tisztaság, bűnbánat nélkül.

Nem ismerik fel Isten emberét, sőt ha ilyet látnak, hallanak, inkább az ördögnek tulajdonítják. Most akkor mi van?

Isten változott meg, vagy az ember építi ki magában a sok okoskodást?

Isten nem változott!

Hatalmi ima: erre csak tiszta szívű ember képes. legtöbb imában nincs is hatalom és az ördög nevet a gyenge hívőkön , mert addig van jó dolga, míg a hívők fel nem fedezik Jézus nevének a hatalmát és élnek vele. Mégis kevés az a hívő, akit ez a téma komolyabban érdekelne, mert inkább minden más.

Mindenki maga dönti el, hogy mit hisz el, és hogy mit nem, ahogy azt is, hogy kinek hisz, és kinek nem. Mivel nem voltam ott, így mondhatnak bármit, nem tudom megítélni, hogy mennyire hiteles. Abszurd lesz amit most írni fogok: Attól, hogy valaki azt mondja, hogy egy "mesebeli" szereplő megesküdött, hogy igaz az, amit beleírtak egy "mesekönyvbe", attól én nem fogom magam hanyatt verni, főleg úgy, hogy tudom, hogy volt idő, mikor az egyház a saját céljainak rendelte alá az általuk oly nagy becsben tartott szent, és sérthetetlen könyvet. A kanonizációról nem is beszélve. Én nem akarok senkit megrengetni a hitében - sőt szerintem nem is lennék rá képes... én úgy érzem, hogy a gondolatébresztés a fontos. Ne higgyünk el mindent feltétel nélkül! Mert akkor olyanok leszünk, mint a birkák... Megkockáztatom, hogy a bibliában sem véletlenül emlegetik a nyájat... Akik nem kérdeznek, nem gondolkodnak, viszont teljes mértékben terelgethetőek. Az eltévedt bárányt... akarom mondani... A kiálló szöget meg be kell verni... lásd keresztes háborúk.

Én arra a következtetésre jutottam, amiket leírtam. A magam módján igyekeztem válaszolni is a kérdésedre. Igyekeztem nem félvállról venni a dolgot, nem flegmázni, hanem tényleg érdemben hozzászólni a kérdéshez, hiszen a vallás egy nagyon érdekes dolog, és nem túl gyakran, de elmerengek ilyesfajta dolgokon... itt gyk-n 1-2 havonta felnézek a vallás rovatra, kinézek egy kérdést, és "beszélgetek", ilyenkor annyi minden eszébe jut az embernek, ami amúgy nem...

Lehet, hogy az életem hátralevő részében megélek olyan dolgokat, amiknek hatására megváltozik a mostanra kialakított elképzelésem a vallást illetőleg, mert természetesen lehetséges, hogy a szkepticizmusom nem engedhető meg, és tényleg feltétel nélkül igaz, ami le van írva a Bibliában. Majd eldől.

mindenjót ;)

21f #1, #3, #11.

Barátom, nem olvastad Jézus szavait?

Lukács 11 5. És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,

6. Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;

7. Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?

8. Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

9. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

10. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

11. Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?

12. Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?

13. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.

Zögess, zörgess, akard, akard, és légy álhatatos, kitartó. A felkent ezt mondta.

Szia

"Sziasztok!

Velem tavaly júliusban történt egy eset, ami nagyon elgondolkodtatott.

Meghalt szeretett keresztanyám, aki az ország másik végében lakott.

Úgy terveztük, hogy testvérem autójával megyünk el a temetésre. De az autó 5 személyes volt és mi, közeli hozzátartozók 6-an voltunk.

Úgy nézett ki, hogy nekem itthon kellett volna maradnom. A temetés előtti napokban állandóan azon törtem a fejem, hogyan tudnék én is elmenni a temetésre. Nagyon szerettem a keresztanyámat és ő is engem.

Az a gondolat, hogy nem tudok ott lenni a temetésen, éjjel-nappal foglalkoztatott.

Temetés előtt egy nappal értesítést kaptam, hogy készüljek, mert én is el tudok menni a temetésre.

Az történt ugyanis, hogy nővérem autója összekoccant egy másik autóval. Szerencsére nem történt személyi sérülés, de az autót szervízbe kellett adni.

Ezért a férjének a mikrobuszával voltak kénytelenek elutazni és így kényelmesen elfértünk mindannyian.

Így el tudtam menni a temetésre és édesanyámnak az ott élő nővére sírva fogadott, mert tudta, hogy mennyire szeretett engem a keresztanyám.

Ezt elmeséltem a barátnőmnek, és ő azt mondta, hogy a Jó Isten tudta, mennyire szeretnél te is ott lenni, ezért elintézte neked."

Idáig a történet. Sokat gondolkodtam ezen és arra jutottam, hogy ez valóban Isten keze volt.