Milyen buddhista elemeket vett át a római katolikus vallás?

Közben utána néztem egy könyvben, - amit idézni fogok -, ami alapján úgy tűnik, hogy túl sok az egybeesés ahhoz, hogy a katolicizmus buddhizmustól teljesen függetlenül alakíthatta volna ki ezeket a megegyező szertartásokat és szokásokat. Lényeges látni, hogy a buddhizmusban ezek a szokások már jóval korábban léteztek, lévén jóval korábban jött létre a buddhizmus, mint a kereszténység.

---------

Kevesen tudják, hogy a buddhizmus tanítása, illetve maga a kultusz nem jelentéktelen hatást gyakorolt a még épp hogy csak kibontakozó kereszténységre, és ez a hatás sajnos nagyon súlyos torzulásokat eredményezett elsősorban a vallásgyakorlásban. A római katolicizmus azonban mind a a mai napig őrzi ezeket az őskeresztény és apostoli korban még teljesen ismeretlen keleti kultuszelemeket.

Sok kutató véleménye szerint aligha valószínű, hogy mindezen hasonlóságok véletlen találkozások, s a két vallás lényegében gyökerező és egymástól független jelenségek. A hatás irányát tisztázandó fontos kiemelni, hogy az alábbi kultuszelemeket a buddhizmusban bizonyíthatóan régebbi keletűek, mint a római katolicizmusban, így feltétlenül az előbbi hatott az utóbbira, és semmi esetre sem történhetett ez fordítva. A buddhista kultuszelemek behatolása a római vallásrendszerbe minden valószínűség szerint a Kr. u. III.-IV. sz. környékén történhetett meg, méghozzá gnosztikus közvetítéssel. Természetesen nem állíthatjuk azt teljes bizonyossággal – mint ahogy az ellenkezőjét sem – hogy az alábbiakban felsorolt kultuszelemek mindeggyike a buddhizmusból származik – legfeljebb néhány -, de száz százalékig biztos hogy nem is az eredeti jézusi vagy apostoli tanításból

A buddhizmus és a katolicizmus hasonló elemei:

1. Kolostori élet

Az egyháztörténeti, illetve régészeti kutatások alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a keresztény szerzetesség bölcsője Egyiptom volt, ahol az első anakhoréták a Kr. u. IV. sz. folyamán kezdtek komolyabb méreteket öltve kivándorolni a sivatagba. A buddhista szerzetesi élet már GUATAMA SZIDDHÁTRTHA élete alkonyán kialakulóban volt (Kr, e V. sz.), a buddhista kolostorok pedig az apostoli korban már működtek.

2. A cölibátus

A kereszténységen belül a szerzetesség megjelenésével párhuzamosan, tehát Kr. u. IV. században kezdett megjelenni az anakhoréták részéről önkéntesen vállalt nőtlenség. Az egész papságra kiterjedően azonban csak VII. GERGELY pápa rendelete által lett törvényileg kötelezővé téve a XI. században. Érdekes viszont, hogy a papi nőtlenség kívánalma a buddhizmusban nagyjából egyidős a vallásalapítóval.

3. A tonzúra

A tonzúra, vagyis a fejtető kör alakú leborotválása a buddhizmusban egyidős a szerzetesi élet kialakulásával. A kereszténységben ezzel szemben csak a Kr. u. V. század táján alakult ki, mint az első felavatást kísérő szertartás jele.

4. A gyónás

A kereszténységben a bűnök megvallása a szakrális felszentelt személy jelenlétében a Kr. u. III. században lépett érvénybe. A buddhizmusban igen nehéz feladat lenne az eredet kimutatása, de a vallástörténészek szerint a legrégebbi intézmények egyikéről van szó.

5. Az ereklyetisztelet

Az ereklyetisztelet a buddhizmusban igen régi eredetre tekint vissza, hiszen egyidősnek tekinthető az alapító BUDHA halálával. A kereszténység vallásgyakorlatában viszont ez a kultusz csak a III.-IV. sz. fordulóján bukkant fel először, majd kapott egyre hangsúlyosabb szerepet az egyház életében.

6. A rózsafüzér, vagy olvasó

Általános feltételezés szerint a rózsafüzér használata nyugaton a keresztes hadjáratok következményeként jelent meg Európában. Szinte teljes bizonyos, hogy buddhista eredetről van szó, sőt már az olvasó gyakorlatilag a hinduizmus vallásgyakorlatában sem volt ismeretlen. Széles körben elterjedté Keleten az északi buddhizmus térhódításával vált, mígnem a keresztesek a XI.-XII. sz.-tól fokozatosan kontinensünkön is elterjesztették.

7. A templomtorony és a haranghasználat

S keresztény toronyépítés bölcsőjét egyes szakemberek már igen korán Indiában, illetve Perzsiában keresték. A különféle ó-bizánci épületek különösen közel állnak a buddhista építményekhez. Elsősorban Örményországban figyelhető meg ez a hatás, mely állam a Kr. u. I.-IV. Század között köztudottan ind gyarmatterület volt. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, miszerint Indiában már a Kr. u. II. század utolsó harmadában használtak harangot – többnyire az egymástól távol eső kolostorok szerzetesei érintkeztek így egymással -, míg a kereszténységben a harangozás szokása csak a IV. századot követően vált általánossá.

8. A füstölő

A kereszténység vallásgyakorlatában hosszú ideig nem volt engedélyezett a füstölő használata, mivel azt az Újszövetségi szentírás tanrendszerével ellentétesnek tartották. Ezen túlmenően az apostolok és az apostoli atyák következetesen átlátták, hogy a tömjénezés keleti szokása pogány eredetű: a sötétséget és nem a világosságot fejezi ki. Használata a constantinusi fordulat után kezdett szokásba jönni és viharos gyorsasággal terjedni. A buddhizmusban azonban a tömjénezés ősrégi eredetre tekint vissza, szinte egyidős BUDDHA működésével.

----------

Forrás:

Dr. Tonhaizer Tibor: Egyetemes vallástörténet