Himdú férfi/más vallású nő házassága. Szerintetek ez hogy működik?

Sziasztok!

Látom, nagyon összekeveredtek itt a dolgok.

Az, hogy egy nőnek mennyi beleszólása van abba, hogy kihez megy hozzá, az a nő vallásától függ.

Hindú nő nem mehet hozzá nem hindú férfihez, muszlim nő nem mehet hozzá nem muszlim férfihez,és ezt vasszigorral be is tartatják bizonyos helyeken.

Baháí nő bármilyen vallású férfihez hozzámehet elvileg, de ha a férfi vallása tiltja, hogy elvegyen baháí nőt, akkor nem fogja elvenni, pl. muszlim férfi biztosan nem vesz el baháí nőt, még akkor sem, ha az a nő szívesen hozzámenne a férfihez.

Azt is el tudom képzelni, hogy egy indiai ortodox hindú férfi sem venne el baháí, vagy más vallású nőt.

Meg kellene érteniük sokaknak, hogy sokszor a vallási törvények felülírják az érzelmeket.

A kommentelő, aki azt írta, hogy a férfi választja a nőt, az nem azt jelenti, hogy bárkihez azonnal hozzá kell mennie annak a nőnek, akinek elkezd valaki udvarolni, de ez is függ a nő vallásától.

Egy baháí nő maga döntheti el, hogy kihez megy hozzá, és kihez nem, a családja nem választhat neki férjet.

A házasság azonban csak mindkét fél szüleinek beleegyezésével jöhet létre, és ha valamelyik fél szülei ebbe nem egyeznének bele, akkor érdemes várni egy darabig a baháí nőnek, és kérnie Istent, hogy hárítsa el az akadályt a házasság útjából.Ha eltelik hosszabb idő, és semmi sem történik, akkor az azt jelenti, hogy Isten nem akarja azt a házasságot, és a baháí nőnek keresnie kell valaki mást.

Bahá'Ulláh Próféta azt mondta, hogy akár férfi, akár nő csak olyannal házasodjon, akihez testileg-lelkileg vonzódik. Ha egy baháí személy házasságát valami megakadályozza, és ez az akadály nem múlik el hosszabb idő alatt sem, akkor az Isten jelzése arra, hogy nem a megfelelő embert választotta az illető, és ez igaz mind férfiakra, mind nőkre egyaránt. A házassággal kapcsolatos isteni törvény, hogy mindkét fél szüleinek belegyezése nélkül nem jöhet létre a házasság, baháí hitűek esetében mindkét nem tagjaira egyformán érvényes.

Isten mindent lát, még a tudatalattinkba is belelát, és olyan dolgokat is tud rólunk, amiket mi saját magunkról nem tudunk, mert annyira mélyen elrejtjük a tuadatalattinkba, hogy az adott érzés, vagy szándék tényleges oka nem jön fel a felszínre, vagyis tudatunkkal nem észleljük, de Isten oda is belelát, és megvéd minket a rossz döntésektől azáltal, hogy nem hagy bizonyos dolgokat megtörténni.

Ha már a házasságnál tartunk, akkor vegyünk egy fiktív példát.

Kiss Csilla megismerkedik Nagy Józsival, és Józsi beleszeret Csillába, és Csilla is azt hiszi, hogy beleszeretett Józsiba. Csilla baháí hitű, Józsi is az. Csillának azonban nagyon sok lelki problémája van, még soha nem volt neki barátja, és úgy érzi, majd el tudna repülni a boldogságtól, mert végre megtalálta a Nagy Őt.

Csilla azonban elnyomta magában azt, hogy mennyi lelki problémája van, és abban reménykedik, ha hozzámegy Józsihoz, akkor ez eltűnik, de Csillának ez a reménye tudatalatt van, és ő nem is tud róla.

Egyszer beszélgetnek valamiről, és Csilla elejt egy bizonyos mondatot, amiről nem is sejti, hogy a kapcsolatot rombolja szét vele, de Józsi rájön, hogy CSilla nem azért akarna hozzámenni, mert igazán szereti őt, hanem mert menekülni akar a problémái elől, és nem veszi el Csillát.

Isten ezáltal mindketőjüket megvédi attól, hogy a házasság szent kötelékében Csilla problémái miatt teljesen tönkretegyék egymást, mert ha Csillát ilyen körülmények között venné el Józsi, akkor előbb-utóbb kiderülne a mindennapokban, hogy Csilla Józsitól várja a gyerekkori, és egyéb lelki traumáinak a megoldását, és ez egy olyan terhet rakna mindkettőjükre, amely teljesen szétrombolná a házasságot.

Az is előfordulhat, hogy Csilla beszélget leendő anyósával, és kicsúszik a száján egy olyan mondat öntudatlanul is, amelyből a leendő anyós arra következtet, hogy a fiának sok problémája lesz abból, ha ezt a lányt elveszi, ezért elmondja észrevételeit fiának, de ugyanez lehet a helyzet, ha a problémát megsejti a férfi testvére, apja, nagybácsija/nagynénije, vagy akár,milyen rokona, és beszélnek az illető férfivel, akkor a lányt nem veszi el, de ez fordítva is előfordulhat, hogy a hölgy rokonai veszik észre, hogy annál a férfinál valami nem stimmel, és szólnak a hölgynek, aki emiatt nem megy hozzá a férfihez.

Ha az ember akár férfi, akár nő, ha jó baháí, akkor kéri Isten vezetését, és megfogadja rokonai, vagy legjobb barátja/barátnője tanácsát.

Ha a hívő öntörvényű emberke, ami azt mutatja, hogy nem jár tökéletesen Isten útján, vagyis nem elég stabil a hitben, akkor Istennek van még lehetősége őt a rossz döntéstől megvédeni, de ha isten úgy akarja, akkor az adott embert nem védi meg a rossz döntéstől, hogy ezáltal is erősítse őt a hitben. Mi nem tudhatjuk, hogy Isten kit vagy miért véd meg, vagy miért nem véd meg a rossz döntésektől, mert kizárólag Ő tudhatja a legjobban, hogy mi jó nekünk, és mi nem, Isten sokkal jobban ismer minket, mindt mi saját magunkat, ezért nála senki nem tudhatja jobban, hogy mi jó nekünk, és mi nem.

Házasság esetén ha az ember baháí hitű, akkor Isten azzal védheti meg a hívőt a rossz döntéstől, hogyha valamely fél szülei nem egyeznek bele a házasságba, és ez hosszútávon is így marad. Ez azt jelenti, hogyha a szülők nem egyeznek bele a házasságba,a kkor nem lehet vallási házasságot kötni. Ha valaki nagyon öntörvényű, így valószínűleg nagyon távolra került Isten útjától, akkor ezt kijátszhatja azzal, hogy polgári házasságot köt csak, vallásit nem, de a baháí hívő így vallásilag nem házas, ezért házassága vadházasságnakminősül, így súlyosan vét Isten törvényei ellen, ezáltal semmibe veszi a szent könyv, a Kitáb-í-Aqdas lapjain Bahá'Ulláh Prófétának kinyilatkoztatott isteni szent törvényeket. Az ilyen ember egy szánalomraméltó szerencsétlen, akiért egy igazhitű baháí keserű könnyeket hullat, mert végtelenül sajnálja testvérét,mivel tisztában van azzal, hogy hittestvére e súlyos bűne miatt, ha nem bánja meg,és nem kér bocsánatot Istentől, akkor a túlvilágon nem kerülhet Isten közelébe, és ennél nem létezik súlyosabb büntetés a lélek számára.

Ha egy más vallású szegül szembe Isten törvényeivel,és semmibe veszi az adott vallás szent könyvében lefektetett isteni törvényeket, én azt az embert is szánalomraméltó szerencsétlennek tartom, aki megérdemli hittestvérei sajnálkozását, keserű könnyhullatásait, rosszabb esetben fizikai fenyítést, vagy más súlyos fizikai büntetéseket, de mindez nem segíthet rajta, ha nem bánja meg bűneit, és nem kér bocsánatot Istentől, és nem hagy fel az erkölcstelen életmóddal.

Vallási fejtegetésem végén azt jelenteném ki, hogy én azért gondoltam arra, hogy esetleg hindú férjet szeretnék, mivel a hindú vallásnál nincsen toleránsabb vallás, egy hindú nem akar megtéríteni senkit, de ugyanígy a buddhista sem. Egy baháí sem akar erőszakosan megtéríteni senkit, mivel ezt Bahá'Ulláh próféta a hívőknek megtiltotta, de ha valakin látszik, hogy érdekli a baháí vallás, akkor a hívőnek kötelessége felvilágosítania az érdeklődőt, válaszolnia kérdéseire.

Üdv: 29/N

Kedves Utolsó!

Továbbra is azt mondom, hogy hindú felebarátom egyáltalán nem Istennek tetsző megoldást választott, amikor beperelte saját édesanyját.

Az lett volna Istennek tetsző, hogyha elköltözik olyan helyre, ahol az anyukája nem tudja megtalálni, és nem tudja őt piszkálni. Ha kell, akkor akár a nevét is megváltoztathatná annak érdekében, hogy az anyukája ne találja meg.

Véleményem szerint ez nem lett volna bűn Isten szemében, de amit most csinál, az bűn Isten szemében.

Üdv: 29/N