Ki mit tud az apokalipszis lovasairól? Miért jönnek a földre és jók vagy rosszaK?

Pedig a Bibliából kell elindulni, mert onnan származik a kifejezés. A Bibliában (vagyis végülis a keresztény hitvilágban) négy allegórius lovas alak, akik a világvégét hozzák el majd a jövőben. Elvileg Isten küldi őket a földre a világvége előtt, hogy hozzanak pusztulást az emberiségre (pl háborút, éhinséget). Csakhogy a jelenések könyvében jelennek meg, ami eleve is elég képies, szimbolikus része a Bibliának, tehát egyáltalán nem biztos, hogy szó szerint kell őket értelmezni.

Mivel Isten küldöttei, nem hiszem, hogy "rossznak" lehetne őket tartani, végülis ők csak olyanok, mint az adóbehajtók. Teljesítik a küldetést. Ugyanakkor nem hinném, hogy aki belehal a betegségbe, az nagyon szeretné és jónak tartaná az illető lovast.

Mivel elég zavaros, se nem jó, se nem rossz alakok, ezért aztán sok irodalmi és filmes alkotásban jelennek meg.

Ez egy tudományos kérdés???

A Bibliát kérdezd, ez legenda. Ott van leírva.

Egyházi történetet prófétálnak.

Fehér ló - őskereszténység adott néki korona, győz.

veres ló - üldöztetések, keresztényüldözés

fekete ló - az egyház kettészakadása, mérlegelő, okoskodó kettészakadás. (Konstantinuszi fordulat)

sárga ló - halott egyház, ki üldözi és megöli az igaz keresztényeket.

Itt folytatódik a prófécia, ötödik pecsét, "látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak."

Szia

Szia!

Az apokalipszis görög kifejezés, melynek jelentése: kinyilatkoztatás, feltárás, lelepelzés. Sajnos a köztudatban ez a fogalom összefonódott végítélet, a világvége félelmetes jeleneteivel, azonban az a könyv: Jelenések könyve, amely Jézus krisztus apokalipszise, kinyilatkozatása pont, hogy inkább evangélium (jó hír), ami Jézus Krisztustól származik és Jézus Krisztusról szól!

Az ebben található nagy vázlatpróféciák, melyek ciklikusan követik egymást történeti folyamatosságban mutatják be az üdvtörténetet, mégpedig az Isten megváltási tervének szempontjából.

A lovasok akikre utaltál a könyvben szereplő második nagy vázlatprófécia: a hét pecsét első négy pecsétjének felnyitásakor jönnek elő. A fehér, a tűzvörös, a fekete és a hullaszínű ló párhuzamba állítható az első négy levéllel, és az első négy trombitaszóval, melyek az első és a harmadik vázlatpróféciában jelennek meg.

E hozzászólás keretei nem engedik meg, hogy részletesen elmondjam e jelképek pontos azonosítását, így csak nagyon röviden fogalom össze a lényeget. A lovakkal már Zakariás próféta könyvében is találkozunk így az azonosítás viszonylag egyszerű.

A koronás fehér lovas az őskeresztény korszak hívő egyházát, tűzvörös lovas az üldözések korszakának egyházát, a fekete lovas a világi hatalommal szövetkező birodalmi egyház, végül pedig a hullaszínű lovon ülő pedig középkori üldöző egyházat jelképezi...

Üdv. Péter

Négyen vannak.Az Álmos könyv se mond sok jót,mikor megjelenik valamelyik.

Mondjuk én nem hiszek bennük.Olyanok számomra,mint a rézf@szú bagoly,meg társai.

Kedves Péter!

De mivel lehet magyarázni azt, hogy mind a négy az Egyház valamelyik szakaszát jelképezni?? Szerintem inkább a történelem viharaiban a háborúkat és azok következményeit szimbolizálja, nem kéne feltétlenül az Egyházra vonatkoztatni.

Sziasztok!

Nagyon egyszerű a magyarázat csak el kell olvasni az előzményeket: János ismét meghívást kap, hogy legyen szemlélő tanúja a pecsétek felbontásának. Ez a lepecsételt könyv az Isten titkát, a megváltási tervnek a jövőben kibontakozó eseményeit rejtette magába. Az Isten végtelen kegyelme az, hogy a próféták közvetítése által velünk is megismerteti a jövő titkát, folyamatosan és a szükségnek megfelelően. Ez az esemény a legszemléletesebb példája annak, hogy miként valósítja meg ezt Isten.

A bemutatott eseményekben a világi történelem csak egy keret, amelybe beleillesztve láthatjuk Isten egyházának történelmét. Az események középpontjában nem a világi események állnak, hanem az Egyház sorsa, és az Egyházon keresztül az Isten megváltási terve, annak teljesedése.

Az első pecsét (2. vers) az Efézusi levéllel párhuzamos. Róma fénykorában a győztes hadvezérek fehér lovakkal vontatott kocsikon vonultak be a városba. Ezt a jelképet használja Isten az evangélium diadalmas útjának szemléltetésére. A fehér ló és lovas a keresztény egyház apostoli állapotát szimbolizálja. A fehér szín az egyház, és az általa képviselt evangélium tisztaságát jelöli. A lovas kezében lévő íj (egy távolba is elható fegyver) és az a szándék ahogy kijött, ("kijőve győzve, hogy győzzön") azt akarja szemléltetni, hogy az evangélium az apostoli gyülekezet lelkesedésével egyesülve, minden ellenálláson keresztül győzelemre tör. A korona, amely adatott a lovasnak, a diadalmas haladás győzelmét szemlélteti. Szebben és találóbban nem is lehetett volna szemléltetni az első század kereszténységének az egész Római Birodalmat elárasztó győzelmes előretörését. Az evangélium olyan gyorsan terjedt abban az időben, hogy Pál apostol szerint minden teremtménynek hirdettetett. (Lásd. Kol. 1,23/b.)

A második pecsét (3-4. vers) a szmirnai levéllel párhuzamos. Érdemes végig követni a pecsétek felbontását olyan szempontból, hogy a lelkes lények is mint Isten szolgái részt vállalnak a közvetítés szolgálatában. Ez az időszak a római császárok heves keresztényüldözéseiről nevezetes. A lovassal kapcsolatban adott ismertetés is megerősíti ezt. A ló veres színe az evangélium tisztaságának az elszíneződésére utal, amely a hamis tanítások eredményes tevékenységéből adódik. Nikolaiták előtérbe kerülnek. (v.ö: Jel.2,6. 14-15.) Az üldöztetés és szenvedés jelképeként is elfogadható a mártírok vérére utaló szín. A lovas fegyverzete már nem az evangélium diadalmas vonulását hívatott segíteni, hanem egy nagy kardot hordoz. A kard, a közvetlen környezet számára ható fegyver. Amit tesz ezzel a fegyverrel, az azt bizonyítja, hogy nem az Ige kardjáról van szó. Ezzel a fegyverrel elveszi a békességet a földről. Az üldözöttek létbizonytalanságára utal. Azt munkálja, hogy "az emberek egymást öljék". A mártírok millióira utal.

A harmadik pecsét (5-6. vers) a pergamumi levéllel párhuzamos. A fekete szín a fehér ellentéteként jelenik meg, ebből adódóan azt a szellemi sötétséget és lelki nyomort jelképezi, amelyet ez a lovas hozott magával. A tévtanok és a pogány eszmék ebben az időben már teljes uralomra jutottak a keresztény egyházon belül. A lélek halhatatlanságának tana, új platoni filozófia. A szentek imádása. Képek, szobrok és ereklyék tisztelete. A Tízparancsolat megváltoztatása. Pogány ünnepek átvétele. A búza és az árpa az alapvető emberi tápláléknak, a kenyérnek az alkotó eleme. Ebben az esetben azonban ezt jelképesen kell érteni, az Istentől származó élő Igét Jézus Krisztust, és az írott Igét, a Szentírást szemléltetve, mint a hívő ember lelki életét biztosító táplálékot. (Lásd pl. Ján. 6,51. Máté 4,4. vagy a Ján. 6,63). A bemutatás szerint, ebben az időben az egyház a hívő ember lelki szükségleteit pénzért árulta. Egy "mérce" megközelítően egy liternek felel meg. A római "dénárius" váltópénz volt, és egy munkás napi keresetét jelentette. Az alapvető emberi táplálék ilyen kezelése mellett az emberiség az éhenhalás határára jutott. Mindezt jelképesen kell érteni: lelki táplálék, lelki éhség, lelki halál. A lélek táplálékát pénzért árulta az egyház. A búza a gazdagabb réteg kenyere volt, az árpa pedig a szegényebb osztályé. Ki melyiket tudta megfizetni. Az isteni szózat a leghatározottabban megtiltja, hogy a borhoz és az olajhoz is ilyen lelkülettel közelítsen az egyház. A "bor" Jézus Krisztus vérének, az isteni szeretetnek, és a bűnbocsánat kegyelmi ajándékának a jelképe, az "olaj" pedig a Szentlélek jelképe. Ezek a kegyelmi adományok közvetlen Isten trónjától származnak, tehát ember nem befolyásolhatja annak mértékét.

Végül a negyedik pecsét (7-8. vers), mely a thiatirai levéllel párhuzamos. A sárga, vagy fakó szín a hervadó virág, a haldokló ember, vagyis az elmúló élet színe. Ez a szín azonban összefüggésben van a nyomorral, a félelemmel és a rettegéssel is. Ez az időszak a pápaság érintetlen, korlátlan kényuralmát jelöli, 538-1517-ig, a Reformáció kezdetéig. A "föld negyedrésze" azt a területet jelöli, amely fölött hatalmat gyakorolhatott a pápaság. "Adatott azoknak hatalom" Ez az 1260 éves időszakra utal, mely 538-1798-ig a pápaság hatalmának megszűnéséig tert. Ezt az időt az Isten adta ennek a hatalomnak. A választottakért azonban megrövidíttetett ennek a nyomorúságnak az ideje. (Máté 24,22). "Miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel". (Dán. 11,34). Erről az időszakról beszél a következő pecsét. Ez az egyház minden eszközt igénybe vett, hogy a saját szuverén hatalmát elismertesse és fenntartsa: fegyverrel - hódító háborúk, éhséggel - a szegények kizsákmányolása

halállal - a milliók kivégzése, a föld fenevadai által - az inkvizíció kínzókamráinak kegyetlen hóhérai. Ezeket a fenevadakat azonosítani lehet azokkal a politikai hatalmakkal, amiket Dániel állatképei jelképeznek.

Üdv. Péter