Mondhatok imám alatt olyat Istennek, hogy megbocsátok Neki?
@ yusuke33: én sem csodálom, h ki akadtál az első kommenten...első neki futásba én is így tettem. De én is azt javaslom neked, h ha lehiggadtál olvasd el az összes bejegyzést.
Hogy válaszoljak a kérdésedre, h miért kéne megbocsátani, azért, mert magam miatt és az Istennel való kapcsolatom miatt, azért mert kezelni szerettem volna a haragomat, illetve megoldani azt, mert a harag nem jó tanácsadó és mert sok mindent tönkre tesz emberekben.
A Bibliával kapcsolatosan...sokáig hasonlóan voltam vele véleményileg, mint te...szerintem itt sokan, köztünk én is hiába mondanám neked, h de bizony az Isten Szava és de bizony Jézus szavai nem az általános élet bölcsességeivel egyenlőek...amíg te magad meg nem tapasztalod, amíg számodra ki nem jelenti - kegyelemből - Isten, addig én teljesen megértelek.
Tedd félre a meglátásaidat, olvasgasd, és kérd Istent, h mutassa meg számodra, h amit a kezedben tartasz könyvet az valóban az Ő szava-e...mond el neki, h miért gondolod az ellenkezőjét és kérd tőle ezt őszintén.
Ahogy nekem is és szerintem rajtam kívül még sokaknak megmutathatta, h már pedig azaz Ő szava, úgy neked is meg fogja, ha ezt valóban tudni szeretnéd minden kísértés és az Ő hozzád intézet szavában való kételkedés nélkül.
Berta Wooster:
Az mind viszonylag igaz, amit írtál.
Amiben szerintem tévedsz azaz, h nem minden rossz dolog/esemény - még, ha Isten is meg is engedte -, azért van, vagy történt meg, mert az által óhajtotta megnevelni a gyermekét.
Van, hogy bár "megenged" rossz dolgokat, de annak semmi köze annak/ahhoz, h utálná azt aki felé megengedi, vagy ahhoz, h majd abból bármit is tanulni fog az illető.
Egyszerűen csak simán lehetnek rossz dolgok, vagy simán épp egy másik ember műveli a másikkal azt a rossz dolgot és bár Isten előtt utálatos, de annak a másik embernek is szabad akarata van, ha azt befolyásolná Isten - mert szerintem hatalmába állna -, akkor azzal önmagát tagadná meg, azzal pont megtagadná azt, h Ő maga a szeretet.
Én ezt inkább, amit állítottál úgy fogalmaznám, h vannak rossz dolgok, amik által valóban Isten nevel, és akár kemény is lehet, deha ezt egy olyan gyermeknek mondod, vagy olyan szülőnek állítanád, akit pl. megerőszakoltak/vagy megerőszakolták a gyermekét az joggal elküldene a búsba.
A másik, a keresztény családokkal kapcsolatosan, nem jó általánosítani, sem azt, h a te környezeteben pont az ellenkező igaz, sem azt, h más esetben meg milyenek, mert mindkét eset jellemző.
Helló, kérdező. :)
Sehol nem írtam azt, hogy _minden_ rossz dolog/esemény nevelési célzatú lenne (bünti), olvasd vissza nyugodtan. De nem baj, hogy leírtad az ezzel a témával kapcsolatos két bekezdést, mert szerintem is így van. :P
A keresztény családokkal kapcsolatos tapasztalataimban pedig direkt azért emeltem ki, hogy az én környezetemben mit tapasztalok, hogy ne legyen általánosító; az lenne általánosítás, ha azt mondanám, hogy ez mindenhol így van, pont. De mivel nem tudhatom, ezért nem is állítok ilyesmit.
Üdv. :)
Berta Wooster:
Bocs, akkor félreértelmeztelek! De remélem nem vetted kioktatásnak vagy bántásnak.
Nincs semmi gond; az írásbeli kommunikáció még a verbálisnál is bonyolultabb. :P
Nem vettem sem kioktatásnak, sem bántásnak, mert nem éreztem rosszindulatot. Különben meg kapok én itt rendszeresen hideget is, meleget is, úgyhogy már edzett vagyok; meg különben is, ezek szubjektív vélemények, úgyhogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget egyiknek sem. Persze azért a dicséret mindig jobban esik. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!