Mondhatok imám alatt olyat Istennek, hogy megbocsátok Neki?

"megbocsátja azt, hogy megbocsátok, amennyiben vétek! :)"

Na várjál, eddig azt hittem, azért érzed "gáznak" a megbocsátást, mert hogy az azt jelenti, hogy haragudtál, és valójában a haragot érzed gáznak... De akkor a megbocsátást érzed gáznak???

Figyelj, én nem vagyok benne biztos, hogy minden kérdésünkre taláhatunk konkrét igei választ... Csak azt tudom, hogy az embert Isten alkotta olyanná, amilyen (vagyis aki haragra képes, de megbocsátásra is), és azt tudom még, hogy Isten végtelenül és feltétel nélkül szeret, és azt akarja, hogy boldogok legyünk.

Ha nem jól halad az életed, teljesen természetes reakció, hogy Istenre haragszol!

Ha most még nincs kész benned a megbocsátás, csak ki akarod mondani azért, hogy megszabadulj a harag "bűnének" terhétől (ami nem az!), akkor ne kapkodj. Légy őszinte Istenhez, mindent mondhatsz neki, öntsd ki a szíved, nyugodtan "vádold be", ha ez van Benned. Aztán, ha kiadtad a dühödet, kisírtad magad (nem egy ima lesz, lehet, hogy hónapok!), csendesedj el, és engedd Őt szóhoz jutni... Jó lehet erre egy szentignáci lelkigyakorlat, az 8 nap csendes ima, s van egy lelki kísérőd, aki segít, akivel megbeszélheted. Jezsuiták szerveznek ilyet. Ha nem katolikus vagy, akkor is jó lehet (ők nem kergetnek el szerintem...)

Szia!

Elég nagy a kavarodás errefelé, de nem csodálom, mert nem könnyű téma... Csatlakozom Felizához és Vidiripihez.

Megpróbálok néhány gondolatot leírni:

Igen, vannak helyzetek, amikor haragot érez az ember Isten felé, dühös Rá, igazságtalannak érez valamit... Igaz, hogy Ő a Teremtő, mindennek az alkotója, az Úr, de mégis... [Más kérdés, hogy ez az érzés jogos-e vagy sem.]

Épp nemrég írtam le egy kérdésnél, hogy előfordult már, hogy üvöltözni lett volna kedvem Istennel, és előfordult, hogy valóban üvöltöztem is. Ez elsőre lehet, hogy durvának hangzik, de én úgy gondolom, hogy Ő nem bánja, ha őszinték vagyunk Vele, sőt... Nem kívánja tőlünk, hogy pozitív érzelmeket hazudjunk Neki vagy akár magunknak is, vagy hamis érzelmeket tápláljunk magunkban, és közben belül tele legyünk sebekkel. Ennek úgyis csak teljes lelki összeomlás lenne a vége, ha jól belegondolsz.

Megjegyzem, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt "meg meri engedni magának"; olvastam és hallottam is ilyesmit. Egy igazán közeli, baráti kapcsolatot az őszinteségnek kell alapvetőnek jellemeznie, de természetesen a tisztelet sem hiányozhat.

A másik pedig: Az, hogy valaki tekintélyi pozícióban van egy másik személy felett, még nem azt jelenti, hogy zsarnokoskodhat felette. Nem normális dolog az, ha egy szülő / pedagógus / nevelő / más tekintélyi személy alapállása a leuralás, a "nekem van igazam, mert én vagyok a felnőtt", vagy "azért mert csak, te meg fogd be...". Normálisan működő kapcsolatokban, a feltétel nélküli szeretet megléte esetén, azaz elfogadó légkörben _szabad_ hibázni, és ezt könnyebben be is lehet ismerni.

NORMÁLIS ember pedig elismeri, ha hibázott, és TUD bocsánatot kérni adott esetben a tekintélyi személy is a saját gyermekétől / tanítványától / bármelyik "rábízott" gyerektől stb., és _meg is teszi_ ezt. Ez nemhogy nem csorbítja a tekintélyét, hanem ellenkezőleg: az eredmény nagyon pozitív, mert a gyerekek nem érzik elnyomva magukat, ill. nem azt tanulják meg, hogy képmutatók vagy sunyik legyenek; ill. megtapasztalják, hogy ha valami igazságtalan, azt helyre lehet hozni, és megmarad a tisztelet, a szeretet és az elfogadás is.

És most jön a lényeg: ha mi, emberek képesek vagyunk így viselkedni, akkor Isten miért ne lenne képes erre? Ő nem egy zsarnok, nem egy despota. Az újjászületett emberek az Ő gyermekei (Fiak vagyunk, nem szolgák), s nekünk Ő a mennyei édesapánk. Ha valakinek rossz tapasztalatai voltak gyerekkorában (ezt negatív apaképnek hívják), hajlamos ezt a képet kivetíteni Istenre, és sokszor nehezen és csak sok idő alatt érti meg és válik képessé elfogadni azt, hogy Isten milyen is valójában.

Tehát én azt mondom: Szeresd az Urat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből; tiszteld Őt és fogadd el az Ő tekintélyét; emellett legyél hozzá őszinte, és mondd el a problémáidat, a bánataidat nyugodtan. Nem kell képmutatóskodni, pozitív érzelmeket hazudni.

És a legszebb az egészben az, hogy Ő az, aki meg tud gyógyítani, aki bekötözi a sebeket, aki minden értelmet felülhaladó békességet és nyugalmat tud adni.

Üdv. :)

"Hogy reagáljak,de most beidézés nélkül...már azon is túl vagyok, hogy üvöltöztem vele...már annak a megbánásán is, de még mindig falat érzékelek...ezt a múltam eseményei miatt úgy vélem, h talán azért, mert még mindig haragszom...!"

Szerintem ha tisztán látnád az egész képet akkor rájönnél hogy nincs semmi amit meg kellene bocsátanod Istennek. Én a helyedben inkább azért imádkoznék hogy ezt a tisztánlátást adja meg Isten.

Isten mindenkinek úgy alakítja az életét hogy az annak az illetőnek a lehető legjobb legyen. Sokan vannak akik ezt amikor felismerik képesek lesznek Istent dicsőíteni akkor is ha fél kézzel születtek, halálos betegek vagy börtönben vannak. A túlvilágon már az egész képet fogjuk látni és akkor már majd mindenki megérti hogy Isten minden rosszat is csak a mi javunkra engedett meg.

Próbáld meg azt hogy nem megbocsátasz Neki hanem megköszönöd a jót is meg a rosszat is. A jót könnyű megköszönni ezt bárki meg tudja tenni de a keresztényeknek a rossz dolgokért is hálásnak kell lenni.

"Vajon egy szolga bcsáthat meg az ő urának, vagy egy úr az ő szolgájának?

Vajon egy szülő bocsát meg a gyermekének vagy egy gyermek az ő szüleinek?

Honnan tudná a balga gyermek, hogy szülei ha meg is verték, nem azért tették-e, mert szerették a gyermekét és jót akartak neki? Én talán azért fegyelmezem és nevelem a gyermekeimet, mert rosszat teszek velük? Rosszul tenném, mikor büntetem őket? Nem kellene hálával tartozniuk ezért később, mikor felébrednek, hogy jót tettem ezzel velük?"

ez az első kommentár kiakasztott...a többit nem is olvastam el

ha én szeretek valakit, akkor nem verem meg, ez annyira alapvető. biztos megverek egy gyereket rendszeresen, utána majd 20 évesen azt fogja mondani, hogy kösz hogy vertél ezért lettem jó ember.

bárki megbocsáthat bárkinek

azt értsétek már meg hogy ez a k*bassz*tt biblia NEM ISTEN SZAVA, emberi kitalálmány, pár jó dolog vegyítve, egy k*rva nagy humbukkal, baromsággal. jézus tanításai is akkora dolgok, mint a magyar mondások, aki másnak vermet ás... meg ilyenek nem nagy tudomány, alapvető törvényszerűségek.

csak arra találták ki a bibliát, hogy bután tartsák az embereket, régen azzal mostak agyat, ma meg az x-faktorral meg a tudja tököm, többi marhasággal.

mennyi halál és szenvedés köthető a bibliához, mennyi megvezetett ember, egymásra uszított birkák ölték egymást mert ez és ez azt állított, hogy isten akarja így.

isten nem egy ember aki rád haragszik és megbüntet, már egy értelmesebb emberi lény sem haragszik senkire. valószínűleg ami ennyire értelmes hogy egy világ egyetemet teremt az meg fog téged utálni és büntetni, ne röhögtess már.

ezeknek a keresztény családoknak mind meglehet nézni a gyerekeit, elnézést, de milyen elb*szott gyerekek. a szülők meg idegbetegek. ez lenne jézus tanítása, hogy verd meg a gyereked, mikor ő még azoknak is megbocsátott akik keresztre feszítették? hadd kérdezzem meg egy gorilla vagy oroszlán elveri a gyerekét? az állatok értelmesebbek mint az ember, tanítsd a gyereked ne verjed.

különben meg mért kellene megbocsátanod istennek? bocsáss meg magadnak ahogy az ellened vétkezőknek. ha minden istenből lett akkor én is isten vagyok...

@ yusuke33:

Oké, hogy az első válasz kiakasztott, megértelek; de ha elolvastad volna a többit is, akkor valószínűleg nem húzod fel magad ennyire. Légy szíves, és tedd meg most, hátha lenyugszol. :)

A Biblia pedig valóban Isten szava, még ha te nem is hiszed el ezt; a problémák NEM is abból származnak, hanem pontosan a helytelen értelmezésekből, félremagyarázásokból. Sajnos sok példa volt erre a múltban is, és a jelenben is van jónéhány. De ahhoz, hogy véleményt alkoss, nem elég a tévedéseket ismerni; sőt, pont ezek váltják ki az emberekből az Isten és a Biblia iránti ellenszenvet, mint látható a te esetedben is.

Isten maga a szeretet, kegyelmes, jóságos, hűséges, irgalmas és igazságos. Ebben sokminden benne van - adott esetben a bünti is -, de ez nem agresszióból, zsarnokoskodásból, szemétkedésből vagy ilyesmiből fakad, hanem még ez is a szeretetből és igazságosságból; és SOHA NEM kegyetlenkedést vagy ilyesmit jelent. Sajnos nem tudom röviden elmagyarázni úgy, hogy talán érthető is legyen. De talán úgy tudod elképzelni a legkönnyebben, mint egy szülőt, aki mélységesen, őszintén és _feltételek nélkül_ szereti a gyermekét, de nem "majomszeretettel", ill. nem fordulnak meg a szerepek, tehát nem a gyerek válik irányítóvá, "kis zsarnokká". Minden gyermeknek szüksége van irányításra, útmutatásra, fegyelmezésre, tanításra mindaddig, amíg önálló nem lesz. A nagy liberalizmus-hívő pedagógiák eredményét már meg lehet tapasztalni; DE: félre ne érts, ez nem azt jelenti, hogy támogatnék bármilyen erőszakot, agressziót.

A haraggal pedig az a helyzet - bármilyen hihetetlen is -, hogy nem akkora gond, mint némelyek hiszik. A harag egy érzelem, amelyen lehet és kell is uralkodni; de nem elfojtani kell, hanem kezelni.

A "keresztény" családokkal pedig nem kellene általánosítanod szerintem, mert _normális_ keresztény családokban a gyerekek is normálisan, szerető és elfogadó légkörben nőnek fel, ugyanakkor kapnak erkölcsi tanítást is. Az én környezetemben pontosan a keresztény családok gyermekei normálisak, és sajnos nagyon sok problémát látok nem keresztény gyerekkel kapcsolatosan. Pont az általad említett "idegbeteg" szülők gyerekeivel van a legtöbb gond, akik ütik-vágják a gyereket, vagy ha ez nincs is napi szinten, de lelkileg terrorizálják, vagy egyszerűen csak elhanyagolják, nem foglalkoznak vele eleget. A gyerekek többsége ezeket pszichésen megsínyli. Van, aki magába fordul, depresszióssá válik vagy hasonló tüneteket mutat; és vannak, akik - a szülői minta alapján - agresszívakká válnak, és különféle erősségű és fajtájú magatartási zavarok alakulnak ki náluk.

Végül még egyszer ajánlom szíves figyelmedbe az összes válasz elolvasását. :)

Üdv. :)