Mit jelent ez: ""Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan""?

Az én nézőpontom a következő ebben a kérdésben. A Csodák tanításának lényege, hogy megértsük, kik vagyunk, és hová tartozunk. A Csodák tanítása nem a testi szinten lezajló folyamatokról szól, hanem a testet vezérlő energetikai szintek felépítését, és azok kölcsönhatásait tárja fel.

A Szentháromság, energetikailag a következő:

A Teremtői minőség (láthatatlan formanélküli- nem látjuk, nem érzékeljük) hozta létre az Atyai minőséget (a láthatatlan formát). Azért forma mert már gondolat útján érzékelni tudjuk. Az Atya tehát kettős, a láthatatlan formanélküli és a láthatatlan forma. Az Atyai minőségben ez a két energia eggyé válik, a részek csak a kialakulására utalnak. Más néven is van említve az Atya, ez az ÉN. Az Atyai minőség létrehozta a Fiúi minőséget. A Fiú is kettős, áll a láthatatlan formából (Atya- vagy Én) és a látható formából a Te, vagyis a "Te-(é)st(e)". /Természetesen itt is az energiák elkülöníthetetelenné válnak, nincsenek határok, így a test mint sűrű energia fogható fel, magában foglalja az az Atyai energián keresztül a Teremtői energiát is./

Az Ő személyes névmás a magyarban nem nélküli, mindig a Teremtőre utal. A magyar nyelv megint segít, az Isten = Ő-(é)s -te - (É)n, azaz a a szentháromság Egyben.

Tehát az Isten vagy Isten Elméje - A Teremtői, az Atyai és a Fiúi minőség egyben. A Bibliában így már érthető miért mondja a Zsoltárok 82:6: Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.

Még egyszer: A Fiúi minőség LÁTHATATLAN FORMAI RÉSZE az Atyai minőség vagy másképp az Én, ezen a szinten értelmezhető az EGYSÉG. (Az angol nyelvben az Én nem véletlenül van mindig nagy betűvel írva). Ezen a szinten valósul meg az Egység a Mennyország - a (M/i/)ÉN Országa. (A magyar nyelv fantasztikus ősisége megint csak sokat segít).

A test tehát nem önmagában létező anyagi valami, hanem a Teremtői minőség az Atyai minőség és a Fiúi minőség egysége, annak látható kivetülése.

Mivel az egó csak az érzékszervek általi információt veszi figyelembe, innen az elkülönülés érzése, ennek lebontásában segít a CST. A nagy világvallások, általában az elkülönültség érzésére építenek, és az egységben létező energiákat szétbontva próbálják értelmezni. (Van külön az Isten, vagy Istenek, és van külön az ember, és ezek kerülnek kapcsolatba. Hogy ezt a téves megközelítést eloszlassa a Teremtő, ezért öntötte anyagi formába A csodák tanítását.

Az hogy melyik megközelítést fogadjuk el valóságnak, egy belső döntés kérdése. Ez hit kérdése, ezért nem vitaalap. Ha valaki az elkülönültségben hisz, azt fogja megtapasztalni, és annak minden következményével együtt.

Az általam leírt megközelítés a Törzsszöveg 11.fejezet I. részben van kifejtve, szinte szó szerint: 2. bek. 5. mondat:

Én (a szentlélek által képviselt Teremtő) és az Atya egyek vagyunk veled, mert te a Mi részünk vagy.

Érdemes elolvasni az egész fejezetet ebből a szemszögből újra.

Még egy fontos mondat itt a 2:3. Istenben, aki Önmaga univerzuma, nem létezik kezdet és vég.

Tehát csak akkor tudok elkülönülni, ha a végtelen szerintem véget ér, ott ahol én kezdődök. Ez az Egó látásmódja.

Ha viszont mint Isten, önmagam univerzuma vagyok, akkor a teremtői részem által létrehozott anyagi világban minden rólam szól, mindig a teremtői részemmel veszem fel a kapcsolatot. Így érthető meg a megbocsátás jelentősége, hogy felismerem az ellenállásom a termetői részem által nyújtott ajándékkal( minden amit érzékelek) szemben. Túllátok a formán, tudatosítom magamban, hogy mindig a Teremtői részemmel kerülök kapcsolatba.