Mi a különbség a református és a baptista vallás között?

Ha egy gyermek megszületik, nem kel túl sokat várni arra, hogy felsírjon. Ha újjá születik valaki, az szinte rögtön látható. És hidd el mindenkinek jobb, ha nem kapkodják el a bemerítést, ha később kell kizárni, mert kiderül tévedtek, az mindkét félnek kellemetlen. Mert hogy a Baptista egyház ezt is gyakorolja. (személyes tapasztalat)

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Kedves 11-es válaszoló!

Egészen máshogyan gondolkodunk az Istennek tetsző gyakorlatról. Te felekezethez, csoporthoz igazodásban látod a Krisztus-követő életmód egyetlen lehetőségét, és akár egy klubban, feltételekhez kötöttnek mondod a taggá válást. Ennek azonban semmi köze az Isten egyházában, népe között levő, élő és egységben működő szellemhez.

Elég csak Fülöp és a szerecsen kincstárnok esetére gondolni. Nemhogy nem vizsgálta meg a bemerítkezést megelőző életét, gyümölcseit, újjászületettségét Fülöp, hanem ráadásul a keresztség után sem foglalkozott többet az illetővel, nem is tehette, hiszen a Szellem azonnal máshová vitte őt, így valószínűleg az életben soha többet nem találkoztak. Mégis bemerítette ezt az embert akkor és ott, amikor az kérte, mert az szájával tanúságot tett, hogy hiszi, hogy Jézus a Felkent. Ennél többet senki sem kívánhat.

A kérdés a református és a baptista egyház különbségét kérdi, erre válaszoltam, és mondtam el az én véleményemet. A Baptista egyház nem központilag vezérelt, ez azt jelenti, minden gyülekezet önálló, két baptista közösségben is lehet eltérő a gyakorlat, de amit írtam általánosan jellemez minden baptista gyülekezetet magyar országon. És igen, van, hogy egy gyülekezeti gyakorlat szigorúbb az igei normáknál. Friss megtértként én is "lázadoztam" ellene a Bibliát "lengetve", de később beláttam, komoly élet tapasztalat révén alakult ki, és nem kirekeszt, vagy hasonló, tényleg egyetlen célja, a feleslegesen bemerített és aztán kizárt tagok számának lehetőleg nullára való csökkentése. Aki valóban meg tért, azt nem zavarja, hogy kicsit "várni" kell. Korunk nagy népbetegsége, hogy mindent rögtön és azonnal akar az ember, és nem tud várni. Ezért szerintem kifejezetten hasznos is. De tény, a Biblia egyetlen feltételnek az újjászületést, a Jézusba vetett hitet állítja a bemerítés elé. De nem ez volt a kérdés!

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Kedves 13-as válaszoló!

Írod: // De tény, a Biblia egyetlen feltételnek az újjászületést, a Jézusba vetett hitet állítja a bemerítés elé.//

Ez így egyáltalán nem igaz. A keresztség egyetlen ELŐZMÉNYE a megtérés (gondolkodásmód változás, Isten felé fordulás), és ennek nyomán a Krisztus áldozatába vetett hit, melyet szóban megvall az ember. Az újjászületés éppen a bemerítkezés KÖVETKEZMÉNYE, hiszen ekkor Krisztussal együtt meghalok a bűnnek, és Isten új, szellemi életre támaszt fel engem. Jézus is azt mondja, hogy szükséges a víz és szellem általi születés, EZ maga az újjászületés, a bemerítkezés - hogyan előzhetné meg sajátmagát egy dolog?

Az meg, hogy "jaj, nehogy ki kelljen zárni valakit" nem tudom miféle érvelés. Az Isten munkálja mindenkiben a növekedést, megtéréseket, megszentelődést. Aki ennek nem enged, az magát zárja ki a szentek közösségéből, ez az ő dolga, majd elszámol Istennel a cselekedetei alapján. Nekünk, az egyháznak nem dolga ezt ítélgetni, nyomon követni, vizsgálgatni (hanem csak elhatárolódni a nyíltan és tudatosan törvényszegő emberektől).

Ott van Péterék esete Simon mágussal. A többi megtérő samáriaival együtt bemerítette őt Fülöp, írja is Lukács, hogy Simon maga is hitt (Apcsel.8:13). Később mégis előjött belőle a régi természete, istentelen gondolkodásmódja, és emiatt Péterék szépen meg is átkozták. És ennyi, mentek tovább a dolgukra, vissza Jeruzsálembe. Nem számolgatták, hogy hányan voltak valóban megtérve, hányan adták halálra ténylegesen az óemberüket, egyszerűen aki kérte, azt bemerítették.

Amúgy a kérdés valóban a két felekezet közti különbözőségekről szólt, és én pont egy olyan gyakorlatot beszélnék meg veled, ami az egyik eltérés a reformátushoz képest. Csak annyit tettem hozzá a dologhoz, hogy ez a viselkedés nemcsak a reformátusoktól, hanem a bibliai szemlélettől is eltér.

Azonban természetesen, ha a kérdezőt zavarja amiket írok, elnézést kérek, és nem feszegetem itt ezt tovább.

Bocs kedves kérdező jól elbeszélgetünk itt!

Szerintem valahol ugyan azt mondjuk, nincs köztünk akkora eltérés. Én nem hívő családban születtem, ateista voltam, amíg újjá nem születtem, eszemben sem volt bemerítkezni. Tehát engem, csecsemő koromban megkereszteltek református rend szerint, 27 évesen megtértem, újjá születtem(!), majd bemerítkeztem. Pál apostol kifejezetten inti a Korinthusi gyülekezetet, mert megtűrték, hogy valaki apja feleségével él. UTASÍTJA őket az illető kizárására! Gyülekezeti fegyelemre szükség van!

A Jézusba vetet hit reményt ad.

Kérdés: Mi a keresztség helyes formája?

Válasz: Erre a kérdésre a „bemerít” szó jelentésében rejlik a válasz. A bemerít (görögül: baptidzó) kifejezés jelentése: „víz alá meríteni”, „bemeríteni”. Éppen ezért a vízzel meghintéssel vagy vízzel leöntéssel történő keresztelés (bemerítés) teljesen ellentmondásos. A meghintéssel történő keresztség azt jelentené, hogy valakit „vízzel történő meghintéssel merítünk a vízbe”, ami nyilvánvalóan lehetetlen. A keresztség, azaz a bemerítés tehát lényegéből eredően a vízbe való bemerítés formájában kell, hogy megvalósuljon.

A bemerítés annak a jelképe, hogy a hívő azonosul Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával. „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róma 6:3–4) A vízbe merülés a Krisztussal együtt való meghalást és eltemettetést jelképezi, míg a vízből való kiemelkedés Krisztus feltámadását. Éppen ezért a bemerítéssel történő keresztség az egyetlen keresztelési forma, amely a Krisztussal együtt való eltemettetést és feltámadást illusztrálhatja. A vízzel történő meghintés és/vagy lelocsolás a csecsemőkeresztség bibliátlan gyakorlata miatt terjedt el.

Ugyanakkor, bár a bemerítkezés a Krisztussal való azonosulás legbiblikusabb módja, az üdvösségnek (egyes vélekedésekkel ellentétben) nem előfeltétele. Inkább engedelmes cselekedetnek, a Krisztusba vetett hit nyilvános megvallásának és a Krisztussal való azonosulásnak tekinthető. A bemerítkezés annak a kifejeződése, hogy régi életünket magunk mögött hagyva új teremtménnyé váltunk (2 Korinthus 5:17). Ezt a radikális változást egyedül a bemerítés formájában gyakorolt keresztség képes kifejezni.

Végre egy normális kommentársorozat, egy ilyen felekezeteket érintő kérdésről. Sajnos legtöbbször csak rosszindulatú válaszolgatásokat lehet olvasni a hasonló kérdéseknél, de itt nem éreztem szeretetlenséget. :)

Én baptista vagyok, és azt gondolom és bár hozzám közelebb áll a felnőtt keresztelkedés (minthogy én is be vagyok merítkezve) , igaznak találom azt , hogy a református egyházban is sok odaszánt életű hívő van akit gyermekkorában kereszteltek , és csak később tért meg. DE dicsőség Istennek, hogy mindkét közösségben vannak megtérők, és odaszánt életű követői Krisztusnak.