Hogyan lehetséges a szeretetet paranccsá tenni? Egy szubjektív belülről fakadó érzést, érzelmet hogyan lehet ilyen erőltetett módon megélni?

Azt gondolom nehezen vonatkoztatsz el a katolikus egyháztól, ami a kereszténységet illeti. Sok példád pl a pedofil papok, templombajárás, gyónás a katolikus egyház szertartásrendszerének részei vagy hibái.

Pl. Isten sosem kért cőlibátust a tanítóitól. Jézus nem azt tanította, hogy járjunk giccses templomokba, hanem hogy menjünk be a "belső szobánkba" és ott imádkozzunk. A gyónás is egy olyan extra dolog, ami nincs benne a Bibliában. A művésznek igaza volt, nem kell pap Isten bocsánatához, ha a művész maga imádkozott Istenhez bocsánatért, akkor meg is kapta.

Igen sokan azt hiszik tudják ki megy a Mennybe, sőt sok felekezet/egyház tanítja, hogy csak az ő híveik mennek a Mennybe. De Jézus figyelmeztetett minket, hogy ne higyjünk el mindent és hogy lesznek hamis próféták. A Biblia nem ír üdvözülő felekezetekről vagy csoportokról csak üdvözülő egyénekről. Így tehát igazad van abban, hogy a templombajárók nem feltétlenül üdvözülnek, annál is inkább mert többségüknél ez csak megszokás, hagyomány... de nem élő hit.

"nehezen hihető el személyes megtapasztalás nélkül" Mindez nem nehezen hihető, hanem képtelenség hinni ezekben a dolgokban anélkül, hogy megtapasztalnád. De a megtapasztaláshoz alázat szükséges és a kezdő lépés... például imák Istenhez. Kérdések Istenhez azzal a reménnyel, hogy nem csak magadban beszélsz.

Nem azért írtam az ítélőszéket, hogy félj, csak mint tényt közöltem.

"hiszen mit jelent pontosan "megismerni az igazságot"?" Magam sem tudom pontosan mit jelent ez. De attól tartok ez az ige azokra az elszigetelt, primitív körülmények között élő emberekre utal, akik lehetőségeik szűkössége miatt egész egyszerűen nem hallhatnak Jézusról, a tanításokról, a Bibliáról. Illetve a Jézus előtt élt emberekre is vonatkozik, akik nem voltak zsidók.

Tehát például rád nem vonatkozik, mert el tudod olvasni a Bibliát, ha akarod és tudsz Istenhez imádkozni ha akarsz. Tehát ha nem teszed, ez már egy döntés és mint döntés következményeket von maga után.

Ezt sem azért írom, hogy félj. Isten nem félelem keltéssel akar emebreket maga mellé, hanem csak azt szeretné, ha megértenénk mit és miért tett értünk és hogy ez nekünk jobb, mint bármely más igéret a Földön. A földi létünk tulajdonképpen nem más célt szolgál, minthogy visszataláljunk a teremtőnkhöz. Aki nem talál vissza az sajnos elveszik, mivel nincs élet a Teremtőn kívül. Ő az élet, minden benne és őáltala létezik. Tehát aki nem a Mennybe megy az nem egy másik helyre megy, hanem egész egyszerűen megszűnik létezni.

"azt gondolom, hogy minden jóra törekvő ember, vallásától függetlenül üdvözül, bármit is jelentsen az ő fogalmai szerint ez"

Ha igazad lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az emberek a haláluk után nem fognak találkozni, mert mindenki a maga által elképzelt világban fog élni, tök egyedül. Mivel nincs 2 ember aki tökéletesen egyformán hinne, vagy tökéletes egyformán képzelné el a túlvilágot, még az egy felekezetbe tartozók között sem.

Ez egy olyan gondolat, ami megfelel a "modern világ" posztmodern elvárásainak, de nem feltétlenül felel meg a valóságnak és a rációnak. Semmi logika nincs abban, ha mindenkinek igaza van, mert akkor az azt jelenti, hogy senkinek sincs igaza. Tehát kell lennie egyetlen független igazságnak, amit nem emberek véleménye, érzései vagy vágyai határoznak meg. A kereszténység számomra - nem csak hitemből fakadóan - azért is a legmeggyőzőbb, mert tanai élesen ellentmondanak minden emberi (ösztönös) vágynak, szándéknak, elvárásnak.

Ez pedig azt mutatja, hogy képtelenség, hogy emberek találták volna ki ezeket a "törvényszerűségeket", mert ugyan minek hoztak volna létre egy olyan vallást, amiben csak szenvedés vár rájuk.

Itt fel lehet hozni azt, hogy azért, hogy irányíthassák vele az embereket, de ezzel máris megszegik a saját szabályaikat, ahogy tette is a Katolikus Egyház.

A vallások többsége nagyon elnéző az emberek hibáit illetően, túlontúl nagy szabadságot ad nekik, ami esélyt teremt az erkölcstelenségre és arra, hogy azt ne aképp fogják fel. Míg a kereszténység tisztán és egyértelműen ki mondja mi bűn és mi nem az. Az ember pedig gyenge, miért lenne hát ilyen szigorú önmagához és miért várna el olyat önmagától, amiről tudja, hogy képtelenség önerőből megtartani?

Számomra ezek (is) igazolják azt, hogy egyedül Krisztus az üdvözítő, mert egyedül a benne való hit képes erőt adni ahhoz, hogy olyanokká váljunk amilyenekké képtelenek vagyunk válni.

"eleve lehetetlen, hogy eltérő világot képzeljen el magának"

A tények nem ezt igazolják. Pl. ott a reinkarnáció. Eszerint újra és újra visszakerülnek a lelkek a Földre. Ez nem egyezhet meg azzal, miszerint a halál után egész egyszerűen megítéltetnek a tetteink és aszerint megyünk vagy a Mennybe vagy a Pokolba. Mivel a reinkarnáció szerint nem csak 1 életünk van jobbá tenni a tetteinket, hanem ameddig csak kell, addig születünk újjá és újjá. Ez a két dolog egészen ellentétben áll egymással. Vagy egyik vagy másik igaz, mindkettő nem lehet.

Akkor ott van az a Mennyország kép, hogy a férfiaknak háremük lesz majd odafenn és orgiákat élhetnek majd át mindenféle dőzsölésben. Ez megintcsak ellentmond a keresztényi Mennyország képpel, hiszen ott nem lesz már olyan testünk mint itt a Földön és szexuális aktivitásunk sem lesz.

Egy másik elmélet szerint a legszentebb emberek majd egyes bolygók királyaivá lesznek. Ez még csak csak elmegy, nincsen arról információ a Bibliában, milyen tevékenységeket fogunk folytatni, mindenesetre az benne van, hogy a Föld lesz a lakhelyünk, tehát ez sem teljesen egyezik.

Szóval sok az elmélet és többnyire kizárják egymást. Csak néhányat említettem, nem is tudhatom az összeset. De egyik sem egy olyan "ösegységben" hisz, mint amiről te beszélsz, hanem egy megszemélyesített istenben. Az ősegységben hívőknek általában nincs is üdvözülés-képük, hiszen abban hisznek, hogy minden ami a Földön van jó, vagy jó célt szolgál, a rossz amit tesznek szintén jó, vagy majd kijavítják... vagy mittomén. Nem hisznek egy létező Isten bírálatában, nem hisznek abban, hogy az az Isten látja őket, vizsgálja tetteiket és szívüket. Ez megint egy más elképzelés más kimenetellel.

"Valójában mindenki ugyanazt a világot képzeli el, és írja le, de más szavakkal, képekkel."

Tehát ebben tévedsz. Nem ugyanazt a világot írják le a különböző vallások, sőt sokszor nagyon is ellentéteset.

A hegyes példát én is szeretem mondani, a kereszténységen belül. Mely szerint sok út vezethet Jézushoz (hegycsúcs), lehet az könnyed, békés élet, vagy lelki harcokkal teli küzdelmes élet, lehet szolgálat, lehet áldozat, lehet mártírság, lehet végig boldog és dicsőítő, lehet fájdalmas, de alázatos, lehet a főldi javakban gazdag és sikeres, de lehet szegény és elnyomott. Sokféle út vezet Jézushoz, de egy valami közös bennük, a cél: Jézus.

De amiről te írsz, azok különböző hegycsúcsok... nem lehet közös a cél, ha nem közös a hit.

Kicsit viccesen viszont elmondhatjuk, hogy "csak egy maradhat". Csak egy hegy marad és egy hegycsúcs. És aki a jó hegyre mászott az jól járt.

És ez nem kirekesztő gondolkodás. A vallás választás nem egy játék, nem egy divatválasztás, hogy én most rocker leszek vagy punk. A vallás a lényege az emberi létnek. Mivel 100 év alatt mindenki meghal... de sokaknak nem is adatik ennyi. Ez pedig pirinyó kis idő az örökkévalósághoz képest. Tehát egyértelmű, hogy ez csak egy piciny része a mi életünknek is. Valaminek tehát jönnie kell a halál után. Ezért semmi más értelme nincs ennek az életnek, minthogy megtudjuk és higyjünk abban, ami a halál után jön.

""Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket...""

A leglényegesebb szó ebben a mondatban az ÉS. De te máris megfordítottad. Nem a szabadság az igazság. Hanem az igazság hozza el a szabadságot.

És ez a szabadság nem az "igazság különféleképpen való értelmezésére adott jog", hanem szabadság a bűnök alól. Szabadság a testünk fogsága alól. Szabadság a halálból. Szabadság az elmúlás-tudatból. Szabadság a félelemből. Szabadság az elnyomottság-érzésből. Ez az a szabadság, amit a megváltás ad. Nem pedig szabadosság, hogy úgy éljünk, ahogy csak akarunk.

"Tehát én nem tudhatom magamon kívül senkiről sem (hiába állít magáról akármit is), hogy valóban "szabad-e", valóban üdvözülhet-e... "

Amit írsz az igaz, de nem az előző "definíciódból" ered. Azért nem tudhatod és azért nem tudhatja senki, mert csakis Isten látja a szíveket. És a legvégső pillanatig figyeli a szívünket.

Az üdvözülés valóban egyfajta szabadság, de nem az a fajta, amiről te írsz, hanem amiket fentebb soroltam. Ez a lélek szabadsága a test rabságából. Talán ez lehet a legközelebbi kifejezés.

"Sőt, talán az is elképzelhető, hogy sokan saját magukat is becsapják ebben a tekintetben, hiszen sok az álszent ember, aki még magárólis azt hiszi, hogy ő egészen biztosan jól érti a tanítást, és még másokat is tanít, pedig eközben ő magát is csak ámítja ezzel."

Sok ilyen ember van, kereszténységen belül és kívül is. De ez nem módosít azon, hogy mi az Igazság. Ez csak azt mutatja, hogy jól dolgozik a Sátán... és sokakat megtéveszt. Ahogy az Ige is mondja.