Hogyan lehetséges a szeretetet paranccsá tenni? Egy szubjektív belülről fakadó érzést, érzelmet hogyan lehet ilyen erőltetett módon megélni?
Úgytűnik, hogy az értelmezés végül a kereszénység "dogmatikus" voltán bukik meg, hiszen mintha arról lenne szó, hogy ez a bizonyos szeretet a keresztények sajátja, és például egy ateista, egy buddhista, vagy egy muszlim bármennyire is "jó" ember, vagyis bármennyire is lelkiismeretes, vagy családszerető, és emberséges, nem "üdvözülhet", mert nem "ÚGY" jó ember, ahogyan az "elvárt".
Érdekes.
Az minden esetre logikus, hogyha a szeretetet nem tekintjük érzelemnek (különös felfogás) akkor a felebarái szeretet egyfajta önként vállalt kötelességteljesítés. Teljesítése annak a keresztényi kötelezetségnek, melyet a vallás a hívektől elvár.
Az eredménye pozitív a társadalmi hasznossága vitathatatlan, és előnyös.
Mégis nehezen felfogható, a gondolat, hogy a szeretet ne volna érzés.
válasza:"például egy ateista, egy buddhista, vagy egy muszlim bármennyire is "jó" ember, vagyis bármennyire is lelkiismeretes, vagy családszerető, és emberséges, nem "üdvözülhet","
Igen ez egy különleges szeretet, a kereszténység sajátja, mert csakis egy Isten adta fiát emberré válni és hagyta meghalni ártatlanul és támasztotta fel a halálból az emberek vétkéért, hogy ezáltal üdvözülhessünk. Ezt a szeretetet kapják és élik át a keresztények és ez a szeretet a minta az élethez.
Az üdvözülés más kérdés. Az üdvösség nem cselekedetek által van. Mindegy, hogy mennyire vagyunk jó emberek és mennyire segítünk másokon, ha nem hiszünk abban amit Isten mond. Abban amit Jézus mond.
A szeretet és a hit kéz a kézben jár, a kettő egymás nélkül semmit sem ér, együtt tökéletes, együtt üdvözít.
Hinni abban, hogy bűnben születtünk és bűnben élünk, bűnösök vagyunk. Krisztus megváltása, Isten kegyelme nélkül elkárhozunk. El kell fogadni ezt a megváltást. Ez a hit. Aztán ha elfogadtuk, megértjük a szeretetet és elkezdjük megélni. Ekkkor töltjük fel a hit perselyét a szeretet értékeivel.
Nem tudom mitől könnyebb azt gondolnod, hogy a szeretet egy érzés? Pl van úgy hogy haragszunk valakire, akit szeretünk, néha azt érezzük ki tudnánk őket űzni a világból.. ezek érzések, de ettől még nem szűnünk meg szeretni őt, hiszen amint elcsendesülnek az érzéseink újra kedvesek és segítőkészek vagyunk vele. A szeretet egy tiszta dolog, az érzéseink viszont homályosak. Az érzéseink függnek a hormonjainktól, az időjárástól, a stressztől, a személyiségünktől. A szeretet nem függhet ilyen dolgoktól, annál sokkal értékesebb.
Persze, természetesen érzünk valamit azok felé akiket szeretünk. Azt érezzük, hogy jó velük lenni, boldogságot érzünk, aggodalmat, féltést. Mindezen érzések összességét nevezzük - hibásan - szeretetnek. Pedig a szeretet soha el nem múlik, míg az érzések jönnek mennek.
válasza:Gondolom nem hangzik újszerűen, hogy a szeretetnek három alapvető formáját is megkülönböztetik, úgymint eros, philos, és agapé. Vagyis testi vonzalom, baráti kapcsolat, és azonosulás istennel.
Ezenfelül nyilván nem ugyanazt a szeretetet érezzük anyánk iránt, mint a gyermekünk iránt, sőt állítólag az sem lehetséges, hogy valaki a két gyermekét pontosan ugyanúgy, egyformán szeresse.
Talán még a karácsony este érzett szeretet sem lehet azonos egy házastárs iránt érzett szeretettel, mert za emberi lélek nagyonis bonyolult ehhez.
Az lényegében érthető, hogy ez a "keresztényi" szeretet bizonyos értelemben nem "érzés", hanem inkább morális, etikai parancs, egy útmutatás, amely ezúttal döntéssel választható, így lélekben követhető, és betartható mint "parancsolat".
Ez megnyugtató, és valamennyire válasz a kérdésemre.
Ugyanakkor nekem mégis az az érzésem van, hogy ez a morális alap más vallásokban is megtalálható, mindössze más fogalmakkal, vagy szavakkal írják le ezt.
Mindössze a kereszténység, és más vallások sem igazán képesek egymással azonosulni, ezért ezt nehezen látják be.
De ez már egy másik kérdéshez tartozik.
válasza:Helmet!
Tetszik, nem tetszik, a világ teremtője és tulajdonosa azt mondta, hogy Krisztus által lehet üdvözülni. Hogy ez mit jelent, ha érdekel, megtudod. Ha kötekszel, soha meg nem tudod...
Az, hogy egy buddhista milyen ember, honnan tudjam, és honnan tudod magad? Te vagy, ki belelátsz a szívekbe? Nem semmi...
válasza:>[Jézus] Ölelgette, csókolgatta őket? Szerintem nem. Mindig az igazat mondta nekik, életét adta értük. Ez szeretet. Egy ömlengő érzés nem az. <
Értem mire akarsz célozni, csak amit felhoztál, azt nem zárja ki, ugyanis Krisztus bizony, hogy ölelte tanítványát (János a keblén feküdt, pl. úrvacsora idején) és csókot is adott, pl. Júdás csókkal árulta el az emberfiát.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár igaz, hogy a szeretet nem érzelem, vagyis az érzelem önmagában még nem szeretet, hanem cselekedetekkel párosul, és ebbe az érzelmek kifejezése nem egy kizáró tényező, hanem hozzátartozik. Pl. én nem tudnám úgy elképzelni, hogy a gyerekemet szerem, de sose ölelem meg, sose csókolom meg, de ennek ellenére nem tartom azt, hogy az ölelés és csók már a szeretet, hanem az ennek csak egy kifejeződése, és a legfontosabb, hogy egész életemmel, vagy akaratommal a javát keresem, érte teszek annak, akit szeretek.
Igen "kötekszem", és még örömömet is lelem az elentmondások feltárásában. Ha ezeket felnem tárnám, megnem kérdezném, akkor soha sem tudnék sem így, sem máshogyan hinni semmiben sem igazán.
Szerintem igazán mályen megérteni, csak úgy lehet bármit, hogyha bátran, merészen, akár provokatív módon is próbára, mérlegre merjük tenni.
Én pedig bármennyire is elismerem a keresztény tanítás társadalmi hasznosságát, kultúrateremtő, és megtartó szerepét, alighanem sohasem leszek "igazhívő" abban az értelemben, amit az intézményes egyház elvárna.
Bár az ateisták sem fogadnak maguk közé, mert én az ateizmus is egy dogmának tartom, amelyet én szintén ugyanilyen egyszerűen mérlegre teszek. Ez van.
Így nem is vagyok például egészen biztos például abban, hogy pélául ha Mahatma Ghandi, Buddha, vagy Hioszi Tatiosz...
(A szeretet filozófusa, aki Krisztus előtt többszáz évvel mondta: "Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.")
...nem lévén keresztények, nem juthatnak be a mennyországba.
Mert ha nem, akkor én nem tudom, hogy igazán beakarok-e jutni oda.
Oda, ahová például a szentíást betű szerint megtartók, de lényegében mégis megtagadók bejutnak...
Már megne haragudj a kérdésemért, hogy sarkosan fogalmazok, de mit is kezdenék és például Tomás de Torquemada, vagy például bűneiket a halálos ágyukon meggyónó pedofil papok társaságában (akik miatt a pápák nem győznek nyilvánosan bocsánatot kérni), amikor a kereszténység előtti világ nagy gondolkodói kívülrekesztetnek más vallások nagy gondolkodóival, "szentjeivel" egyetemben? Ha a katolikus mennyországban ilyen társaság gyűlne össze, akkor pokolian érezném ot magam az örökkévalóságig azt gondolom.
Szerencsére a kereszténységet én képtelen vagyok ezeknek a dogmáknak az értelmében felfogni, de semmi gond. Jól elleszek én a mannyországon kívül is, a fentemlített személyek társaságában.
Azért azt most már jobban értem, hogyha a szeretet nem "érzelem", akkor miképpen tartható be mint "parancsolat". Az ezzel kapcsolatos iránymutatást köszönöm.
A dogmákról, és az írások értelmezéséről pedig a következő kis történet jut eszembe:
Egy mekkai zarándoklat alkalmával történt állítólag, hogy egy zarándok a szufi mestert álmában úgy találta feküdni, hogy a lába Mekka irányába mutatott.
Fel is keltette nyomban e szentségtörés miatt, mondván, hogy a szent iratok szerint tilos így feküdni, mert szentségtörés, amikor minden muszlim naponta ötször arccal Mekka felé leborúlva imádkozik.
Mire a mester így szólt:
- Akkor legyél szíves arrafelé fordítani a lábaimat, ahol azok nem Isten felé mutatnak.
Aki érti érti, aki nem, az nem.
válasza:Új kérdéseket feszegetsz már, de mivel tetszik a stílusod úgy döntöttem válaszolok még ezekre.
Semmi baj nincs azzal, hogy mérlegre teszed a dolgokat. Még a provokációval sincsen gond. Ellenben, ha választ kapsz, de azt elveted mert egész egyszerűen dacból "nem hiszed" az már a vétkeddé válik és felróható lesz majd ellened Isten ítélőszéke előtt.
Hogy ki jut be a Mennybe és ki nem azt sem mi hétköznapi emberek, sem a papok, de még a pápa se tudja. A pedofil papok hiába gyónogatják bűneiket azok 99%, hogy nem a Mennybe mennek. Ha mégis, akkor olyan "tisztuláson" mennek át, amivel bőven megfizetnek a tetteikért. Bízz Isten Igazságos Itéletében!
Buddha, Ghandi és a többiek. Van egy apró igécske a Bibliában, ami azt mondja, ha valaki nem ismerte meg az Igazságot, az saját lelkiismereti törvényei alapján lesz megítélve. Tehát, ha okos, gondolkodó és helyesen cselekvő emberek nem ismerték meg Jézus váltságát, azok még juthatnak a Mennybe. Isten nem fog veszni hagyni egyetlen ártatlan lelket sem, ebben biztos lehetsz. Isten sokkal szeretőbb és igazságosabb, mint azt mi emberek gondoljuk, de ennek az éremnek két oldala van. A gonoszságot, a szívből jövő rosszat Isten teljes mértékben elveti. És, ha a jót jutalmazza, a rosszat büntetnie kell, ez így igazságos. Ezt tesszük mi is emberek.
"a kereszténységet én képtelen vagyok ezeknek a dogmáknak az értelmében felfogni"
Nagyon helyes. Ne a dogmákkal foglalkozz. Olvasd a Bibliát és mindenre választ találsz. Csak ne ragadj ki mondatokat a szövegkörnyezetből és vess össze mindent egymással. Mert a Biblia egészében ad képet Istenről.
Attól föggetlenül, hogy valóban senki sem tudhatja, hogy ki jut a mannyekbe, nagyon sokan tesznek úgy, mintha ők tudnák.
Ez hogy "aki nem ismerte meg az igazságot", ez is egy érdekes megközelítés, hiszen mit jelent pontosan "megismerni az igazságot"? Akinek prófétálnak, aki járt hittanórára, vagy aki olvasta a történetet, vagy az "ismerte meg az igazságot", aki azt valóban átélte, megélte?
Ebben a megközelítésben még a magukat őszintén kereszténynek valló, "templomjáró" emberek közül sem mindenki jut a "mennybe" szerintem.
Hogyha pedig Isten valóban szerető, és igazságos, (amilyennek érdemes elképzelni egyáltalán) akkor az "igazhívőket" némi meglepetés érheti majd a mennyben...
Sajnos a szavak kevesek a valóság megragadásához. Ezért meég a legjobb magyarázat is szegényes. Ezért bár logikailag érthető, nehezen hihető el személyes megtapasztalás nélkül. Ezért néha nem is hiszem el. Nem "dacból", arról szó sincsen. Egyszerűen azért, mert nem éltem meg, nem meggyőző számomra.
Azért ezzel együtt sem félek Isten "ítélőszékétől".
Hogy miért nem?
Egy híres hegedűművész haldoklott egyszer, és az ágya körül álló család megkérdezte, hogy szeretne-e meggyónni halála előtt, hogy tiszta lélekkel járulhasson Isten elé, hívjanak-e papot?
Mire az idős művész ezt válaszolta:
- Én egy kiváló művész vagyok, nagyon jól értem a hivatásomat. Isten hivatása pedig a megbocsájtás. Azt gondolom, hogyha Isten is anniyra kiváló a maga hivatásában, mint én az enyémben, akkor megfog nekem bocsájtani. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!