Mi kell legyen egy keresztény reakciója, ha támadás éri?

Bud Spencer és Terence Hill kétféle választ is tud:

1. "Fordítsd oda a másik orcádat is!"

2. "Isten megbocsát, én nem!"

Lehet választani.

Habár megbocsátással is be lehet húzni a támadónak. Ha már a földön fekszik, nem kell még egyet belé rúgni.

"Közel Isten nagy napja, mikor elítél élőket és holtakat. Várjátok már? Szerintem az nagyobbat fog szólni, mint Noénál és nagyobbat fog szólni, mint amekkorát ítélt Mózes népén és Mózes népe által."

Szerintem is, és van egy olyan sejtésem, hogy a mélyen hívők is meg fognak lepődni.

Amúgy nem várom. Akkor lesz, amikor Ő akarja, a várakozással nem hozom előrébb. Leélhetem az egész életemet, hogy nem történik semmi, de lehet, hogy holnap bekövetkezik. Akkor már inkább a pizzámat várom, a futár érkezési ideje kevésbé bizonytalan, és e pillanatban aktuálisabb. :)

Szia !

Régebben 90-es évekbe én is jártam küzdősportra, hátha jó lesz valamikor valamire mint minden fiatal, de sem akkor sem mióta keresztény lettem nem volt ilyen szituáció hála Istennek nem történt velem ilyen esemény.

Ilyen helyzetben én kérném Isten segítségét, hogy ne legyek áldozat egy támadás során.

Hiszek Isten természetfölötti védelmében amit meg is tapasztaltam.

Bár ez más szituáció de hiszem Isten védelme bármilyen negatív eseménytől meg tud óvni.

Leírom bizonyságként:

Tanyáról elindulva a városban mentem be gyalog útközben vihar támad az eső ömlött a villámok csapkodtak méterekre tőlem ilyen helyzetben megfordul az ember fejébe most mi lesz hazaérek e épségbe ?

Imádkoztam és kértem az Urat segítsen ezt a helyzetet túlélni tovább gyalogoltam és kiértem a műútra ahol próbáltam stoppolni de nem álltak meg mentem tovább és néhány perc múlva megállt egy autós elvitt az otthonomtól kb 200 méterre kiszálltam és szerencsésen hazaértem.

139 Zsoltár 2-5 :

2. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.

4. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

91 Zsoltár 9-12:

9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.

12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.

A Biblia tele van jó ígéretekkel amit az emberek szeretnének megragadni de nem töltik be a feltételeket ezért nem tudnak.

Az ígéretekhez feltétel társul például itt

Isten védelme az ígéret: 10-12 v.

feltétel pedig csak ennyi 9 v.

Vagyis elismerem Isten az én oltalmam és az ő jelenlétét választottam az életembe és ezt megvallás formájában ki is mondom Istennek.

Shalom.

Kedves Kérdező!

Nem foglalkoztatott még soha ez a kérdés, de gondolkoztam kicsit a kérdéseden, és a következőre jutottam:

Isten Igéje szerint többféle hatalom létezik. A Róm 13:1-7 eleje szerint az államhatalom és ennek különböző területei (rendőrség, katonaság, adó- és vámhivatal, stb) mind-mind Isten által rendelt hatalmak. Jézus híres adófizetésről szóló példázatával kifejezte, hogy a császárnak is engedelmeskednünk kell, nem csak Istennek.

A legfőbb hatalom egyértelműen Istené, minden ez alá van vetve, így egy ország alkotmánya, törvényei, rendelkezései is. Én magyar állampolgárként Magyarország törvényeinek az uralma alá vagyok vetve, akár tetszik, akár nem. Ha jogszerűen aláírok egy szerződést, akkor az a szerződés köt engem valamihez, tulajdonképpen annak a szerződésnek az uralma alá kerülök. Ha leteszem a jogosítványt, és elkezdek autót vezetni akkor onnantól kezdve a KRESZ szabályai alá vagyok vetve. Ha hitelt veszek fel egy banktól, Isten Igéje szerint a bank szolgájává válok! És még sorolhatnám a példákat, az életünk minden területét átszövik ezek, és kötnek minket, mivel azok a szabályok, törvények, szerződések mind mind fölöttünk álló Istentől rendelt hatalmak. Meg lehet szegni persze ezeket, de akkor vállalnom is kell a következményeket.

De miért mondom ezeket? Azért, mert egészen addig, ameddig ezek a szabályok törvények nem állnak szöges ellentétben Isten Igéjével, addig ezek Isten Igéje szerint kötelező érvényűek ránk, még akkor is, ha nem tetszenek nekünk. Senkinek nem tetszett a Római Birodalomban a katonák terheinek cipeléséről szóló közismert 1 mérföldutas törvény, mégis Jézus azt mondta, hogy aki téged 1 mérföldútra kényszerít, menj el vele 2-re.

De nézzünk most akkor egy ószövetségi törvényt. Az 5 Móz 22:22-27 arról rendelkezett, hogy mi volt a teendője egy szűz lánynak (akinek már volt vőlegénye), ha egy férfi erőszakoskodott vele. Ha a városon belül történt a dolog, akkor mindkettőjüknek meg kellett halni. A férfiak a nemi erőszak miatt, a lánynak pedig amiatt, mert nem kiáltott és nem hívott segítséget! Ha a városon kívül történt a dolog, akkor csak a férfinak kellett meghalnia, a lánynak nem, mert hiába kiáltott volna, nem lett volna úgyse segítsége.

Most akkor képzeljük el az első szituáció kicsit modernebb változatát. Elkezd egy nagy kigyúrt állat egy fiatal lánnyal erőszakoskodni, miközben ő segítségért kiabál. A közelben néhány keresztény férfi meghallja ezt és egyből odarohannak. Közben értesítik a rendőrséget, de rájuk várniuk kell, úgyhogy választás elé kerülnek. Vagy "krisztusi alázattal(?)" végignézik (jó, közben becsukják a szemüket), hogy hogyan erőszakolja meg a férfi a lányt, azután pedig hagyják elfutni, még mielőtt a rendőrség kiérkezik, vagy pedig ott a másik lehetőség, krisztusi szeretettel megvédik a lányt akár olyan áron is, hogy az erőszakoskodó, férfit MEGTÁMADJÁK - persze nem úgy, hogy agyonverik, hanem úgy, hogy a rendőrség kiérkezéséig harcképtelenné teszik (ez persze bizonyos mértékű sérüléssel is járhat).

Most akkor melyik a helyes keresztény hozzáállás?

De menjünk tovább. Mi van akkor, ha engem ér támadás? Először is nyilván felmérem a helyzetet és az erőviszonyokat és a menekülési lehetőségeket. Tegyük fel, hogy például sarokba vagyok szorítva és menekülni semmiképpen sem tudok, megbeszélni nem tudjuk már a dolgot, mindenképpen fizikai támadásra számíthatok. Ekkor leegyszerűsítve 2 eset lehetséges:

1. Úgy látom, hogy a támadó nálam erősebb, vagy akár fegyver van nála, stb, és gyakorlatilag nem sok esélyem van, bármit is teszek.

2. Azt látom, hogy kb azonosak az erőviszonyok vagy nekem kedvezőbb és van esélyem akár a támadás visszaverésére, vagy arra, hogy támadóan fellépve elhárítsam a támadását és egérutat nyerjek.

Az első esetben nyilván arra fogok törekedni, hogy megpróbáljam minél kevesebb és kisebb sérüléssel megúszni a dolgot.

De mi van a másodikkal? És erre egy nagyon jó példa, ha például keresztény nővel egy férfi elkezdene erőszakoskodni, de lenne egy adott pillanat, amikor a nőnek lehetősége lenne arra, hogy jól tökön rúgja az illetőt. Vajon megteheti-e vagy sem keresztény létére? Mielőtt bármit is mondasz erre, felteszem úgy a kérdést, hogy te a feleségednek mit tanácsolnál, arra az esetre, ha ilyen helyzetbe kerülne? Szela.

Akkor térjünk vissza az előző példához, a lányt megvédelmező keresztény férfiakéhoz. Miért fogják megvédelmezni azt a lányt? Szerintem a "szeresd felebarátodat" parancsolat miatt. És az utolsó példában miért mondanád a feleségednek, hogy védje meg ilyen esetben önmagát? A "szeresd önmagad" parancsolat miatt!

Mert a második legnagyobb parancsolat így szól: "szeresd felebarátodat MINT önmagadat!", és, ha a felebarátodat megvédenéd, akkor védd meg önmagadat is, amennyiben lehetséges (természetesen nem akármilyen áron, nem az illető éltének kiontása árán).

A magyar törvények lehetőséget adnak az önvédelemre, és ez egy Isten által rendelt törvény, ami a szeretet törvénye miatt nem áll szemben Isten Igéjével!

Jó, kérdezheted, de akkor mi a helyzet a fordítsd oda a másik orcádat paranccsal? Azt gondolom, hogy ez egy szellemi alapelv és a bosszúállástól mentes(!) szelíd lelkületre helyezi a hangsúlyt Jézus.

Lefordítva ezt a kérdésünkre, ha adott esetben támadás ér, akkor nem a bosszú kell, hogy vezéreljen. Mert lehet, hogy nekem kell előbb ütöm ahhoz, hogy egérutat nyerhessek és elmenekülhessek, megvédve a saját testi épségemet. És nem azért fogok ütni, mert ő is megütött és vissza akarom neki fizetni, hanem azért, hogy védjem magamat! Gondolom, látod a különbséget és azt, hogy Jézus a bosszúállásról tanított itt, nem pedig az önvédelemről...

Jogunk van a polgári törvények által adta jogainkkal élni, természetesen annak keretein belül. De hogy kicsit egyensúlyba is tegyem a dolgot, hozzá kell tenni, hogy vannak helyzetek, amikor nem ez a legjobb út. Vannak szituációk, amikor "a fordítsd oda a másik orcádat" szellemi alapelvet jobb követni. Ilyen esetről számol be Pál a Korinthusi levélben, amikor hívőknek egymással jogi vitája támadt és elmentek a polgári bíróságra egymással pereskedni. Erre Pál a fenti szellemi alapelv szellemében azt mondta nekik, hogy gyarlóság, amit csinálnak, inkább szenvednék el a kárt és a bántalmazást! Ebben a szituációban ez a szeretet parancsának betöltése. Aki ilyen helyzetben tud megbocsátani és elengedni sokkal többet kap az Úrtól. De ehhez szellemi érettség kell, hogy ezt egy hívő megértse, és felismerje, hogy az adott esetben ezt kéne tennie.

És teljesen egyetértek azzal is, hogy Isten hatalmas arra, hogy megvédelmezzen minket. De ha valamilyen oknál fogva egy hívő keresztény mégis olyan szituációba kerül, hogy nincs más lehetősége, akkor Isten Igéje is felhatalmazza őt az önvédelemre, sőt bizonyos esetekben nem csak felhatalmazza, hanem számon is kérheti tőle, hogy "miért nem kiáltottál?".

Persze szükség van mindenképpen a józanságra, mert általában nem az az alapszituáció, hogy az erősebbik embert támadják meg.

Az önvédelmi fegyverviselésről csupán most annyi jut eszembe, hogy Isten Igéje az Ef 6-ban kicsit más fegyverekről beszél, amiket fel kell vennünk magunkra...

Üdv.

Tamás

Azt modja Pál, hogy jobb kettőnek mint egynek, mert, ha megtámadják őket, könnyebben tudnak ellenállni.Mit gondolsz,hogyan kell ellenállni?

Engem kétszer támadtak meg,behúztak jópárat, de nem fájt, egyáltalán,nem éreztem semmit.Persze csodálkoztak, hogy milyen jól bírom, de én is.Egyébként, meg ,ha odakerűl a sor, akkor úgyis megvéd valamilyen módon az Úr.

Ahogy nézem a válaszaidat, azt látom, hogy Te erősen törvény alatt vagy(sajnállak),de Isten élet párti, és ezt több nemhívő jobban csinálja nálad.Mintha mindig azt akarnád, hogy a törvény dicsőüljön meg. Nekem volt egy Jehovista munkatársam, annál láttam hasonló tüneteket. Mindig szomorú volt az ábrázata, a törvényt éltette, nem láttam soha felszabadúltan örülni.Nemtudom, hogy Jehovista vagy-e, de hasonló tüneteket produkálsz.

Tényleg van ilyen Ige, amit Karlowy idézett:

"Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek... Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak...." Préd 4:9,12

Üdv.

Tamás

Kedves Kérdező!

Tudom, hogy hosszú választ írtam korábban, de elolvastad? Isten Igéje alapján konkrét élethelyzetekkel próbáltam neked megmutatni, hogy lehet jogos az önvédelem ugyanúgy mint mások megvédése a "szeresd felebarátodat mint önmagadat" parancs miatt, illetve arra is rávilágítottam, hogy a "fordítsd oda a másik arcod" résznél Jézus nem az önvédelemről tanított, hanem a bosszúállásról.

Mit gondolsz erről?

Tamás