Isten parancsa ellen vétkezik, ki megtartja a karácsonyt?

Szia!

Nem vétkezik Isten törvénye ellen az, aki megünnepli a karácsonyt. Még akkor sem, ha Jézus születéséről emlékezik meg. Való igaz, hogy ez nincs benne a Szentírásban, de ettől még nem bűn megemlékezni róla. Még az sem bűn, ha valaki fenyőt állít. Főképp, ha gyökeres fenyő, és utána kiülteti a kertbe. A bűn a mértéktelenség, az önzés, a bálványimádás.

Úgy gondolom sokkal inkább bűn nem kihasználni ezt az ünnepet arra, hogy másoknak Jézusról beszéljünk, hogy másoknak hasznos könyveket ajándékzzunk, hogy a gxermekeknek és szeretteinknek örömöt szerezzünk. Nem törvényeskedni kellene mondvacsinált indokokkal, hanem szeretetet adni, és jót tenni másokkal. Tekintsük külön kiváltságnak azt, hogy ilyenkor több indőnk jut ezekre a dolgokra!

Üdv. Péter

Igen, hát sokfélék vagyunk, sokféleképpen látjuk a dolgokat, de ez a tény nem jelenti azt, hogy a Biblia is direkt úgy íródott, hogy mindenki kiolvashatja belőle a saját szája íze szerint való, gyakran homlokegyenest ellentétes "igazságokat". Az imádat kérdésében az emberi szubjektivitással nem takarózhattak sem Isten héber szolgái, sem Jézus tanítványai, pedig jól tudjuk, hogy a személyes döntésnek is igen nagy tere van a keresztény ember életében.

Ez a kérdés pedig az imádatot érinti - nem is kicsit!

"Még az sem bűn, ha valaki fenyőt állít. Főképp, ha gyökeres fenyő..."

Gondolhatod, hogy nem az a legnagyobb baj vele, hogy "gyökeres", vagy nem gyökeres.

De ha már a "gyökereknél" tartunk, mi a gyökere, mire épül a karácsonyi szokásunk? Persze, nem bibliai, ezzel ma már nem lehet vitatkozni, de nem ez a legfőbb érv ellene.

A The Encyclopedia Americana szerint: "Kissé homályos, hogy milyen okból tették a karácsonyt december 25-re, de általában azt tartják, hogy azért ezt a napot választották, mert megfelelt azoknak a pogány ünnepségeknek, amelyeket a téli napforduló körüli időben tartottak meg — amikor a napok hosszabbodni kezdenek —, hogy »a nap újraszületését« ünnepeljék... A római saturnalia (a földművelés istenének, Saturnusnak, valamint a nap megújult erejének szentelt ünnepség) ugyancsak ez időben zajlott le, s néhány karácsonyi szokás feltehetően ebben az ókori pogány ünnepségben gyökerezik" (1977 6. köt.).

Még a New Catholic Encyclopedia is elismeri: "Krisztus születésének időpontja ismeretlen. Az evangéliumok sem a napot, sem a hónapot nem közlik... H. Usener ... feltételezése szerint, amelyet ma a legtöbb szakember elfogad, Krisztus születésnapját azért tették a téli napforduló idejére (a Julianus-naptár szerint december 25-re, az egyiptomi naptár szerint január 6-ra), mert Mithras pogány hívei ezen a napon — amelyen a nap kezdett visszafordulni az északi egek felé — tartották meg a dies natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen nap születésének) ünnepét. 274. december 25-én Aurelianus kikiáltotta a napistent a birodalom legfőbb védelmezőjének, és templomot szentelt neki a Mars-mezőn. A karácsony olyan időből ered, amikor különösen nagy buzgalommal űzték Rómában a napkultuszt” (1967 III. köt.).

A saturnalia idején szokás volt a dőzsölés és egymás megajándékozása. Sokszor ez jelképezi a karácsonyi ajándékozási szellemet, az egymás megajándékozása. De az ilyenfajta ajándékozásból nem származik valódi érték és boldogság, mivel közben olyan keresztényi alapelveket sértenek meg, amilyenekről például a Máté 6:3, 4-ben és a 2Korintusz 9:7-ben olvashatunk. Egy keresztény természetesen bármikor adhat ajándékot, amikor belül igazán úgy érzi.

Ezzel kapcsolatban ezt mondja a Biblia:

Ef 5:10, 11: "Állandóan bizonyosodjatok meg arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt, és ne vegyetek többé részt velük a sötétséghez tartozó gyümölcstelen cselekedetekben, hanem inkább még feddjétek is őket."

(Lásd még: 2Kor 6:14–18)

Aki valóban ismeri és szereti Jehovát, az nem érzi úgy, hogy valamiképp meg lesz fosztva a boldogságtól, ha menekül olyan szokásoktól, melyek hamis isteneket tisztelnek, vagy amelyek a hamisságot mozdítják elő. Az őszinte szeretet arra indítja, hogy örvendezzen, de ne az igazságtalanságnak, hanem az igazsággal. (Lásd: 1Korintusz 13:6.)

Csakhogy NEM pusztán ennyi a gond ezzel, bár ennyi is bőségesen elég indoknak kellene, hogy legyen!

Vesd össze: 2Mózes 32:4–10. Figyeld meg, hogy az izraeliták átvettek egy egyiptomi vallásos szokást, ám új nevet adtak neki: "Jehova ünnepe." Jehova azonban szigorúan megbüntette őket ezért. Mi csak azt látjuk, hogy a mi időnkben milyen szokások kapcsolódnak az ünnepnapokhoz. Némelyik talán ártatlannak tűnik. Jehova ellenben közvetlenül megfigyelte azokat a pogány vallásos szokásokat, amelyekből erednek. Számunkra nemde az ő nézetének kellene mérvadónak lennie?

A karácsony szokásának az elterjesztése érdekes módon nem a még jobbára hithű kereszténység idejében, vagyis az első-második sz.-ban történt, hanem akkor, mikor a már erősen hitehagyott egyház jelentős mértékben átvett a nemzetektől Írásellenes tanokat, filozófiákat. Nem csoda, hogy a napimádókkal is képesek voltak szövetkezni.

Igen, nem kicsit érinti a tiszta imádatot. Az a szemléltetés, melyet az előző válaszomban írtam az utolsó előtti bekezdésben Jézussal és az egymás megajándékozásával kapcsolatban, sajnos igaz.

"Úgy gondolom sokkal inkább bűn nem kihasználni ezt az ünnepet arra, hogy másoknak Jézusról beszéljünk"

Nem is hagyják kihasználatlanul pl. a Tanúk ezt a lehetőséget, de ezért nem is kell belefolyjunk magába az ünnepbe.

Péter véleménye az én véleményem is:)

MINDEN TISZTA A TISZTÁNAK. Ezért a saját lelkiismeretéből fakadó törvényeskedést senki ne akarja a Bibliának tulajdonítani, és ráerőltetni a testvérekre!

Érdekes módon Jézus születését a Biblia tanúsága szerint sem a főpapok, sem a farizeusok, írástudók nem voltak hajlandóak megünnepelni. A bölcsek (mágusok) pedig megünnepelték, sőt, AJÁNDÉKOT is adtak.

Ki tette jobban? A törvényeskedő, kocka farizeusok, vagy azok az az emberek, akikkel a "keresztény" jelzőt a legnagyobb jóindulattal sem tudnánk ma ráhúzni?

Szóval, ha nem ünnepeltek karácsonyt, szívetek joga. Természetesen, aki a lelkiismeretének engedve nem ünnepel, jól teszi! De az is jól teszi, aki a lelkiismeretének megfelelően ünnepel.

Nem lesz jobb hívő senki, aki nem ünnepel. Sajnos sok közülük éppen "emberi parancsolatok és hagyományok" szerint nem ünnepel, mert ezt tanították neki az elöljárói. Magától természetesen fel sem merült volna benne hasonló sem.

Tehát semmiképpen sem egységes felfogás az érett keresztények közt, hogy a karácsony bűn volna és nem szabad ünnepelni.

Kedves 14-es válaszoló! Tiszteletben tartom a véleményed, de nézetem szerint tévedsz az indokokat illetően.

Már többször előhoztátok az általad nagybetűkkel szedett verset, mely így szól:

"Minden tiszta a tisztáknak. De a beszennyezetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem az elméjük is, és a lelkiismeretük is be van szennyezve." (Titusz 1:15)

Értelmezzük csak! Kinek tiszta minden? A TISZTÁNAK. Mitől lehet tiszta egy keresztény? Pl. Írásellenes tanoktól maradhat-e tiszta valaki?

Még azon is gondolkozz el, hogy józan értelmed szerint mit jelent ez a rövid félmondat? Talán azt, hogy bármit teszel, tiszta maradsz?! Ha pl. megcsalod a feleséged, amiről tudjuk, hogy súlyos erkölcstelenség, akkor ez neked "tisztaság" marad, mert te tisztának tartod magad a SAJÁT LELKIISMERETED előtt? Sokan úgy vélekednek: ’ha valami nem zavarja a lelkiismeretemet, akkor az rendben is van’. Vajon helyes az ilyen gondolkodásmód?

Ugye, hogy nem ez a helyes válasz. Akkor hogyan lehet ezt "igazolásul" felhasználni a karácsonyhoz?

Nos, javaslom nézd meg, hogy miért írta ezt Pál Titusznak, aki Krétán volt. A legtöbb krétainak nem volt érzékeny lelkiismerete és nem segített neki azt tenni, ami erkölcsileg helyes vagy tiszta (1Timóteus 4:2). Sok krétainak semmi sem volt tiszta! Vajon miért? Mert a tisztátalan lelkiismeretük következtében minden helyzet csak arra volt jó, hogy alkalmat találjanak a helytelenségre. Talán azt mondták magukban: ’Ez nem zavarja a lelkiismeretemet.’ Pedig zavarnia kellett volna! Néhány krétai zsidó és prozelita azonban éppen Jeruzsálemben tartózkodott i. sz. 33 pünkösdjén. Szellemi ismeretük segíthetett nekik, hogy ne legyenek "hazug", "ártalmas" és "falánk" emberek. Akik pedig elfogadták Jézust, további segítséget kaptak az ő tanításából ahhoz, hogy jó, működőképes lelkiismeretük legyen (Cselekedetek 2:5, 11; Titusz 1:5; 2:2–5; 3:3–7).

De mit értett Pál azon, amikor azt mondta, hogy "minden tiszta a tisztáknak"? Azokra a keresztényekre utalt, akik összhangba hozták a gondolkodásukat és erkölcsi érzéküket Isten irányadó mértékeivel, melyeket ihletett Szavában találunk. Ezek a keresztények felismerik, hogy sok olyan dologban, melyet Isten nem ítél el közvetlenül, lehetőség van arra, hogy a hívőknek különböző legyen a véleményük. Nem ítélkeznek, hanem ’tisztának’ ismerik el azokat a dolgokat, melyeket Isten nem ítél el. Nem várják el, hogy az élet azon területeiről, melyekről a Biblia nem ad konkrét utasítást, mindenki más is pontosan úgy gondolkodjon, mint ők.

Igen ám, de a fentiekből is kitűnik, hogy a karácsony egy megtévesztő, hazug, valamint értéktelen gyümölcsöt termő ünnep - egy pótszer. Ez nem pusztán "személyes ízlés" kérdése.

"Érdekes módon Jézus születését a Biblia tanúsága szerint sem a főpapok, sem a farizeusok, írástudók nem voltak hajlandóak megünnepelni. A bölcsek (mágusok) pedig megünnepelték, sőt, AJÁNDÉKOT is adtak."

Ha neked követendő példa, amit pogány asztrológusok követtek el ájtatos módon, akkor csak hajrá!

Ezt az eseményt Sátán alaposan ki is akarta használni az asztrológusok által.

(Minden bizonnyal nem az Igaz Isten indította a mágusokat arra, hogy ezt tegyék, hanem az Ördög. Véleményed szerint ki volt az, aki a csillag mozgását irányította az égbolton, hogy az asztrológusokat vezesse? Emlékezz csak vissza, hogy a csillag nem közvetlenül Jézushoz irányította őket Betlehembe. Inkább előbb Jeruzsálembe vezette őket, ahol kapcsolatba kerültek Heródes királlyal, aki Jézus megölését akarta. És ezt minden bizonnyal meg is tette volna, ha Isten meg nem akadályozza és nem figyelmezteti az asztrológusokat, hogy ne mondják meg Heródesnek, hol van a gyermek. Isten ellensége Sátán, az Ördög volt az, aki meg akarta ölni Jézust, és aki a saját célja érdekében szerette volna felhasználni a csillagot. Máté 2:1–12; Mikeás 5:2.)

Mellesleg nem csak az írástudók és farizeusok nem ünnepelték Jézus szülinapját, hanem a tanítványai sem - persze a sajátjukat sem! És ez a döntő, meg az, hogy magát a születésnap ünneplést pogány vallások szokásának tartották már a zsidók is.

"Nem lesz jobb hívő senki, aki nem ünnepel. Sajnos sok közülük éppen "emberi parancsolatok és hagyományok" szerint nem ünnepel, mert ezt tanították neki az elöljárói."

Mivel mi világosan az Írásokkal támasztjuk alá ezt az állításunkat, így az "elöljáró" csakis Jehova Isten lehet.

3.

aki tv-t néz és még estleg csipke terítőt is tesz rá az bálványimádó? (nem ironikusan átvitt értelemben persze) Mondta valaki, hogy a karácsonyfa Isten? Vagy hogy az Istent testesíti meg? Nem? akkor ne zagyválj. Van fényképed a szerelmedről? Bálványimádó! Na ugye hogy hülyeség.

"MINDEN TISZTA A TISZTÁNAK"

Válaszolnék azoknak, akiknek ez ellen olyan érveik vannak, miszerint én lefekhetek bárkivel, akkor is tiszta maradok. Ha nektek erről ez ugrik be, akkor miért az én tiszta gondolkodásomat vizsgálgatjátok?

Ahogy 2 Pt 3, 15-16 mondja:

Urunknak hosszútűrését a menekülés alkalmának tartsátok, miként a mi szeretett testvérünk, Pál is a neki adott bölcsességgel írt erről nektek,

ahogyan minden levelében tenni szokta, amikor bennük e dolgokról írt. Vannak leveleiben némely NEHEZEN FELFOGHATÓ DOLGOK, melyeket a TANULATLANOK ÉS MEG NEM SZILÁRDULTAK FÉLRECSAVARNAK, ahogy egyéb írásokkal is teszik saját veszedelmükre.

Természetesen, a tiszta lelkiismeret az igétől megtisztított, Krisztusban újjászületett ember lelkiismerete. Élhetnénk-e még bűnben, akiket megölt a bűn? (Róma 6)

Ebből induljatok ki, ha értelmes vitát szeretnétek folytatni. De mielőtt belekezdenénk, hadd kérdezzem meg, ti Krisztust Istennek valljátok?

(Mert ha nem, akkor nincs értelme karácsonyról vitatkoznunk, és sajnos ebben már belefutottam.)