Mi a mondanivalója ennek az igének?

"Ez a törvényzet mindig is változatlan: szeresd az Istent, és szeresd a másik embert. Ennek részletezése volt "csupán" a tízparancsolat, és minden további rendelés is."

Éppen annak mondasz ellent, amit meg akarsz védelmezni! A Mózesi Törvény betűjét védelmezed, pedig magad is elismered, hogy: "Természetesen nem a betű szerinti, pontokba szedett parancsolatok adnak életet, hanem a szívbe írt törvény az, melynek megtartására képessé teszi az újjászületett embert a Szent Szellem."

A Tízparancsolat erkölcsi törvénye sincs érvényben betű szerint! Nagyon is örülhetnél, hogy nincs érvényben, mert ahhoz hozzátartozott pl. a szombat-nap megszegőjének a megkövezése is. Fogadjuk már el, amit Jézus és az apostolok mondtak erről és ne ragadjunk ki folyton egy nekünk tetsző félrefordított, vagy magában félreértett részt.

A szívbe írt törvény valójában "Krisztus törvénye" néven szerepel a Bibliában. (1KORINTHUS 9:21) És abban igazad van, hogy a Mózesi Törvényszövetség is tökéletes volt (Zsoltárok 19:8). Ennek ellenére Jehova megígérte: "Ímé, eljőnek a napok...; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem." A Tízparancsolat — a Mózesi Törvény magva — kőtáblákra volt leírva. Az új szövetségről azonban Jehova ezt mondta: "Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be" (Jeremiás 31:31–34).

Mi a célja ennek az új szövetségnek? Az, hogy az egész emberiség áldására királyok és papok nemzetét hozza létre (2Mózes 19:6; 1Péter 2:9; Jelenések 5:10). A mózesi törvényszövetség sosem hozta létre ezt a nemzetet a szó igazi értelmében, mivel Izráel egésze lázadozott, és elvesztette a lehetőséget. (Vö. Róma 11:17–21.) Az új szövetség azonban biztosan sikeres lesz, mivel meglehetősen más törvénnyel van összefüggésben.

Miben különbözik?

Krisztus törvénye többszörösen is a szabadsággal függ össze (János 8:31, 32). "Egy szabad nép törvényeként" és "a szabadság tökéletes törvényeként" utalnak rá (Jakab 1:25; 2:12). Természetesen az embereknél minden szabadság viszonylagos. Ez a törvény mégis sokkal nagyobb szabadságot kínál fel, mint az elődje, a Mózesi Törvény. Miért?

Elsősorban azért, mert senki sem születik Krisztus törvénye alatt. Az olyan tényezők, mint például a faji hovatartozás vagy a születési hely, nem számítanak.

A ’hit gyakorlása’ magában foglalja, hogy Krisztus törvénye szerint élünk. Ebben benne van, hogy Krisztus minden parancsának engedelmeskedünk. Vajon ez azt jelenti, hogy több száz törvényt és szabályt kell elménkben tartani? Nem. Míg Mózes, az ó szövetség közvetítője leírta a Mózesi Törvényt, Jézus, az új szövetség Közvetítője, sosem írt le egyetlen törvényt sem. Ő inkább élte e törvényt. Tökéletes életútjával mindenki számára követendő mintát adott (1Péter 2:21). Talán ezért utaltak a korai keresztények által gyakorolt imádatra úgy, mint ami "az Út" (Cselekedetek 9:2; 19:9, 23; 22:4; 24:22, Vida fordítás). Számukra Krisztus törvényét Krisztus élete példázta. Jézus utánzása jelentette azt, hogy ennek a törvénynek engedelmeskednek.

Ha bensőségesen szeretjük Jézust, akkor ez azt bizonyítja, hogy a "szívünkbe van írva" a Krisztus törvénye. Aki pedig szeretetből engedelmeskedik, sosem érzi magát elnyomva — egy újabb ok, amiért Krisztus törvényét "egy szabad nép törvényének" lehet hívni.

Ha a szeretet fontos volt a Mózesi Törvényben, akkor a keresztény törvénynek ez a lényege. Krisztus törvénye tehát új parancsot foglal magában — a keresztényeknek önfeláldozó szeretetet kell egymás iránt érezniük. Úgy kell szeretniük, mint ahogy Jézus szeretett; ő készségesen adta életét a barátaiért (János 13:34, 35; 15:13). Így hát elmondhatjuk, hogy Krisztus törvénye még magasztosabb kifejeződése a teokráciának, mint amilyen Mózes Törvénye volt.

Folyt. köv.

Aligha meglepő ezután, hogy Jézus összeütközésbe került napjai zsidó vallásvezetőivel. "A szabadság tökéletes törvénye" annyira távol állt az írástudók és a farizeusok gondolkodásmódjától, hogy távolabb már nem is állhatott volna. Ember alkotta szabályokkal próbálták ellenőrzés alatt tartani a népet. Tanításuk elnyomóvá, kárhoztatóvá, negatívvá vált. Ezzel éles ellentétben Jézus tanítása lenyűgözően építő és pozitív volt!

Jézus nem fűzött még több szabályt a Mózesi Törvényhez, hanem inkább megmutatta a zsidóknak, hogyan kellett volna mindvégig ésszerűséggel és irgalommal alkalmazniuk ennek a Törvénynek az egészét. Emlékezz csak vissza például arra az esetre, amikor egy vérfolyással sújtott asszony közelítette meg őt. A Mózesi Törvény szerint, akit az asszony megérintett, tisztátalanná vált, ezért semmi esetre sem lett volna szabad a tömegbe mennie (3Mózes 15:25–27). De ő olyan elszántan szeretett volna meggyógyulni, hogy keresztülfurakodott a tömegen, és megérintette Jézus ruháját. Vérzése azonnal elállt. Vajon Jézus megfeddte őt, amiért megszegte a Törvényt? Nem, sőt inkább megértette, milyen kétségbeejtő volt az asszony helyzete, és a Törvény legnagyobb elvét mutatta be — a szeretetet.

Vajon arra kell ebből következtetnünk, hogy Krisztus törvénye, mivel a "szabadság" törvénye, ezért engedékeny, míg ellenben a farizeusok valamennyi szájhagyományukkal legalább szigorú korlátok között tartották az emberek viselkedését? Nem. Napjaink jogrendszerei azt mutatják, hogy gyakran minél több törvény van, annál több kiskaput találnak az emberek.

(Javarészt a farizeusok voltak a felelősek azért, amilyen formában ma a judaizmus létezik, nem meglepő tehát, hogy a judaizmus még mindig kiskapukat keres a sabbath-hoz hozzátoldott sok korlátozásban. Ha valaki például ellátogat egy ortodox zsidó kórházba sabbath-on, azt láthatja, hogy a lift automatikusan megáll minden emeletnél, hogy az utasnak ne kelljen bűnös "munkát" végeznie, vagyis hogy ne kelljen megnyomnia a lift gombját. Néhány ortodox orvos olyan tintával írja meg a recepteket, amely néhány nap múlva eltűnik. Miért? A Misna az írást "munkának" tartja, az "írást" pedig úgy határozza meg, mint ami maradandó nyomot hagy.)

Krisztus törvénye ezzel ellentétben nem táplálja az ilyenfajta hozzáállást. Valójában, ha egy olyan törvénynek engedelmeskedünk, amely Jehova iránti szereteten alapul, és ennek úgy engedelmeskedünk, hogy Krisztus mások iránti, önfeláldozó szeretetét utánozzuk, akkor a magatartást illetően ez sokkal magasabb szintű irányadó mértéket eredményez, mint amilyet egy formális jogszabálygyűjtemény követése eredményezne. A szeretet nem keres kiskapukat; megóv az olyan ártalmas dolgok cselekvésétől, amelyeket egy törvénygyűjtemény esetleg nem tilt kifejezetten. (Lásd: Máté 5:27, 28.) Krisztus törvénye tehát arra fog indítani minket, hogy olyan módokon tegyünk meg másokért bizonyos dolgokat — mutassunk ki nagylelkűséget, vendégszeretetet és szeretetet —, amelyekre egyetlen formális törvény sem tudna rávenni minket (Cselekedetek 20:35; 2Korinthus 9:7; Zsidók 13:16).

(Jakab 2:8) "Mármost, ha mindig eleget tesztek a királyi törvénynek az írás szerint: 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat', igen jól teszitek."

A törvényt azért nevezik ,királyi törvénynek’, mert az emberek közötti kapcsolatokat szabályozó törvények között olyan rangja van, mint egy királynak az emberek között. (A The Jerusalem Bible ezt a törvényt így adja vissza: "a legfőbb törvényt".) Az Isten szeretet törvényétől — hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat — "függ az egész Törvény és a Próféták" (Máté 22:37–40).

Miként Pál apostol írja: "Az egész Törvény egy kijelentésben teljesedik be", a felebaráti szeretet parancsolatában (Galata 5:14; Róma 13:10; vö. 1János 4:20).

"... mert a törvény alapján törvényszegőknek bizonyultok..."

Minthogy Isten megkívánja a személyválogatás nélküli szeretetet, ezért aki megkülönböztető módon bánik valakivel és ennek ellenére azt állítja, hogy a királyi törvény szerint él, leleplezi önmagát. A királyi törvény megszegője lesz.

Tehát itt is Krisztus legfőbb törvényeiről van szó, melyek nyilván az eltöröltetett írott törvényeken alapulnak.

10 "Mert aki az egész Törvényt betartja is, de egyetlen pontban hibázik..."

A valóságban senki sem tudta betartani a Törvény összes parancsolatait botlás nélkül. És éppoly kevéssé tudott egytől egyig eleget tenni a Törvény mintegy 600 előírásának (Jakab 3:2). Jakab azonban helyreigazítja azokat, akik azt állítják, hogy gyakorlatilag az egész Törvényt betartják és ennélfogva igazak. Az emberek hajlamosak arra, hogy tetszésük szerint kiválasszák azokat az írásszövegeket, amelyeket követni kívánnak, ugyanakkor lebecsülik az Írások más részeinek jelentőségét.

"... az egész ellen vétkezett..."

A Törvény számos rendelkezésből álló egységes egészet alkot, és nem lehet részekre tagolni (Kolossé 2:13, 14, 16; Galata 5:14). Következésképpen ,az egész ellen vétkezik’, aki a Törvény egyetlen parancsát megszegi. Senki sem állíthatja azt, hogy engedelmeskedik Istennek és szereti őt, ha ugyanakkor megszegi Törvényének valamely részét. A világi bíróságok is tárgyalást folytatnak törvénysértő ügyekben. Tegyük fel, hogy valaki pénzt sikkasztott. Lehet, hogy az összes többi törvényt betartotta; ez az első vétsége. Korábbi viselkedése nem lehet mentség a bíróság előtt a sikkasztás elleni törvény megszegésére. Törvényszegőnek tekintik, mint törvénysértő bűnös ellen fognak eljárni, tekintet nélkül arra, milyen becsületes volt más ügyekben (még akkor is, ha az ítélete nem lesz olyan szigorú, mint egy visszaeső törvényszegőé). A bíró nem fogja azt mondani: "Ezer más törvényt betartott és csak ezt az egyet, a lopás elleni törvényt sértette meg. Ezért hát megbocsátjuk ezt az egyetlen törvényszegését."

Ezekkel a tényekkel összhangban a mózesi törvény mindenkit bűnösnek nyilvánított, mivel senki sem tudta azt tökéletesen tartani. Pál apostol megmagyarázta: "A Törvény nem kapcsolódik a hithez, hanem ,aki cselekszi azt, élni fog általa (az összes parancsolat iránti engedelmesség által)’" (Galata 3:12). Aki megpróbálja betartani ezt a törvényt, nem bizonyul igaznak Isten előtt, sőt törvényszegőként elítélik, mivel a törvényt nem tartja be. A Bibliában olvassuk: "Átkozott, aki nem marad meg mindazokban, amik azért vannak megírva a Törvény könyvtekercsében, hogy megcselekedjék azokat" (Galata 3:10). Bűnbocsánat csakis a Krisztus bűnengesztelő áldozatában való hit által lehetséges. Krisztus volt az egyetlen, aki a Törvényt maradéktalanul betartotta. Ő BETÖLTÖTTE az egész Törvényt, és ennek folytán azt a feladatot kapta, hogy MEGSZÜNTESSE ANNAK ÉRVÉNYESSÉGÉT - érted-e? (Efézus 2:15)

Aki nem hisz őbenne, nem kerülheti el az elmarasztaló ítéletet. Pál írja: "Tudjuk mármost, hogy minden, amit a Törvény mond, azok ellen irányul, akik a Törvény alatt vannak, hogy minden száj be legyen zárva, és az egész világ büntetésre méltó legyen Isten előtt. Ezért Törvény cselekedetei által egyetlen test sem lesz igaz őelőtte, mert Törvény a bűn pontos felismerésének alapja" (Róma 3:19, 20).

Az a baj az értelmezéseddel, hogy egy-egy verset kiragadsz és aránytalanul túlhangsúlyozol. Ez nyilván egy előre kialakított feltevés alapján történik, de ez a sorrend már eleve rossz. Jehova Tanúi hitelvei jelentős részei sem kezdettől fogva léteznek. Csak fokozatosan vált különbözővé a tanításuk az ún. "kereszténység" főáramától, ahogy a Biblia igaz tanítását kezdték megérteni. De nem egy előre elképzelt, vagy a hagyományok "ereje" által kényszerített "igazságokhoz" keresünk Bibliai igazolást, hanem fordítva.

11 "Mert aki azt mondta: 'Ne kövess el házasságtörést!', azt is mondta: 'Ne gyilkolj!'".

A törvény, amely előírja a felebaráti szeretetet, lényeges alkotórésze a mózesi törvénynek, beleértve a Tízparancsolatot is. Ez vonatkozik az összes többi parancsra is. Ámde Jakab nyilvánvalóan példaképpen választotta ki ezt a két parancsolatot, hogy később megmagyarázhassa, hogy a világgal való barátság "házasságtörést", egy testvérrel szembeni gyűlölködés, szeretetlen beállítottság pedig "gyilkosságot" jelent (Jakab 4:2, 4).

".... Ha tehát nem vagy házasságtörő, de gyilkolsz, a törvény megszegője lettél..."

Az egyedüli Isten, aki mindenkit megkülönböztetés és személyválogatás nélkül kezel, adta az egész Törvényt, beleértve a felebaráti szeretet törvényét is (5Mózes 6:4). A Törvény egységet képezett. Aki tehát a mózesi törvény egy pontját megsértette, az egyben a minden törvények Törvényadója ellen vétkezett. Aki Isten törvényének egy részét sérti meg, az az egész Törvény, a teljes törvénygyűjtemény ellen vétkezik.

12 Továbbra is úgy beszéljetek és cselekedjetek, mint azok, akiket egy szabad nép törvénye szerint fognak megítélni.

A mózesi törvény nem egy "szabad nép törvénye", szó szerint nem a szabadság törvénye volt. (Galata 4:24–26). A szabadság a szellemi Izrael népe esetében jutott kifejezésre. Ha ezt a népet a mózesi törvény alapján ítélnék meg, úgy törvényszegőnek bizonyulna, tagjai nem is lennének ártatlanok. Tehát annak tudatában kell beszélniük és cselekedniük, hogy nem a mózesi törvény, hanem egy másik, egy „szabad nép törvénye” (szó szerint a szabadság törvénye: Kingdom Interlinear Translation) szerint ítélik meg őket, mint akik nem rabszolgái annak a bűnnek, amit a mózesi törvény nyomatékosan kihangsúlyozott (Róma 7:8, 10). A szellemi Izrael "tizenkét törzse" nem áll a mózesi törvény hatálya alatt. Ők az újszövetség "törvénye" alatt állnak (Jer 31:31–33). Szavaikat és tetteiket Isten az újszövetség alapján ítéli meg (1Pét 2:16).

A "szabad nép törvénye" nem jelenti azt, hogy a szellemi izraeliták már nem tartoznak engedelmeskedni Istennek, hiszen ő írja be törvényét a szívükbe. A Krisztusba vetett élő hitük alapján reménykedhetnek abban, hogy ígérete szerint lesznek megítélve. Jó cselekedeteiket Jehova Isten a hitük bizonyítékának tekinti. Az újszövetség közbenjárója az ő Fia, Jézus Krisztus. Az újszövetség az ő bűnengesztelő áldozatán alapul. Ennek alapján valósíthatja meg Isten a szövetség következő szavait: "Megbocsátom tévelygésüket, és bűneikről többé meg nem emlékezem" (Jeremiás 31:34). Ennélfogva a szellemi izraeliták a "szabadság törvénye" alatt nem azt érzik, hogy Isten folyton a hibáik után kutat, hanem Istennel "együtt járnak", és féltőn őrzik vele való szövetségük kapcsolatát (Zsoltárok 130:3, 4; Mikeás 6:8).

Én ezt írtam:

"Valójában ez van:

2Kor 3:7–11: "ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát?... Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót."

Itt "betűkkel kövekbe vésett" törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy "Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni", amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása. Ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’."

A teljes részlet így hangzik:

(2Korintusz 3:7-11) "Ezenfelül, ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát? Mert ha az elítéléssel szolgáló törvénygyűjtemény dicsőséges volt, sokkal inkább bővelkedik dicsőségben az igazságosság szolgálata. Igen, még ami egyszer dicsőségessé tétetett, az is megfosztatott a dicsőségtől ebben a tekintetben az őt felülmúló dicsőség miatt. Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót."

Te ezt írtad: "Vagyis itt szó nincs a törvény "megszüntetéséről", hanem annak a ragyogásnak az elmúlásáról, amely Mózes arcán megjelent."

Pedig a fenti idézetben arról is szó van - méghozzá teljesen világosan! Akkor miről beszélünk?

A Törvénnyel kapcsolatos nézetünk ma aszerint változik, hogy vajon megértjük-e vagy sem, hogy miért adott Jehova törvénygyűjteményt Izraelnek. Az Írások megmagyarázzák: "Azért adatott hozzá (az Ábrahámmal kötött szövetséghez), hogy nyílvánvalóvá legyenek a törvényszegések, amíg el nem érkezik a Mag, aki az ígéreteket kapta... Így hát a Törvény a Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy hit alapján legyünk igazságossá nyilvánítva" (Gal 3:19, 24). Hogyan felelt meg a Törvény ennek a célnak?

Azzal, hogy az élet legkülönbözőbb területein tökéletes mintát fektetett le, kimutatta a zsidók bűnösségét. Világos volt, hogy minden jó szándék és őszinte erőfeszítés ellenére sem tudják teljesíteni követeléseit. A zsidókon mint a tökéletlen emberi család képviselőin keresztül a Törvény az egész emberiséget, tehát minket is, bűnösöknek nyilvánított, olyanoknak, akik rászolgálnak Isten bűntetésére (Róma 3:19, 20). Ezzel kihangsúlyozta, hogy az emberiségnek megmentőre van szüksége, s a hűségeseket ehhez a megmentőhöz, Jézus Krisztushoz vezette. Hogyan? Úgy, hogy azonosította őt mint az egyetlen olyat, aki tökéletesen be tudta tartani a Törvényt, vagyis mint az egyetlen bűntelen embert. A Törvény alatt bemutatott állatáldozatoknak csak korlátozott értékük volt, de a tökéletes ember Jézus Krisztus életének feláldozása valóban eltörölhette a bűnt, s megnyithatta az utat az örök élethez azok számára, akik hitet gyakorolnak (Ján 1:29; 3:16; 1Pét 1:18, 19).

Mire alapul viszont az az állítás, hogy a mózesi törvény még mindig érvényben van? Tulajdonképpen a Jézus Krisztusban való hit hiányán. Hogyhogy? Ez a szemlélet ugyanis tagadja azt a tényt, hogy Jézus betöltötte a Törvényt, s ezzel előkészítette az utat arra, hogy Isten eltörölje azt. Olyanoknak, akik magukat keresztényeknek tartották, ugyanakkor engedtek annak az érvelésnek, hogy a Törvényt vagy egyes részeit be kell tartani, nyomatékosan írta Pál apostol: "Elszakadtatok Krisztustól, ti, akik a Törvény által akartok igaznak nyilvánulni: kiestetek a ki nem érdemelt kedvességből" (Gal 5:4; vö. Róma 10:2–4).

Akik a Törvény bizonyos részeinek betartása mellett szállnak síkra, nem értik meg egészen, hogy az Isten előtti igazságos állapot nem a Törvény betartásán alapul, hanem a Jézus áldozatába vetett hiten (Gal 3:11, 12). Azt hiszik, az embernek ilyen cselekedetek által kell igaznak bizonyulnia — ami egyébként is lehetetlen lenne tökéletlen emberek számára. Az igaz, hogy szükség van cselekedetekre, amelyekkel az Isten és Krisztus keresztényekre érvényes parancsolatai iránti engedelmességünket tanúsítjuk. Így tudjuk bebizonyítani szeretetünket és hitünket (Jakab 2:15–17; Máté 28:19, 20). Ezeknek a cselekedeteknek a hiánya arra mutatna, hogy a hitünk halott. De a megmentést kiérdemelni semmiképpen sem tudjuk, akármilyen keményen is dolgoznánk ennek érdekében. Jézus Krisztus áldozata nélkül nem lehetséges a bűntől és haláltól való szabadulás. Az örök élet ezért Isten ajándéka Jézus Krisztus által, egy rendkívüli ki nem érdemelt kedvesség megnyilvánulása, s nem a munkánk fizetsége (Ef 2:8, 9; Róma 3:23, 24; 6:23).

Amikor azt a vitás kérdést, hogy vonatkozik-e a mózesi törvény a pogányokból megtért keresztényekre, az első századi, jeruzsálemi vezető testület elé terjesztették, ők az itt megtárgyalt tényekkel összhangban döntöttek. Felismerték, hogy Jehova nem kívánta meg ezektől a pogány hívőktől a mózesi törvény iránti engedelmességet, mielőtt a szent szellemet kitöltötte volna rájuk. A vezető testület döntésében szerepeltek ugyan olyan tilalmak „szükséges dolgok” gyanánt, amelyeket a mózesi törvény is tartalmazott, csakhogy ezek olyan bibliai események feljegyzésein alapultak, amelyek a Törvény előtti időben történtek. Így tehát nem a mózesi törvény egyes részeit nyilvánították kötelező érvényűnek a pogányságból megtért keresztényekre, hanem olyan irányadó mértékek érvényességét erősítették meg, amelyek már Mózest megelőzően is elismertek voltak (Csel 15:28, 29; vö. 1Móz 9:3, 4; 34:2–7; 35:2–5).

Kedves 22-24-es válaszoló!

Kezdem már érteni, miért ilyen stílusban írsz. Azért, mert ezek csak bemásolt szövegek, elvétve akad csak benne saját gondolatod. Mivel ezek instant hitvitázó magyarázatai a felekezetednek, ezért alapból ilyen kis kioktatós a hangnem. Ezzel csak az a gondom, hogy ilyen módon egy kicsi tiszteletet sem mutatsz irántam, mivel nem veszed a fáradságot, hogy személyesen hozzám beszélj, csak bemásolsz már meglevő, konzerv dumákat. Ezekkel nem fogok vitázni, hanem a saját szavaiddal írt dolgokra reagálok csak.

Tévedés amit írsz, hogy én a „mózesi törvény betűjét” védelmezném. Sehol ilyet nem írtam, kérlek, olvass figyelmesebben. Ahogyan már mondtam, az egyetlen és alapvető törvényzet, ami mindenkor érvényben volt és marad (mert megegyezik a világ Teremtőjének jellemével) az a szeretet gyakorlása Isten felé és az emberek felé. Ennek az alapnak a kibontása, részletezése volt csupán a Tízparancsolat, NEM egy ennek ellentmondó, felülíró, ezt kiváltó, vagy bármilyen módon ezzel szembeállítható, új dolog. Ugyanez igaz a további rendelésekre és előírásokra. Ezekre azért volt szükség, mert a testi Izraelben még nem kapta meg minden egyes személy a Szellem általi újjászületést, és így az Istennek szívből való engedelmességet. Nekik szükségük volt arra, hogy részletesen meg legyen adva számukra az istenfélő életmód mikéntje. Nem elnyomás céljából kapták a törvényt, (igen helytelen ilyet feltételezni Istenről, hogy direkt azért adott volna rendeléseket a választott népnek, hogy azoktól szenvedjenek), hanem útmutatóként, segítségként. Ezek a rendelések tehát tökéletesen lefedik azt, amit Isten elvár az Őt szerető népétől, és ezért nem elvetendőek számunkra sem, hiszen sokat tanulhatunk belőlük arról, mi a Mindenható akarata a hívők életében. Nem szó szerint kell ezekből kibogarászni a tennivalókat, hanem megpróbálni megérteni az Isten gondolkodásmódját általuk.

Magukat a parancsolatokat az Élő Isten Felkentje adta át Mózesnek, ő volt az, aki a pusztában végig Izraellel volt, és vezette őket. Képtelenség azt állítani, hogy mást mondott volna anno Mózesnek, és mást akart tanítani földi szolgálata során a népnek. Jézus nem mondhat ellent saját magának. Mind az ó-, mind az újszövetség közvetítője a Krisztus volt, ő az egyedüli közbenjáró Isten és köztünk, ő van felhatalmazva arra, hogy Mesterünk, tanítónk legyen.

Azt írod: // Az új szövetség azonban biztosan sikeres lesz, mivel meglehetősen más törvénnyel van összefüggésben.//

Tévedés. A Jeremiásnál olvasható ígéret valóban arról szól, hogy Isten az Ő törvényét a szívünkbe írja – ez az új szövetség lényege: de NEM új törvény adásáról van szó, hanem UGYANANNAK a törvénynek a külső betartása helyett egy benső, Szellem által való megtartásáról. A módszer változik csak, a betöltendő parancsolatok megmaradnak.

Nem tudom, honnan veszed azt a megfogalmazást, hogy „egy szabad nép törvénye”, ilyen nincs Jakabnál. A szöveg így hangzik:

νομον / τελειον / τον / της / ελευθεριας

törvény / tökéletes / az / –nak / szabadság

Az igaz, hogy az egymás iránti önfeláldozó szeretet, mint parancsolat, Krisztus példája nyomán lett megadva, és ez valóban egy magasabb rendű erkölcsi hozzáállás. Éppen azért vált lehetővé ennek a viselkedésnek a törvénybe foglalása, kvázi a már meglevő elmélyítése, mert Jézus feltámadása után már kiárad a Szellem a hívőkre, és így saját átformálódó bensőjükből, új emberük szerint képesekké válnak ezt valóban megcselekedni. Ilyet igazságtalan volna elvárni a test szerinti választott néptől, ezért őnekik nem is volt megadva ez a parancsolat. Ettől még a törvény maga nem változik.

Hogy a farizeusokról meg a judaizmusról, meg a Misnáról miért másoltál be egy szöveget, azt nem tudom, ilyesmikről én nem beszéltem.

A törvény egésze valóban olyan mestere az embernek, amely által eljuthat a felismerésre, hogy Isten igazságossága alapján halál lenne a jogos büntetésünk, de irgalmassága lehetővé teszi a szabadulást a Felkent Jézus halála és feltámadása által. Ezért mondja Pál, hogy a törvény mindenestül szent, igaz és jó. Jézus földi élete során tökéletesen igaz volt, nem találtatott benne semmiféle törvényszegés. Nekünk pedig őt kell követnünk, úgy kell járnunk, ahogyan ő járt – vagyis a mi feladatunk is az, hogy a törvény tökéletes betöltésére törekedjünk. Sehol olyat nem olvasunk, hogy Jézus //azt a feladatot kapta volna, hogy megszüntesse annak érvényességét//, ilyen nincs az Írásokban. Az Efézusi levélben azt olvassuk, hogy a Krisztus halálával meg lett szüntetve az a válaszfal, ami Izrael és a pogányok között fennállt addig. Ez nem lehet az Isten erkölcsi törvényzete, hiszen azt a pogányok számára is szánta az Úr (""mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom."" Ésa.51:4) és maguk az apostolok is tanították rá a nemzetbelieket. Ez nem elválasztotta a „távolvalókat” a „közelvalóktól”, hanem éppenhogy mindenkor azonosan érvényes volt mindenkire. Amiről itt szó van, amit valóban eltörölt Jézus halála, az az áldozati és papsági rendszer, aminek jeleként a kárpit kettéhasadt a templomban. Ez volt az a törvény, amely valóban válaszfal volt Izrael és a többi nép között, és erre nem volt már szükség a Felkent áldozata után, hiszen ""őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához"", ahogyan Pál meg is magyarázza a 18. versben. Te vajon érted?

Nem én vagyok, aki egyes igékkel dobálózva próbálom alátámasztani a felekezetem dogmáit, hanem te hozol fel új és új idézeteket, én csak próbálom elmondani, mi az értelmük ezeknek az általad hozott szövegeknek.

A 2Korinthus-beli idézeted szövege teljesen más, mint az eredeti görög. Íme egy értelmes fordítás:

””Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt SZOLGÁLATA dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára ARCÁNAK mulandó DICSŐSÉGE miatt, hogyne lenne még dicsőségesebb a Lélek SZOLGÁLATA? Mert ha már a kárhoztatás SZOLGÁLATA dicsőséges, sokkal dicsőségesebb az igazság SZOLGÁLATA. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó. Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, nem pedig úgy, mint Mózes, aki leplet helyezett ARCÁRA, hogy Izrael fiai ne lássák ANNAK a végét, ami MULANDÓ.”” (Káldi)

Egy árva szó nincs benne „törvénygyűjteményről”, nem tudom, honnan veszed ezt a szöveget, de teljesen fals. Próbáld meg ismét, odafigyelve elolvasni, hátha világos lesz, mi is múlik el.

Amikor a törvény érvényességéről beszélek, akkor NEM azt állítom, hogy a törvény megtartása által lehetséges a megigazulás. Ellenkezőleg. Azt mondom, hogy csakis a megtérést és a Szellem általi újjászületést követően, Jézus tökéletes áldozatát az én igazságomnak beszámítva leszek Isten előtt igaznak nyilvánítva, és ekkor kezdődik a megszentelődésem, ami egy életen át tartó folyamat, és amelynek során egyre inkább hasonlóvá leszek a Felkenthez, vagyis egyre jobban betöltöm én is a törvényt. Hiszen az a cél, hogy tökéletes legyek, mint az én mennyei Atyám. Tehát a törvény által NINCS megigazulás, a tetteim nem azért igazak, hogy azok által nyerjek valamit Istentől, hanem azért tudok igaz módon élni, mert az Istentől már megkaptam az ingyenes kegyelmi ajándékot, a szabadulást.

"Ahogyan már mondtam, az egyetlen és alapvető törvényzet, ami mindenkor érvényben volt és marad (mert megegyezik a világ Teremtőjének jellemével) az a szeretet gyakorlása Isten felé és az emberek felé."

De mivel nem betű vagy paragrafus-szerinti betartásáról beszélünk, ezért mondja a Biblia Krisztushoz vezető "nevelőnek", vagyis a Törvény abban a formában véget ért. Nem azt állítottam, hogy alapvetően egy új, más törvény lépett életbe helyette, de bizonyos vonatkozásokban jelentősen megváltozott ahhoz képest, amit a szabálygyűjtemény betartása jelentett.

"Nem elnyomás céljából kapták a törvényt, (igen helytelen ilyet feltételezni Istenről, hogy direkt azért adott volna rendeléseket a választott népnek, hogy azoktól szenvedjenek), hanem útmutatóként, segítségként."

Nem is állítottam ilyesmit, ellenben Pál igen érthetően megfogalmazza helyettem is:

"Továbbá, jóllehet halottak voltatok vétségeitekben és testetek körülmetéletlen állapotában, az Isten megelevenített titeket ővele együtt. Kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt; és Ő eltávolította azt az útból azáltal, hogy odaszegezte a kínoszlopra." (Kol 2:13–14)

Ezért mondhatta utána ezt:

"Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében; mert mindez az eljövendőknek árnyéka, a valóság azonban a Krisztusé." (16-17)

Tehát azt sem állítottam, hogy a Mózesi Törvény eredeti formájának a megszűnésével mindennemű erkölcsi törvény érvényét vesztette. Semmi esetre sem! A tízparancsolat sok erkölcsi irányadó mértéke a Keresztény Görög Iratok ihletett könyveiben újra elhangzik. (A szombat törvénye azonban nem hangzott el újra.) De akármilyen jó is egy törvény, amíg az ember vágyai a bűnös hajlamok befolyása alatt állnak, lesz törvénytelenség.

Jézus ezért elsősorban alapelvekben tanított gondolkozni, melyek a törvények alapjai. Rövid hasonlattal élve, nem egy tiltó STOP-táblára van szükség, aminek gyakran szokásból, lélektelen módon engedelmeskedünk (ha egyáltalán engedelmeskedünk), hanem szeretetre, felelős és lelkiismeretes gondolkozásra. Tehát ilyen értelemben van "félretéve az útból" az eredeti írott, vagy kőbe vésett törvény.

Vagyis a "STOP-táblát" (a Törvénygyűjteményt) is tanítani kell, hiszen az ihletett Íratok része, mely "alkalmas a tanításra, feddésre", stb., de nem az írott parancsolat paragrafusszerű betartása, hanem a mögötte lévő szellem szerint járás jelent Istennek tetsző magatartást.

------

"Nem tudom, honnan veszed azt a megfogalmazást, hogy „egy szabad nép törvénye”, ilyen nincs Jakabnál."

A 23-as válaszomban a 12-es vers elemzésénél leírtam a részleteket e versel kapcsolatban.

"Azt írod: // Az új szövetség azonban biztosan sikeres lesz, mivel meglehetősen más törvénnyel van összefüggésben.//

Tévedés. A Jeremiásnál olvasható ígéret valóban arról szól, hogy Isten az Ő törvényét a szívünkbe írja – ez az új szövetség lényege: de NEM új törvény adásáról van szó"

Én azt írtam, hogy "más" (típusú) törvényről van szó, nem elsősorban "újról". Mellesleg Jézus maga mondta, hogy "Új parancsolatot adok nektek" - tehát volt új vonatkozása is (János 13:34, 35).

Miért ’új parancsolat’ az, hogy "szeressétek egymást"? A mózesi törvény már kimondta azt a parancsot, hogy "szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (3Mózes 19:18). Az új parancsolat azonban nagyobb szeretetet követel, olyat, ami arra indít, hogy odaadjuk az életünket másokért. Maga Jézus tette ezt egyértelművé, amikor kijelentette: "Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért" (János 15:12, 13). Az új parancsolat valójában ezt mondja: "Ne úgy szeress másokat, mint magadat, hanem JOBBAN." Kétségtelen, hogy Jézus élete és halála jól példázza ezt a szeretetet.

"Sehol olyat nem olvasunk, hogy Jézus //azt a feladatot kapta volna, hogy megszüntesse annak érvényességét"

Az eddigi jó néhány Bibliai idézet egyértelműen bizonyítja, hogy a törvény eredeti értelmezését és érvényességét Jézus megszüntette, azaz az életével "betöltötte". Sohasem írtam, hogy ez azt jelenti, hogy Jézus véget vetett az erkölcsi szabályoknak - de erről már írtam.

"Az Efézusi levélben azt olvassuk, hogy a Krisztus halálával meg lett szüntetve az a válaszfal, ami Izrael és a pogányok között fennállt addig. Ez nem lehet az Isten erkölcsi törvényzete, hiszen azt a pogányok számára is szánta az Úr (""mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom."" Ésa.51:4)"

(Ézsaiás 51:4) "Figyelj rám, ó, népem, és fordítsd felém füledet, nemzetem! Mert törvény megy ki tőlem, és bírói döntésemet világosságul állítom a népek elé."

Igen ám, de milyen törvényről van itt, ebben a próféciában szó? Az új szövetség törvényéről, mely Jézussal jött el. Csak ez lett a nemzeteké. Még egyszer: azt sohasem állítottam, hogy ez teljesen új és hogy ezzel a Mózesi Törvény alapelvei érvényét vesztették volna. De pontosan ebben van a lényeg: főleg annak az alapelvei a lényegesek.

(Máté 12:18) "Íme, az én szolgám, akit választottam, szeretettem, akit lelkem helyeselt! Szellememet adom majd neki, és világossá teszi a nemzeteknek, mi az igazságosság."

A A 2Korinthus-beli idézetet azért írtam, hogy bizonyítsam azt, hogy a Tízparancsolat sem maradt érvényben az eredeti betű szerinti formájában, mivel itt világosan "kőbe vésett" szabályokról van szó, melyek megszűnnek, mulandók.

A 9-es vers: "Mert ha az elítéléssel szolgáló törvénygyűjtemény dicsőséges volt, sokkal inkább bővelkedik dicsőségben az igazságosság szolgálata."

Elemezzük: "elítéléssel" - (5Mózes 27:26) "Átkozott, aki nem alkalmazza e törvény szavait, és nem aszerint cselekszik."

"dicsőséges" - (2Mózes 34:35) "És Izrael fiai látták Mózes arcát, hogy Mózes arcának bőre sugárzik; és Mózes újra befedte arcát lepellel mindaddig, míg be nem ment, hogy beszéljen vele."

"dicsőségben" - 2Kor 4:6) "Mert az Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”, és ő fényt ragyogtatott a szívünkre, hogy megvilágosítsa azt az Isten dicsőséges ismeretével Krisztus arca által."

"igazságosság" - (Róma 3:21) "Most azonban törvény nélkül vált nyilvánvalóvá Isten igazságossága, amint a Törvény és a Próféták tanúskodnak mellette." "Törvény nélkül"??? Most akkor törvény alatt vagyunk, vagy sem?

"Amikor a törvény érvényességéről beszélek, akkor NEM azt állítom, hogy a törvény megtartása által lehetséges a megigazulás. Ellenkezőleg. Azt mondom, hogy csakis a megtérést és a Szellem általi újjászületést követően"

De akkor miről beszélsz, miről beszélünk? Ez a lényeg nem? Akkor nem kell a "törvény érvényessége"! Miért kellene?

Kedves 26-os válaszoló!

Valóban érdekes, hogy látszólag ugyanarról beszélünk, mégis vitában vagyunk. Ennek az az oka, hogy úgy tűnik, benned valamiért ellenérzés van a konkrét parancsolatokkal szemben, pedig azokban semmi olyan nincs, nem is lehet, ami ellenkezne az Isten természetével, hiszen Tőle erednek. Abban megegyeztünk, hogy a törvény külsődleges megcselekvése nem vezet megigazuláshoz Isten előtt, eddig oké. Én azonban tovább megyek, és azt mondom, hogy bár érdemszerzés céljából valóban hibás dolog a törvényt megtartani, DE az ingyen kegyelemből való megigazulást k ö v e t ő e n már az ember bensőjébe vannak írva a parancsolatok, és ilyen módon Szellem által tudja u g y a n a z o k a t a rendeléseket betartani. Ezeknek a betű szerinti megtartása biztos kudarcba fullad és ítéletet eredményez, szellem szerinti megcselekvése azonban maga a jó gyümölcs, amit nagyon is szükséges megteremni a hívőnek, mert ezek nélkül az igaz cselekedetek nélkül halott a hit.

Minden egyes rendelése az Istennek a mi javunkra lett megadva, azért, hogy a körülményekhez képest, még egy teljesen elrontott világban is jól lehessen dolgunk, egészségben, nyugalomban, örömben élhessünk. Nincs egyetlen olyan előírás sem a Mózesnek megadott törvényzetben, ami az embernek kárára lenne, én ezt értettem meg az Írásokból, és ezért élek úgy, hogy igyekszem az életmódomat az Isten kinyilatkoztatott akaratához szabni, vagyis a leírt rendelésekből mindazt megcselekedni, amire már világosságot, meggyőződést kaptam az Isten Szent Szelleme által. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Tórát bogarászom, hogy minden egyes szót pontról pontra, kipipálgatva betartsak, hanem folyamatosan értek meg új és új dolgokat, és ezek alapján hitből, az én Atyám felé való hálából és szeretetből változtatok az életemen úgy, hogy az egyezzen Isten beszédével. És ettől nem vagyok sem jobb, sem rosszabb másoknál. Egyszerűen ezt a bizonyságot nyertem az Istentől, hogy nekem ez a dolgom, és csak megcselekszem, ami rám van szabva. Igyekszem jól gazdálkodni a talentumaimmal.

A törvény nem érhet véget soha, mert mindig mindenkinek szüksége van a Krisztusra vezérlő mesterre, minden egyes új megtérő életében ez az az útmutató, amelytől elindulva eljuthat a Felkentben levő szabadulás megismeréséig. Ismét mondom: maga a törvény nem változik, csak a módszer más, amely által azt megcselekedjük (nem külső, szokásból vagy félelemből való, hanem belső, meggyőződésből és szeretetből való)

írtam: Nem elnyomás céljából kapták a törvényt… - írod: //Nem is állítottam ilyesmit.//

De igen, ezt állítottad a 21-ben:

// Aki pedig szeretetből engedelmeskedik, sosem érzi magát elnyomva — egy újabb ok, amiért Krisztus törvényét "egy szabad nép törvényének" lehet hívni. //

Ez magában foglalja az állítást, hogy aki nem szeretetből engedelmes, az el van nyomva – vagyis a testi Izrael elnyomva érezte magát a törvénytől - szerinted.

A Kolosse levél idézett részét már sokszor elemeztem ezen a fórumon, de akkor most ismét elmondom: Ez egy olyan levél, amit egy pogányokból lett gyülekezetnek írt Pál, vagyis olyan embereknek, akik korábban nem ismerték az Isten rendjét, csak az evangélium megismerésével kaptak tanítást arról. Tehát olyan embereknek beszél, akik korábban sosem tartottak újholdat vagy szombatot. Azért említi mégis ezeket, mint olyasmit, amiben ne hagyják magukat mások által megszólni, mert ezek hozzátartoznak az Isten rendjéhez, és a pogányból megtért Kolossebeliek gyakorolták ezeket. Akik ellen végig a 2. fejezetben szól az apostol, azok olyan hitető emberek, akik emberi, világi rendelkezéseket akarnak a hívők nyakába varrni, mint pl. az aszketizmus (test gyötrése), aminek kapcsán ezek a hitetők elítélik azokat a hívőket, akik az ünnepeken étellel és itallal mulatnak, ahogy az meg van adva Istentől. Az „ellenünk szóló kézírás”, ami képletesen tartalmazta minden egyes ember minden bűnét, azaz az „adósságlevél” (ez a keriographon görög szó jelentése a Strong’s szerint), amely pontokba volt szedve a törvény alapján, valóban el lett téve az útból, hiszen Jézus áldozati halálával a bűneink már nincsenek számon tartva Istennél, Ő elengedte a tartozásunkat. Azonban ettől még maga a törvény, amely mindenkor rámutat a bűnre, nem lett megszüntetve, ez az idézet nem ezt mondja.

Érdekes, mennyire hangsúlyosan emlegeted, hogy a hívőknek Krisztus életét, tetteit kell követniük, mivel ez az az Út, ami Istenhez elvezet – és valóban így is van – azt azonban nem veszed figyelembe, hogy Jézus minden egyes ünnepet, a szombatokat és a nagy ünnepeket is mindenkor megtartotta, és kifogásolod, hogy ez nincs újra elmondva. Akkor most követni kell Jézust, vagy nem?

A „szabad nép törvénye” kifejezés nem szerepel Jakab levelében (és más görög iratban sem), én csak erre mutattam rá. Az, hogy a te felekezeted kitalált egy ilyen mű szakkifejezést, és ezt alkalmazza mindenféle helyzetekben, úgy téve, mintha az benne volna az Írásokban, a ti dolgotok.

A Krisztus által megadott „új parancsolatról” is írtam már, gyakorlatilag ugyanazt, mint te most, nem is értem, miért kellett ezt itt elismételned.

Volna egy kérdésem számodra: szerinted a magyar nyelvben a „betölteni” és a „megszüntetni” szónak ugyanaz az értelme? Mit jelent valamit „betölteni”? Ha én betöltöm azt a szerepet, amit nekem szánnak egy helyzetben, akkor azzal az a szerep megszűnik? Ha betöltöm valakinek az akaratát egy dologban, akkor az illető akarata megszűnik? Jézus betöltötte, vagyis megcselekedte az Atya akaratát és parancsolatait, ezzel példát adott nekünk arra, hogyan kell nekünk is betölteni ezeket. (amúgy, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor nem minden rendelést cselekedett meg, pl. nem metélte körül a fiát nyolcadnapon, mivel nem volt neki, akkor most ez a törvény még érvényben van, mert ő nem töltötte be/törölte el?)

Ézsaiásnál nincs kijelentve, hogy az a törvény, melyet a nemzeteknek megad Isten, bármi más lenne, mint amit Izrael ismert. Sehol nincs különbség téve kétféle törvény között, csak kétféle szövetség van, aminek az alapja ugyanaz a törvényzet.

Látom, nem akarod érteni, hogy a Korinthusi levél általad használt fordítása hamis, így teljesen felesleges erről beszélni, mert én a te szövegedet nem fogadom el hiteles fordításnak. Csak meg kell nézni az eredeti görög szövegeket, és bárki láthatja, mennyire kitekert az általad idézett rész:

ei / gar / tē / diakonia / tēs / katakriseōs / doxa /

ha/ valóban / az / szolgálat / -nak / elítélés / dicsőség

pollō / mallon / perisseuei / hē / diakonia / tēs / dikaiosynēs / doxē

még / inkább / bővelkedik / az / szolgálat / -nak / igazságosság / dicsőségben

Áruld el nekem, hol van ebben szó „törvénygyűjteményről”?