Mi a mondanivalója ennek az igének?

Konkrétan az a rész tárgyalja az evés-ivás különbözőséget, vagy valaki egyik napot különbnek tarja a másiknál, viszont mások egyformának minden napot. . stb

Ha megnézed a korunkat soha nem volt ilyen aktuális üzenete ezeknek az igéknek. Vannak vegetáriánusok, vannak akik hirdetik, igyunk kávét mert egészséges, mások szerint épp fordítva.. vagy fehérhús, vöröshús esete..méregtelenítsük szervezetünket, vagy sem..és sok hasonló "okosság".

Biblia szerint, akik erőteljesen hirdetik bizonyos étkektől való tartózkodást, azok lelkiismerete erőtlenebb.

Miért? Mert befolyásolják őket a médiumok és mindent elhisznek.

Pál javasolja, senki ne vesse meg a másikat. Nem kell emiatt lenéznünk senkit, mert fújjol, és azt mondja, hogy egy élő állatnak kellett meghallnia, ő viszont egy olyan növényt eszik, aminek szintén meg kellett szakítani az életét. na mindegy! :D

Gyakorlatilag cseberből vödörbe.

Lehetséges, hogy egészségesebb a több növény evése, de ha a messiás evett bárányt, pedig nála nagyobb ember nem élt a földön- a magam részéről maradok húsfogyasztó.

Ám ha valakit megbotránkoztatna az evési kultúrám, akkor mondjuk direktbe ő előtte nem ennék, majd hazamegyek és ott :)

Ne ezen múljon. . .

Szia!

A hit erõtlensége nem más, mint az Istenbe vetett bizalom

gyengesége. Amikor valaki bizonytalan abban, hogy bízhat-e

Istenben, elfogadja-e õt Isten, valóban gyermekének tekinti-e a Teremtõ. Amikor hiányzik a hit gyümölcse: a bizalomból fakadó megnyugvás, békesség, öröm. A bizalom hiányának hátterében állhat ismerethiány. "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." (Rm 10,17) Sokaknak az evangélium világos megszólaltatására, az isteni szeretet meglátására van szükségük ahhoz, hogy bizalom ébredjen a szívükben.

Azonban a bizalom hiányát az átadás hiánya is okozhatja.

Ha valamirõl tudjuk, hogy helyes, és mégsem követjük, akkor ez bûntudatot kelt bennünk. A bûntudat pedig aláássa az Isten iránti bizalmat. Hogyan bízhatnék Isten segítségében, ha nyilvánvalóan nem rendelem alá magamat neki?! A megalapozott bizalomhoz szükségem van az átadás, az engedelmesség bizonyosságára is!

Nagyon fontos tudatosítanunk azt is, hogy Pál apostol nem

a szabadosságnak, a feddés vagy bûnrendezés elkerülésének

nyit utat tanácsaival. Más az ítélkezõ lelkület, és más a felelõs séget hordozó szeretet! Azonban milyen könnyû ítélkezéssel vádolni azt, aki pedig jobban szeret annál, mint hogy szó nélkül hagyja a meglátott rosszat. A bûn néven nevezése, megfeddése, és a bûnös megtérésre hívása, kérlelése valódi szükséglet a mi korunkban, amikor az õszinte, egyenes beszéd helyét elfoglalja a tetszetõs mellébeszélés.

Üdv. Péter

Kedves kérdező! Az idézett rész személyes döntésekről szól. Tehát az hogy Isten megengedi a húsevést, még nem lesz kötelező, te döntöd el, hogy élsz-e vele. Ez esetben nem erkölcsi kérdés, hogy mit teszel. Viszont számodra lehet, hogy fontos egészségügyi kérdés, ha a szervezeted nem bírja, mert beteg. Dönthetsz úgy is, hogy egészségesebben akarsz élni. Ez mind szabad döntésed kérdése, senki sem róhat meg érte.

Jézus elsősorban alapelveket tanított.

Sziasztok!

Akkor induljunk el Ádámtól és Évától. Ott szerintem teljesen nyilvánvalóan le van írva, hogy mit adott az embernek táplálékul az Isten. Jól teszel akkor, ha ezt követed. Abban is igazad van, hogy Isten különleges helyzetekben megengedte azt, hogy az emberek húst fogyasszanak: lásd pl. Noé, vagy a pusztai vándorlás, amikor egyszerűen nem volt más. Persze ekkor is különbséget tett Isten a tiszta és tisztátalan állatok közt, előbbiből 7 utóbbiból 2 került fel a bárkára.

A rómabeliekhez írt levélben a bálványáldozati hús témája volt a kérdés. A keresztények ezért nem fogyasztottak húst. Pál apostol itt azt tette nyilvánvalóvá, hogy hitetlenség ebből a kérdésből lelkiismereti kérdést csinálni.

Mondok egy példát. Én nem fogyasztok húst immár 20 éve. Édesanyám - aki tudja ezt - sokszor készít nekem fasirtot szójából, de csempész bele egy kis pulykamellhúst is. Nekem fontos az, hogy ne bántsam meg vele, ezért természetes módon elfogadom, jó ízűen megeszem, és a végén megköszönöm neki. Ezzel örömet szerzek neki. Mellette természetesen igyekszem formálni őt, szeretettel, és szép eredményeket értem el nála. Pál apostol arra hívja fel a figyelmet, hogy fontosabb más emberek üdvösségén munkálkodni, mint a nem üdvösséget érintő elveinket hangoztatni!

Üdv. Péter

Nos, a Mózesi Törvény tiltotta a disznóhús fogyasztását (Róma 14:2; 3Mózes 11:7). Csakhogy miután Jézus meghalt, a Törvény már nem volt kötelező érvényű. Ezeket a tényeket figyelembe véve némelyik zsidó származású keresztény úgy érezhette, hogy ehet disznóhúst vagy valamilyen más ételt, amelynek a fogyasztását a Törvény tiltotta.

De valószínű, hogy más zsidó származású keresztényeknek még a gondolat is visszataszító volt, hogy korábban tisztátalannak tekintett ételt fogyasszanak. Az ilyen érzékenyebb keresztények talán ösztönösen is megbotránkoztak, amikor azt látták, hogy szintén zsidó származású keresztény hittársaik ilyen ételeket esznek. Másfelől elképzelhető, hogy némelyik nem zsidó származású keresztény, akinek a korábbi vallása föltehetően soha nem tiltotta semmilyen étel fogyasztását, csodálkozott azon, hogy bárki is ügyet csinál az étel kérdéséből. Abban persze semmi rossz sem volt, ha valaki tartózkodott bizonyos ételektől, ameddig nem bizonygatta azt, hogy erre szükség van a megmentéshez. Ámde a különböző álláspontok könnyen vitát robbanthattak volna ki a gyülekezetben. A római keresztényeknek vigyázniuk kellett, nehogy az ilyen különbözőségek megakadályozzák őket abban, hogy „egy szájjal” dicsőítsék Istent.

Pál így világítja meg a kiegyensúlyozott nézőpontot: „Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, mert az Isten őt szívesen fogadta.”

Lelkiismereti kérdés, hogy ki mit fogyaszt.

Ezt a bibliaverset lehet szó szerint is értelmezni. Jelenleg Isten csak azt követeli meg hogy ne együnk állatot a vérével együtt.

A régi időben nem lehetett enni sertéshúst sem, már ez is elfogadott. Tehát az akkori törvényt megszűnt, viszont egyedül a vért nem szabad megenni.