Mi a mondanivalója ennek az igének?

A Törvény félretétetett. "Most azonban, hogy a hit elérkezett, nem vagyunk már nevelő alatt." — világosít fel Pál (Galata 3:25)

A törvény eltávolítása nagy megkönnyebbülést jelentett az izraelitáknak. Ugyanis az bűnösöknek nyilvánította őket, mivel senki sem tudta tökéletesen betartani a törvényt. "Krisztus váltott meg minket a Törvény átkától" — írta Pál (Galata 3:10–14, a Károli szerint). Azt is megmondja a Biblia, hogy "a törvény vége Krisztus" (Róma 10:4; 6:14).

A Törvény valójában korlátként vagy "válaszfal"-ként emelkedett az izraeliták és más népek közé, akik nem voltak a Törvény alatt. Krisztus azonban élete feláldozásával "hatályon kívül helyezte... a parancsolatok rendelésekből álló törvényét, hogy a két népet (izraelitákat és nem izraelitákat) önmagával egységben egy új emberré alkothassa" (Efézus 2:11–18). Arról az intézkedésről, amelyet Jehova a Mózes törvényével kapcsolatban hozott, ezt olvassuk: "Kedvesen megbocsátotta minden vétküket és eltörölte az ellenük szóló kézírásos okmányt, amely rendeleteket tartalmazott (köztük a Tízparancsolatot), és amely ellenük volt (mivel elítélte az izraelitákat, mint bűnösöket); eltávolította az útból, odaszegezvén a kínoszlopra" (Kolossé 2:13, 14). Így Krisztus tökéletes áldozatával a Törvény hatálya megszűnt.

Vannak azonban olyanok, akik azt mondják, hogy a Törvény két részből áll: A Tízparancsolatból és a többi törvényből. Szerintük csak a többi törvény ért véget, a Tízparancsolat érvényben maradt. Ez azonban nem így van, ami abból is látható, hogy Jézus a Hegyi beszédben nem csak a Tízparancsolatból, hanem a Törvény többi részéből is idézett és nem tett közöttük különbséget. Ezzel kimutatta, hogy Mózes törvénye nem áll két részből (Máté 5:21–42).

Figyeljük meg azt is, mit írt az ihletett Pál apostol: "Most azonban... megszabadultunk a törvénytől." Vajon a zsidók csupán a Tízparancsolaton kívüli törvények alól szabadultak fel? Nem, mert Pál így folytatja tovább: "Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: ’Ne kívánd’ " (Róma 7:6, 7; 2Mózes 20:17). Mivel a "Ne kívánd" a Tízparancsolat utolsó parancsa, következésképpen az izraeliták felszabadultak a Tízparancsolat alól is.

Azt jelenti ez, hogy a negyedik parancsolat, amely a heti Sabbat megtartását elrendelte, szintén hatályát vesztette? Igen, azt jelenti. A Bibliában a Galata 4:8–11. és a Kolossé 2:16, 17. vers szavai azt mutatják, hogy a keresztények nincsenek Istennek az izraeliták számára adott törvénye alatt, amely előírta a heti Sabbat megtartását és még más különleges napoknak évenkénti megünneplését is. Hogy a heti Sabbat megtartása nem keresztény követelmény, az kitűnik a Róma 14:5. versből is.

A keresztényeknek teljesen más szombatjuk van, mint ahogy azt a hetenként szombat(vasárnap) megtartók gondolják.

Bár a keresztények nem kötelesek megtartani a hetenkénti Sabbatot, lehet valamit tanulni ebből az elrendezésből is. A zsidók ugyanis testi, betű szerinti értelemben pihentek vagy nyugodtak, a keresztények viszont szellemi értelemben nyugodnak meg. Mennyiben? Amennyiben hit és engedelmesség által felhagynak az önző dolgaikkal. Ezek közé az önző dolgok közé tartozik az önigazolásra való törekvés, hogy saját tetteikkel érjék el megigazulásukat (Zsidók 4:10). Ez a szellemi megnyugvás vagy nyugalom nem korlátozódik csupán egyetlen napra, hanem érvényes a hét minden napjára. A betű szerinti Sabbat-törvénynek a követelménye, hogy egy napot, szenteljenek szellemi érdekeiknek, megvédte az izraelitákat attól, hogy önzően minden idejüket anyagi javaik gyarapítására fordítsák. Ennek az alapelvnek mindennapi szellemi értelemben vett alkalmazása még hatékonyabb védelem a mi számunkra az anyagiasság ellen.

Kedves 13-as válaszoló!

Lehet, hogy nem volt odaírva, hogy "csak", de mivel kizárólag ezt az egy fajta húst emlegeti a hozzászóló többször is, ezért gondoltam helyesbíteni, csak hogy teljes legyen a kép. Senkit nem állt szándékomban megbántani ezzel.

@ 12-es válaszoló:

Ami a törvény érvényességét illeti; Istennek soha semmilyen parancsolata nem önkényes, hiábavaló vagy felesleges. Ebben talán egyetértünk. Vagyis ha valamit érdemesnek tartott egyszer kijelenteni egy embercsoportnak, az bizonyára más emberek számára is ugyanúgy hasznos és jó dolog. A tisztátalan állatok fajtái, tulajdonságai, jellemzői nem változtak számottevően az elmúlt évszázadok során, mint ahogy az emberi test alapvető felépítése, rendszere is ugyanolyan, mint Mózes korában volt. Ezért szerintem saját érdekében, hitből az Isten beszédére támaszkodva, és nem emberi magyarázatokat keresgélve, jól teszi a hívő, ha megemlékezik ezekről a rendelkezésekről, és igyekszik az életmódját az Istentől megadott rendhez igazítani, mert ebből csak jó származhat. Ugyanis a Mindenható a mi javunkat keresi, az Ő törvényei nem direkt nehézségnek vannak megadva, hanem a mi jóllétünk érdekében.

A Krisztus halálakor eltörölt "kézírás" nem maga a törvény volt, hanem a pontokba szedett vádirat ellenünk, mely minden bűnt tartalmazott, és melyek büntetését Jézus vette magára miértünk. A törvényből viszont egy pontocska sem múlik el, amíg ez a világ fennáll.

"Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni; mert bizony mondom nektek, hogy előbb múlna el az ég és a föld, mint hogy a legkisebb betűből e g y is, vagy egy betű egyetlen írásjele is elmúljon valamiképpen a Törvényből, s ne történjen meg minden." (Máté 5:17-18)

Jó kis versek, ugye? De mit mondhatott ezzel Jézus? Jézus gyakran megvédelmezte a Szentírást, nem engedte, hogy félremagyarázzák, vagy hogy tévesen értelmezzék. Az akkori vallási tanítók torz képet közvetítettek Isten Szaváról. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a mózesi törvényt a legapróbb részletekig meg kell tartani, de nem sokat törődtek azoknak az alapelveknek az alkalmazásával, amelyekre a törvények épültek. Ezzel látszatimádatot mozdítottak elő, amelyre a külsőségek jellemzőek, nem pedig a fontosabb dolgok, például az igazságosság, az irgalmasság és a hűség (Máté 23:23).

Nem ismerős ez a leírás valahonnan? Vajon mennyire jellemző ez a mai "írástudókra és farizeusokra"?

Jézus elismerte, hogy nem "eltörölni", hanem "betölteni" jött a törvényt vagyis azért fogalmaz úgy más helyeken a Biblia, hogy Jézus "véget vetett" a törvénynek, mert a megjelenésével beteljesítette a törvényt. Míg Jézus nem vette tudomásul a farizeusok önkényes szabályait, igenis megtartotta a Mózesi Törvényt (Máté 5:17, 18).

De hogyan? Amikor ezt tette, nem engedte, hogy az igazságos Törvény betűje fontosságban felülmúlja annak alapelveit.

És itt a lényeg!! A törvény betűje. Mindig ezt értelmezik félre azok, akik ragaszkodnak a Törvényhez, vagy annak egy részéhez. Jézus így valóban "betöltötte", "fára szegezte", "véget vetett" a Törvény betűjének, vagyis a paragrafusszerű értelmezésnek és annak alapelveit hangsúlyozta.

Az alapelvek a törvény alapjai. És ez a lényeg.

Ezt írod:

"A törvényből viszont egy pontocska sem múlik el, amíg ez a világ fennáll."

Olvasd csak el légy szíves a válaszom elején idézett 18-as verset? Az van ott, amit te írtál emlékezetből? Nem, nem az van ott. Jézus valójában egy túlzó hasonlattal élt, mint amikor pl. a tevéről és a tű fokáról beszélt - emlékszel?

Valójában ez van:

2Kor 3:7–11: "ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát?... Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót."

Itt "betűkkel kövekbe vésett" törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy "Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni", amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása. Ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’.

"Ami a törvény érvényességét illeti; Istennek soha semmilyen parancsolata nem önkényes, hiábavaló vagy felesleges."

Ezt nem is állította senki.

Kedves 16-os válaszoló!

Először is hasznos (és illendő) volna, ha valahogyan megszólítanál, ha már hozzám beszélsz (nevem is van, ha megnézed).

Másodszor. Te valami tanításra szakosodott embere lehetsz a felekezetednek, de én köszönettel nem kérek ebből a tanítóbácsis stílusból. Nem vagyok gyerek, sem test szerint, sem a hitben.

Azt írod: //Jézus valójában egy túlzó hasonlattal élt// amikor azt állította, hogy az ég és a föld elmúlnak, de az ő beszéde (ami a törvény) nem szűnhet meg. Ha ez csak egy kis költői túlzás lett volna, akkor mit mondjunk pl. Péter írásáról, miszerint a mostani egek és a föld tűznek vannak fenntartva; az Úr napján az egek majd tűzbe borulva, ropogva elmúlnak, a föld és az elemek pedig megégve felbomlanak. Bizony ez a világ pusztulásra van ítélve, nem marad meg örökre (hanem új eget és új földet várunk), ellenben a törvény, mely Isten igazságos természetéből fakad, azzal megegyezik, arra mutat - sosem múlik el, ahogyan Isten maga örökkévaló.

Természetesen nem a betű szerinti, pontokba szedett parancsolatok adnak életet, hanem a szívbe írt törvény az, melynek megtartására képessé teszi az újjászületett embert a Szent Szellem. Ez a fajta engedelmesség szeretetből, adni vágyásból, hálából fakad, nem pedig a büntetéstől való félelemből, megszokásból, vagy akár értelmi meggyőződésből. Ez az a bizonyos új szövetség, melynek ígérete már Izraelnek meg lett adva Jeremiás próféta által, amit a Zsidó levél szerzője is idéz. Nem azt állítja itt, hogy megszűnik a törvény, vagy hogy megváltozik; hanem hogy UGYANAZT a törvényt, ami addig is megvolt, az Úr Törvényét helyezi az ő népe bensőjébe. Ez a törvényzet mindig is változatlan: szeresd az Istent, és szeresd a másik embert. Ennek részletezése volt "csupán" a tízparancsolat, és minden további rendelés is.

Jakab tanítása alapján bizony érvényben van minden parancsolat, hiszen

""Ha megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.""

Itt Jakab a Mózesi törvényből idéz:

""Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr."" (III.Móz.19:17-18)

Ez sosem változik, sosem múlik el, és ennek nem mond ellent egyetlen pontokba szedett rendelés sem.

Amit a második Korinthusi levélből idézel, az minden általam megnézett fordításban így hangzik:

"Izrael fiai nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt" (Káldi)

"nem voltak képesek Izrael fiai Mózes arcába nézni arcának mulandó ragyogása (elvesző dicsősége) miatt" (Vida)

"Izráel fiai nem nézhettek bele Mózes arcába, arcának elmúló (hatályát vesztő) dicsősége miatt" (Csia)

"nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt" (Bibliatanács)

Vagyis itt szó nincs a törvény "megszüntetéséről", hanem annak a ragyogásnak az elmúlásáról, amely Mózes arcán megjelent. Ráadásul az a szó, melyet a te fordításod úgy hoz: "megszüntetendő" egyáltalán nincs sem jövő időben, sem felszólító módban. Ez (καταργουμένην) egy folyamatos jelen idejű, kijelentő módú melléknévi igenév alak.

Ha tovább olvassuk, egészen nyilvánvaló lesz, mi is múlik el:

""Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; És nem, miként MÓZES, a ki leplet borított az ORCÁJÁRA, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.""

Az a ragyogás múlt el egy idő után, ami Mózes arcán látszott az Isten Angyalával való beszédet követően. EZ volt múlandó. Semmi értelme nem volna ezt a törvényre vonatkoztatni, mert az Mózest követően is érvényben van, és annak nem láthatták volna a "végét" az Izraeliták Mózes arcán.

Kedves munyamunya! Lehet hogy félreértettél? Pár dologban biztos, mert pl. a "tanítóbácsis" stílusnak semmi köze a lealázásodhoz. Senkit sem akar megsérteni, egyszerűen ilyen stílus. Többre mennél, ha inkább mélyrehatóbban tanulmányoznád és próbálnád megérteni, amit írtam, mert megint csak felületesnek tűnik az értelmezésed.

"Azt írod: //Jézus valójában egy túlzó hasonlattal élt// amikor azt állította, hogy az ég és a föld elmúlnak, de az ő beszéde (ami a törvény) nem szűnhet meg."

Félreértés! Jézus SOHASEM állította, hogy a szó szerinti ég és a föld valaha is elmúlnak, bár ezen versek még csak átvitt értelemben (tehát a föld és az ég nem szó szerinti értelmében) sem akarnak ilyet állítani. Jézus tökéletesen tisztában volt azokkal a Bibliaversekkel, melyek leírják, hogy a föld "örök lakhelyül" adatott az embernek és nem múlik el szó szerint sohasem.

"Ha ez csak egy kis költői túlzás lett volna, akkor mit mondjunk pl. Péter írásáról, miszerint a mostani egek és a föld tűznek vannak fenntartva; az Úr napján az egek majd tűzbe borulva, ropogva elmúlnak, a föld és az elemek pedig megégve felbomlanak."

Az ég szó említésekor legtöbben a világűrre, a holdra és a csillagokra gondolnak. A Biblia az 'ég' szót az uralkodással is összefüggésbe hozza (Cselekedetek 7:4). Néha az 'egek' (a menny) kifejezést magára Istenre, a világegyetem Szuverénjére vonatkoztatja (Dániel 4:26, -4:23, Károli-; Máté 4:17). Még emberi kormányzatokat is 'egek'-nek nevez, mert azok alattvalói felett állnak (2Péter 3:7). Hasonlóképpen a 'föld' szó gyakran magát a földgömböt jelenti, de utalhat az emberi társadalomra is (1Mózes 11:1; Zsoltárok 96:1). Ezeknek ismeretében könnyebben megértjük az 'új egekre' és 'új földre' vonatkozó csodálatos ígéretek jelentőségét.

Tényleg szó szerint megsemmisül a föld és az ég? Támogatja-e ezt a nézetet a 2Péter 3:7, 10 (B.—D.)? "A mostani eget és földet ugyanaz a szó őrizte meg, hogy fönntartsa az istentelenek elítélésének és kárhozatának ("pusztulásának", ÚRB) napjára a tűz számára. Eljön azonban az Úr napja, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elpusztulnak, az elemek megolvadnak a hőségben, s a föld és rajta minden alkotás tűzben ég el ("megégnek", Kár., ÚRB; "elenyészik", Kat.; "feltárulnak", ÚV)."

Megjegyzendő, hogy a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus 1209. számú kézirata — mindkettő az i. sz. IV. századból való — azt írja, hogy "feltárulnak". A későbbi kéziratok, az V. századbeli Codex Alexandrinus, valamint a Vulgatának a XVI. században Kelemen által kissé javított változata már azt írja, hogy "megégnek".

És ez nem mindegy.

Utal-e a Jelenések 21:1 (Kat.) arra, hogy elpusztul a bolygónk? "Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé."

Egy dologban megegyezhetünk: ezeknek a verseknek a magyarázata csak akkor helyes, ha összhangban van a szövegkörnyezettel, valamint a Biblia többi részével.

Ha ezek a szövegek (a 2Péter 3:7, 10 és a Jelenések 21:1) azt jelentenék, hogy a betű szerinti Föld bolygót fogja tűz megsemmisíteni, akkor a betű szerinti egeknek (a csillagoknak és a többi égitestnek) ugyancsak tűzben kellene elpusztulniuk. Az ilyen betű szerinti értelmezés azonban ellentétben áll a Máté 6:10, a Zsoltárok 37:29; 104:5 és a Példabeszédek 2:21, 22 kijelentésével. Különben is, milyen hatással lenne a tűz a már amúgy is erőteljesen izzó napra és csillagokra? Következésképpen a fentiekben idézett bibliaversekben másként kell érteni a "föld" fogalmát.

Egyebek között az 1Mózes 11:1, az 1Királyok 2:1, 2 és az 1Krónikák 16:31 átvitt értelemben használja a "föld" szót, mint ami az emberiségre, az emberi társadalomra utal. Erről lenne szó a 2Péter 3:7, 10-ben és a Jelenések 21:1-ben is?

Figyeld meg, hogy a szövegkörnyezetben a 2Péter 3:5, 6 (és a 2:5, 9 is) párhuzamba állítja ezzel Noé napjainak Özönvízét, amikor a gonosz emberi társadalom megsemmisült, de Noé és a családja életben maradt, és a föld is megmaradt. A 2Péter 3:7 hasonlóképpen azt mondja, hogy az ’istentelen embereknek’ kell elpusztulniuk. Az a felfogás, hogy a „föld” ebben az esetben a gonosz emberi társadalomra vonatkozik, teljes mértékben összhangban van a Biblia egészével, ahogy a fent említett szövegek is rámutatnak. Ez a jelképes "föld", vagyis gonosz emberi társadalom fog ’feltárulni’, azaz Jehova — mintha tűz égetné le, úgy rántja le róluk a leplet —, leleplezi az istentelen emberi társadalom gonoszságát, és nyilvánvalóvá teszi, hogy rászolgált a teljes pusztulásra. Ez a gonosz emberi társadalom tehát a Jelenések 21:1-ben (Kat.) említett "első föld" is.

A fentiek fényében Jézusnak a Lukács 21:33-ban lévő szavai ("az ég és a föld elmúlik, de...") jelképesen értendők. Hasonlóképpen a Jelenések 21:1 is ’a korábbi égről és a korábbi földről’ beszél. (Lásd még: Máté 24:35.)

Kedves 17-es válaszoló!

Továbbra is tanítóbácsis a stílusod, és ezt továbbra is szóvá fogom tenni, mivel ez bizony egy rossz módszer a másokkal való beszélgetésre (ellenérzést vált ki), és javadra válna, ha leszoknál róla.

Mivel az egész előző válaszomból kizárólag az első bekezdésre reagáltál, és a törvény érvényességéről egy szót sem írtál, ezért felteszem, hogy azokban, amiket írtam, egyetértesz. Ennek örülök.

Ami a föld és az ég elmúlását illeti. Egyfelől az emberi társadalom jelképének értelmezed a szavakat: amikor az elmúlásról van szó. Másfelől a valódi föld bolygót érted alatta: amikor a megmaradásáról érvelsz. El kéne dönteni, hogy valójában mit jelentenek (neked) bizonyos szavak, mert így nehéz megérteni, mit is akarsz mondani.

A betű szerint értendő tűzben való pusztulás ellen a következő helyeket idézted:

""Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is."" - ez semmit nem mond arról, hogy mi fog történni a földdel az ítéletkor.

""Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak."" ""Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta."" - ezek semmit sem mondanak arról, hogy ugyanez a föld lesz-e az igazak öröksége

""Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké."" - ehhez pedig csak az alábbiakat fűzném:

"Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.""

""Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.""

""Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.""

""És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.""

""Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.""

Ha pedig elolvassuk Péter ominózus írását egészében, akkor nagyon jól látható, hogy bizony a teremtett földgolyóról beszél:

""Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a TEREMTÉS kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és FÖLD, mely VÍZBŐL és víz által állott elő az Isten szavára; A melyek által az akkori VILÁG VÍZZEL elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára. /.../ Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a FÖLD és a RAJTA LÉVŐ DOLGOK is megégnek. Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben, A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az ELEMEK égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.""

Ha Noé idejében szó szerinti volt a víz által való elveszés, akkor a tűznek fenntartott föld esetében is az.

Írod: //Különben is, milyen hatással lenne a tűz a már amúgy is erőteljesen izzó napra és csillagokra? //

Ez a kifogás vicces. Nyilván képes az Isten olyan tüzet létrehozni, amiben még a csillagok is elenyésznek, nehogy már a csillagászat jelenlegi állása fontosabb legyen, mint az Isten beszéde...