Isten utál engem?

Remélem nem cinikusságból írod, nem bántásnak szántam.

Én is voltam ilyen mélységben, tudom milyen az.Hogy tudtam -e segíteni a válaszommal, hát nem tudom. Ha nem vagy erős hitben, akkor szólni kell másik tesónak, hogy imádkozzanak érted,veled.Az erőtlenek erőtlenségeit hordozni kell, és , ha ketten, vagy hárman egybegyűltök az én nevemben, én ott leszek, mondta Jézus.Isten nem vádol.

Hali. :)

Csatlakozom az előttem írókhoz: Isten nem utál téged. Senkit sem. Ő szereti az embereket, sőt, Ő maga a szeretet.

Valószínűleg jóval fiatalabb vagy nálam, de nem vonom kétségbe, hogy sok-sok rosszat tapasztaltál. Hidd el, én is. Szinte végigharcoltam az egész életemet akár gyerekként, akár ateistaként, akár megtérésem után. Sokszor padlót is fogtam, sokszor belázadtam; sokszor ordítani lett volna kedvem Istennel, hogy "MIÉRT?", és sokszor tényleg kiabáltam is...

És igen, többnyire én is keresztényekben csalódtam. Talán azért, mert tőlük mást - többet - vár az ember, jobban megbízik bennük. Pedig az emberekben nagyon sokszor lehet csalódni, egyedül Isten az, akiben nem. Még ha néha úgy is érezzük...

Hallgasd meg ezt a dalt, és engedd, hogy a szívedhez szóljon:

Pintér Béla – Tenyerembe metszettelek

http://www.youtube.com/watch?v=b94zLha6n5Q

Az öngyilkosság nekem szerencsére soha nem jutott eszembe.

Az nem alternatíva, ne törd rajta a fejed.

Katt ide, nézd végig:

[link]

Az alábbi honlapról pedig egy jónevű keresztény pszichológus hölgy közel 20 előadását töltheted le díjmentesen; remélhetőleg rendbe rakja a lelkivilágodat:

[link]

Üdv. :)