Hogyan értelmezhetem ezt a két idézet? Bibliából

AZ elsőt János mondta. Máshol említi az Ige Illésként, aki eljön, és megtérést hirdet, mielőtt eljön a Messiás!

János tipikus próféta volt: megtérésre hívta a népét. A görbe utak megjobbítására, az igazság egyenessé és világossá tételére; a szavak, a viselkedés legyen világos. A társadalmi egyenlőtlenségek tűnjenek el!

János előkészített a szíveket az ébredésre, amit Jézus képviselt. A Mennyek Királysága közel jött, de ahhoz hogy befogadják, jó szív is kellett. Hiszen (Mt 13) a mag csak a jól előkészített szívben terem jó gyümölcsöket. Ez erről szól: Jer 4,3 - Ezt mondja az ÚR a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok fel új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé!

Hós 10,12 - Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.

Bocs, de mennem kell, a másodikat rábízom a többiekre.

A kettő közti kapcsolat Mt 7-ben van: A megtérés, és az ahhoz méltó gyümölcsök. Nem pedig a megnyilvánulások, ajándékok!!!

Szia!

1. Lukács ezen a ponton szükségesnek érzi, hogy a János felléptét ígérő és megalapozó ószövetségi próféciát idézze Ézs 40:3–5), mert így válik világossá János helyzete az üdvösség történetében: az ószövetségi kor és Jézus kora között helyezkedik el egész küldetésével, úgy, hogy ő maga még nem tartozik hozzá voltaképpen az újszövetségi korhoz. János igehirdetésének alaphangját az motiválja, hogy a nyilván farizeusi vezetés alatt álló sokaság a származásán alapuló masszív önbizalom magatartásával megy ki hozzá, hogy az üdvösségre való jogos igényét megpecsételtesse vele, de János nem vállalja ezt a szerepet: keményen meghirdeti számító álkegyességük fölött az ítéletet, és világossá teszi előttük, hogy Isten eljövendő haragja és a küszöbön álló megsemmisítő ítélet elől egyetlen módon menekülhetnek. Eddigi életük teljes "irányváltásának" cselekedeteikben, életgyakorlatukban kell megmutatkoznia. Ezt az elemét igehirdetésének konkrét formában is megfogalmazza János, amikor a különböző társadalmi helyzetben élők erkölcsi kötelességét tárja elénk.

2.Ez a részlet a 17-20 versig Lukács önálló anyaga, közvetlenül kapcsolódik az előtte leírt kiküldetés elbeszéléséhez. Ha a 9:37-től sötét hátterét gondoljuk a kiküldött tanítványok tapasztalatai mögé, akkor értjük túláradó örömüket: tetteik nem elszigetelt "csodák", hanem a démonvilág Krisztustól kapott döntő vereségének összefüggő jelei, amelyeknek most már ők nemcsak tanúi, de eszközei is lehettek. A helyzet ilyen értékelését Jézus szavai is alátámasztják: ő azt a hatalmat adta át nekik, amelyet ő kapott az Atyától, e hatalom kiáradásának jelei addig követik munkáikat, amíg valóban Krisztus indulatával járnak szolgálatukban. Ezért zárja szavait Jézus azzal az intelemmel, hogy övéi még akkor se földi szolgálatuk látható eredményeire irányítsák figyelmüket, ha egyébként helyesen is értik ezeket: hanem arra, ami szolgálatukat egyáltalában lehetővé teszi, hogy Isten személy szerint nyilvántartja őket mint olyanokat, akik részesei az örökéletnek. Mert ezt egyetlen dolog tette lehetővé: az, hogy Isten döntően érvényre juttatta királyi uralmának rendjét a földön, a sátánnak pedig nincs már joga és lehetősége arra a mennyben, hogy Isten választottait kárhoztassa.

Üdv. Péter

Lukács 3: 4-6-ig terjedő versekre

Mielőtt útra keltek, a keleti uralkodók gyakran embereket küldtek maguk előtt, hogy előkészítsék az utat, vagyis eltávolítsák a nagy köveket, sőt, töltéseket építsenek és elsimítsák a bukkanókat. A visszatérő zsidók esetében olyan lesz, mintha maga Isten járna előttük, és ő távolítana el minden akadályt. Elvégre ez a nép Isten a népe, és a hazájukba való visszahozásukról szóló ígéret beteljesítése azt idézi elő, hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá válik minden nemzet előtt. Akár tetszik ezeknek a nemzeteknek, akár nem, kénytelenek lesznek belátni, hogy Isten az ígéreteinek Beteljesítője.

Ez a prófécia nemcsak az i. e. hatodik századi helyreállítással teljesedett be. Volt egy teljesedése az i. sz. első században is. Keresztelő János olyannak volt a hangja, aki „kiált a pusztában”, beteljesítve ezzel az Ézsaiás 40:3-at (Lukács 3:1–6). János ihletés alatt saját magára alkalmazta Ézsaiás szavait (János 1:19–23). Időszámításunk szerint 29-től János elkezdte előkészíteni az utat Jézus Krisztusnak. János előzetes bejelentése arra ösztönözte az embereket, hogy keressék a megígért Messiást, hogy aztán majd figyeljenek rá és kövessék őt. Jézus által Isten olyan szabadsághoz vezeti el a bűnbánatot tanúsítókat, amilyet csak Isten Királysága nyújthat: a bűntől és haláltól való szabadsághoz (János 1:29; 8:32).

Lukács 10:20-ra

Ezt a gondolatot Jézus a 70 tanítványnak mondta. Fel voltak ruházva azzal a képességgel, hogy démonokat űztek ki emberekből. Viszont nem volt szabad visszaélniük ezzel a képességükkel, hanem azzal kellett törődniök, hogy kövesség Jézus utasításait, és kövessék az Ő útját.

,,De mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.,,

LK 10, 20

ez a baj, hogy csak a gonosz lelkek engedelmeskednek nekik (mivel társak)