Milyen bibliai alapja van annak, h csak i akkor vehet valak Ur vacsorat, ha ujszovetsegi bemeritesben reszesult?

Tulajdonképpen az Úrvacsora alkalmával a "vizsgálja meg mindenki ÖNMAGÁT" elv él. Júdás is úrvacsorázott Jézussal.

AZ Úrvacsora túl lett misztifikálva kicsit. A Biblia alapján az is Úrvacsorának minősül, ha áthívok egy családot grillezni, nem?

Ugyanakkor azt is érteni kell, hogy az a legbelső körnek szólt. Hiszen a páskát sem mindenkivel töltötték, csak a családdal. Jézus pl. a tanítványokkal.

Ezért jobb megoldás, ha gyülekezeti órán van az úrvacsora, ahol csak a tagok vannak ott.

Emberi hagyományokon alapszik,hogy csak akkor merítenek be valakit ha már az élete megmutatja ,hogy hívő ember,és csak akkor vehet valaki részt az Úr vacsorán ha bemerítkezett.Gyülekezetenként eltérő a helyzethez való hozzá állás.A Biblia azt tanítja:hogyha teljes szívvel hiszed ,hogy Jézus a Krisztus,és feltámadt a halálból,vagyis te bűneid is megvannak bocsájtva ,Isten gyermeke vagy ,mivel újászülettél,akkor megteheted .

Az más dolog ,hogy tiszteletben kell tartani a gyülekezeti szokásokat,ha nemis értünk vele egyet.

Szia!

Nagyon egyszerű a bibliai alapja, csak olvasd el János evangéliuma 13. fejezetét. Itt a 10. verset ajánlom figyelmedbe: "Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta".

Az úrvacsora a szövetség-megújítás szertartása. Isten mindvégig tartó - az ember hitetlenkedései és hűtlenségei ellenére is megmaradó - szövetségi hűségének bizonysága. A megszentelődés belső lelki törvényszerűségeit kívánja az ember lelkébe vésni jelképes ábrázolással.

Olvasd el továbbá Máté evangéliuma 26:26-28 és az I.Kor. 11:26 és 29-30 verseket. Az intelem, mely szerint "erőtlenség, betegség és aluvás" lesz a keresztény közösségben, ha nem élnek helyesen az úrvacsorával, magában foglalja az ennek ellenkezőjére utaló tanúságtételt is: azoknak a tanítványoknak az életében, akik értelmesen, helyesen élnek az úrvacsorával mindig megújul az "első szeretet" (Jel 2,4), a szövetségesi hűség Krisztus iránt.

Az úrvacsora két része - amely valójában szétválaszthatatlan, szerves egységet alkot - a lábmosás és az úgynevezett szent jegyek (a kenyér és a szőlőlé) kiosztása. A lábmosást ugyanolyan "szereztetési igékkel" (háromszoros meghagyatkozással) rendelte el Jézus tanítványainak, mint a kenyér és a pohár vételét. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ismételendő gyakorlat alapjait fektette le.

Az alábbi ige tanúskodik arról, hogy az őskeresztény egyházban gyakorolták a lábmosást Krisztus rendelése szerint: I.Tim 5:10

Üdv. Péter

"Utolsónak: nem a keresztség törli el a bűnöket. A keresztséggel csak kinyilvánítod, hogy már eltöröltettek a bűneid. Egészen pontosan azt, hogy már újjászülettél. Nem a keresztségtől szülteik újjá az ember."

Akkor úgy mondom hogy a keresztség során a megkeresztelt személy elfogadja azt hogy Jézus áldozata eltörli a bűneit.