Isten miatt elvesztek valakit. Mit tegyek?

Egy olyan helyzetbe kerültem, melyet nem tudok felfogni, s megérteni; kérlek titeket, bárki, akinek van hasonló élménye, vagy hallott ilyenről, segítsen.

Udvarolni kezdett nekem egy fiú, s nekem is tetszett. Később ő megvallotta, hogy belém szeretett, s én sem utasítottam volna el egy kapcsolatot vele. Utána kiderült, hogy ő nem hisz a "házasság előtti szexben". Nem vagyok rossz nő, én is szűz vagyok még, egy olyan férfira várok, akivel biztonságban érzem magam, hogy elvesszem, majd akit szerethetek, s mellette maradhatok. De mindezt nem a zsákbamacska házasság után.

Próbáltuk megbeszélni ezt a helyzetet, de nem jutottunk semmire, így végül nem lett belőlünk semmi. Ennek már pár hete, és látom, hogy ugyan a külvilág felé vidám, de belül teljesen összetört. Harapófogóval tudtam csak belőle kiszedni, hogy vívódik az irántam való szerelme, és Istenhez való hűsége között. Na jó, én nekem ott szakadt el, elkezdtem sírni ott a folyosó közepén, ő pedig erősen átölelt, s percekig ott álltunk, bőven lekésve az előadást.

Utálom, hogy ezt teszem vele, egyszerűen látom, hogy szenved. Soha senki nem szeretett még engem ennyire, mint ő, s én úgy érzem, hogyha valaki, akkor ő volna a nekem való. Valaki valamit meghallhatott, mert a fiú mosdóból egy gyak előtt kihallatszódott, hogy hárman osztották, hogy "mekkora marha és puhap*cs". Persze megvédte magát, és elűzte őket, de akkor is a szívembe belekapott a fájdalom, hogy miattam kell mindenen átmennie.

Én tényleg nem tudom, mit kellene tennem, még egyszer imádkoztam is, pedig nem hiszek Istenben. Félek, tönkreteszem, s méginkább félünk, hogy elveszítünk valaki fontosat, mert egyikünk se tud a másikhoz viszonyulni: én nem akarok házasságig várni, ő nem akar lefeküdni.

Könyörgök, segítsetek!