Isten miatt elvesztek valakit. Mit tegyek?

Akkor itt nagy dolgok történnek...

:)

Ne érezd magad rossznak, az minden kapcsolat tönkretevője, sőt az élet tönkretevője. Csak úgy lehet belemenni egy kapcsolatba, ha jónak, szerethetőnek tartod magad...

Egy kis bevezetés a keresztény hitbe: Isten szeretetből teremtett Téged, jónak alkotott, és azt akarja, hogy boldog legyél. Úgyhogy ne rossznak érezd magad, hanem királynőnek, akit Isten meg akar ajándékozni. Fogadd el Tőle a felkínált boldogságot, és indulj, mert az Élet kalandja vár!

:)

(Aztán nekünk is írd meg, hogy alakul a sorsotok)...

"Ha az elveit feladja érted, már NEM AZ AZ EMBER LESZ TÖBBÉ, akit megszerettél! Ezt jól jegyezd meg."

Ljuden, ez szép volt!

Ugyanmár! Teljesen jogos az aggályod, látom senki nem érti hogy nem magáról a szexrõl van szó :/

Persze, ne hajtsd még el magadtól, hagyd érni a kapcsolatot, de ez így valóban zsákbamacska.

Nekem volt egy barátom imádtuk egymást, minden jó volt vele. Fél éve jártunk, mikor elõször lefeküdtünk. Kiderült, hogy impotens mint a fene. További fél évet nyúztuk egymást, ezalatt egyszer nem állt fel neki rendesen, végül õ lépett le mert szégyellte magát. Pedig egy rossz szót nem kapott tõlem...

Hiába itt a sok szent, bizony a szex alappillére egy kapcsolatnak, ha ott nincs meg az összhang, megette a fene az egészet...

Ne érezd magad rosszul, igazad van!

Azért megy tönkre annyi kapcsolat,mert a szexet tartják a legfontosabbnak!

Ha nem az egymás iránti szeretet,megértés,egymáshoz alkalmazkodás,a közös érdeklődési kör a legfontosabb,akkor a legcsodálatosabb szex sem ér semmit! Az első betegségnél borul a házasság.

Ha viszont megvan,akkor egymásra figyeléssel, a szex is jó lesz.

Nagyanyáink,anyáink ezt tudták,és nem volt ennyi rossz házasság és válás,mint manapság.

Kedves Kérdező!

Én semmiképpen sem szakítanék a helyedben. Az igaz, hogy a szex fontos, de ha tényleg, őszintén, szívből szeretitek egymást (a kérdésed hasonlóra enged következtetni...), nem hiszem, hogy problémát jelentene majd - hacsak nem impotens, ahogy egy peches hozzászóló is járt. A nő legfontosabb erogén zónája az agya, és a szerelmes férfi őszinte szexuális kívánalma. Lehet jó a szex szerelem nélkül is, de ha nagyon szeretitek egymást, jóval nagyobb az esélye, hogy nagyon élvezni fogod. Ha megvan az összhang, a másikra való odafigyelés és a szándék az örömszerzésre, akkora gond nem valószínű, hogy lesz, nem kerül majd túl sok energiabefektetésbe, hogy "tested mesterévé" tedd.

Hát ez egy nem könnyű kérdés, amely sok témát átölel, és kérdéseket vet fel. Mivel azzal kezded hogy ezt a helyzetet nem tudod felfogni, illetve megérteni ezért az alapjaiban kellene megismerned a bibliai értelemben vett házasságot. A dolog nem könnyű, mert már mindkettőtökben felgyúltak a szerelem lángjai és hozzáteszem hogy barátod részéről idejekorán volt mindez. Hiszen Ő már Istennek szentelte életét, és Istenre bízta az életvezetését is. Erre írja a biblia a következőket:

"Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában: mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?"

A nem hívő ember nem zárja ki társkeresése alkalmával azt a lehetőséget, hogy ha az „első párja” esetleg nem jön be, akkor egy válás révén majd a második (netán harmadik és így tovább) alkalommal sikerül majd megfelelő (házas)társat találnia. (Sokan azt gondolják, hogy egy elrontott házasságból minden komolyabb megrázkódtatás vagy sérülés nélkül, egyszerűen és könnyedén ki lehet lépni, de ez valószínűleg merészebb illúzió, mint az egész életen át tartó, töretlen idillre való várakozás.) A hit nélküli világban ezért a fiatalok – ha házasodnak egyáltalán – gondtalanul és viszonylag kevés „veszélyérzettel” választanak, mert nem számolnak azzal a realitással, hogy egy félresikerült (de ezzel együtt igen szoros) kapcsolat nagyon megviseli a feleket. Annyira, hogy a válóper folyamán sokszor már egymást agyongyötört, szinte a végtelenségig megalázott, összetört felek, emberi roncsok viaskodnak egymással, akik mindketten nagyrészt képtelenné tették már magukat (és a másikat is) arra, hogy új, harmonikus emberi kapcsolatba lépjenek. Ha mégis összejön „a jobb” megoldás, az előző együttélés nyomai akkor sem távolíthatók el egy ember szívéből, lelkéből – sőt fizikumából sem, különösen akkor, ha gyermekek is származnak az első házasságból.

A hívők ezzel szemben tudatosan „az egyetlen”, „az igazi” megtalálására törekednek, s az elkötelezett, istenfélő és igényes fiatalok nagyon is tisztában vannak döntésük végérvényes és visszavonhatatlan voltával.

Ugyanis egészen más az értékrendje, életmódja, mások a jövőre vonatkozó tervei, de még a gyermeknevelést érintő elvei is a hívő embernek és a hitben nem járó, Istent a hétköznapjaiban maga mellett nem tudó, a természetfölötti síkon egyáltalán nem mozgó személynek. Ez szó szerint két külön világ. Az egyikben Jézus Krisztus az Úr, a másikban az evilág fejedelme. Ámós próféta ezt írja: „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” Nem lehetséges teljes harmónia, igazi egység ott, ahol a felek az élet alapvető kérdéseiben ennyire eltérő nézeteket vallanak. Az a gondolkodásmód a legszerencsésebb, ha valaki egyszerűen mint képtelenséget még a lehetőségét is kizárja annak, hogy ezt az igei útmutatást félretéve, engedetlenül házasodjon.

Időnként előfordul olyan eset, hogy egy hívő férfi személyes példája, bizonysága, vagy Krisztusi jelleme olyan vonzóerőt jelent egy hasonló korú szabad állapotú világi diáktárs számára, hogy a nem hívő érdeklődése végül a megtéréséhez vezet, s ezt néhányszor valóban az illetőnek a hívő ismerőse iránti ragaszkodása, későbbre vonatkozó esetleges házassági tervei indítják el. Ilyenkor rendkívül fontos a hívő fél józan önmérséklete, tisztessége, tehát türelmesen várnia kell személyes kapcsolatuk akár lelki szintű bátorításával is, s az abban való előrehaladással is mindaddig, amíg világosan és félreérthetetlenül el nem dől a másik valóságos hite.

Én ismerek egy olyan elvált házaspárt akik pont ebben a cipőben jártak mint Ti, a feleség azért tért meg hogy meglegyen a házasság. De a nézetkülönbségek felemésztették őket, a férj is elbukott mint keresztény, és mindezt két gyermek is végignézte.

Lehetséges hogy neked ez a felfogás konzervatívnak, vagy idejétmúltnak tűnik, de Isten aki a hitünk szerint megalkotott minket, útmutatást is adott az emberi élethez hogy elkerüljük a csapdákat. Még ha korlátozásnak is tűnik mindez, tudni kell hogy ezek védőkorlátok.

Ezzel a helyzettel vissza is élhetsz, elérheted célodat is akár de az lenne a legrosszabb folytatása az egésznek. Még ha jó élményként is élnéd meg valószínűleg, de tudnád hogy önzésednek köszönheted. A legjobb folytatás pedig az lenne ha nyitott szívvel, érdeklődéssel fordulnál a barátod hitének forrásához.

Szerintem előbb ismerkedj meg vele még egy kicsit jobban, és ha nem derül ki semmi rossz vele kapcsolatban akkor menj hozzá feleségül. Előtte érdemes imádkozni azért hogy Isten megmutassa neked hogy valóban ő e a neked való férj. Szerintem akár hálás is lehetnél Istennek hogy olyan valaki szeretett beléd akinek ilyen komolyak a szándékai.

Azzal nem kell foglalkozni hogy a többiek mit mondanak. A mai világban a jót rossznak, a rosszat pedig jónak tartják.

Ha a fiúnak annyira fontos Isten, hogy egy ilyen nehéz vívódást bevállal ahelyett, hogy feladja elveit, akkor nem gondolod, hogy "van valami ebben az Isten dologban"? :) Mindenesetre én a helyedben meg akarnám ismerni ezt az Istent, aki olyan fontos neki.

És tudod, ez az Isten a szeretet Istene. Ha hinnél benne és kapcsolatban lennél Vele, akkor nyilván másképp kezelnéd ezt a helyzetet a fiúval és én biztos vagyok benne, hogy megoldódna.

Szeretettel: egy hívő lány