Szerintetek helyes-e a halottak napjának a megünneplése?

Az tényleg fontos, hogy emlékezzünk szeretteinkre, de nem muszáj ezt, egy olyan alkalmon, amely hamis elgondoláson alapszik. Lehet ezt anélkül is, úgy hogy az még Isten előtt is helyeselt legyen.

Az, hogy Isten az ő képére elkotott meg minket, ez azt jelenti, hogy olyan tulajdonságokkal ruházott fel minket, mint amilyennel ő is rendelkezik, ezek közül a legnagyobb a szeretet. A lélek, hogy ez egy tőlünk különálló rész ez helytelen elgondoláson alapszik. A lélek igazából utalhat:

A „LÉLEK” SZÓ HASZNÁLATA A BIBLIÁBAN

Először beszéljünk a lélekről. Biztosan emlékszel rá, hogy a Bibliát eredetileg főként héberül és görögül írták. Amikor a bibliaírók a lélekről írtak, a héber ne′fes vagy a görög pszü‧khé′ szót használták. Ez a két szó jóval több mint 800-szor fordul elő a Szentírásban, és az Új világ fordítás következetesen a „lélek” szóval adja vissza őket. Ha megvizsgálod, hogyan használják a Bibliában a „lélek” szót, világossá válik, hogy alapjában véve 1. emberekre, 2. állatokra vagy 3. egy ember, illetve egy állat életére utal. Vegyünk szemügyre néhány írásszöveget, mely ezt a három különböző jelentést mutatja be.

Emberek. „Noé napjaiban . . . kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen” (1Péter 3:20). Itt a „lélek” szó egyértelműen emberekre utal, mégpedig Noéra, a feleségére, három fiukra és azok feleségeire. A 2Mózes 16:16-ban egy olyan utasításról olvashatunk, amelyet az izraeliták a manna összegyűjtésére vonatkozóan kaptak: „Szedjetek belőle . . . a sátratokban lakók lélekszáma szerint!” A mannát tehát a családtagok száma alapján gyűjtötték össze. És íme néhány további példa arra, hogy a Bibliában a „lélek” szót emberekre alkalmazzák: 1Mózes 46:18; Józsué 11:11; Cselekedetek 27:37 és Róma 13:1.

Állatok. A bibliai teremtési beszámolóban ezt olvassuk: „ezt mondta Isten: »Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!« Majd ezt mondta Isten: »Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!« És ez így is lett” (1Mózes 1:20, 24). Ezekben a versekben a halakra, háziállatokra és vadállatokra egyaránt a „lelkek” szóval utalnak. Ugyancsak lelkeknek nevezik az állatokat az 1Mózes 9:10-ben, a 3Mózes 11:46-ban és a 4Mózes 31:28-ban.

Valakinek az élete. A „lélek” szó némelykor valakinek az életét jelenti. Jehova ezt mondta Mózesnek: „már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott” (2Mózes 4:19). Mire vadásztak Mózes ellenségei? Ki akarták oltani az életét. Korábban, amikor Ráhel világra hozta a fiát, Benjámint, „már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott)” (1Mózes 35:16–19). Ráhel akkor elveszítette az életét. Figyeljük meg Jézus szavait is: „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért” (János 10:11). Jézus az emberiségért adta a lelkét, azaz életét. Ezekben a bibliai részletekben a „lélek” szó félreérthetetlenül valakinek az életére utal. Ilyen értelemben fordul elő a „lélek” szó az 1Királyok 17:17–23-ban, a Máté 10:39-ben, a János 15:13-ban és a Cselekedetek 20:10-ben is.

Isten Szavának tanulmányozását folytatva látni fogod, hogy a Bibliában sehol sem fordul elő a „lélek” szóval együtt a „halhatatlan” vagy az „örökkévaló” kifejezés. Sőt, a Szentírás leszögezi, hogy a lélek halandó, tehát meghalhat (Ezékiel 18:4, 20). A Biblia ezért egyszerűen ’halott léleknek’ nevezi azt, aki meghalt (3Mózes 21:11).

Valamint amikor a Biblia azt irja, hogy Isten beszélt egy szolgájával, akkor valójában mindig egy angyala által beszélt hozzájuk. Ezt bizonyitja, hogy a Biblia azt irja, hogy élve maradó személy nem láthatja őt.

Jézus kapcsolatba hozza Keresztelő Jánost az ősi prófétával, Illéssel. Ezt olvashatjuk ebben a szövegben: „Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; de mondom néktek, hogy Illés immár eljött . . . Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.”

Amikor ezt mondta Jézus, vajon azt értette ezen, hogy Keresztelő János Illés próféta reinkarnációja volt? Maga János tudta, hogy nem. Egy alkalommal, amikor megkérdezték tőle: „Illés vagy-é te?”, János világosan ezt válaszolta: „Nem vagyok” (János 1:21). Megjövendölték azonban, hogy János a Messiás előtt jár majd „Illés szellemével és erejével” (Lukács 1:17, Vida fordítás; Malakiás 4:5, 6). Más szóval Keresztelő János olyan értelemben volt „Illés”, hogy Illés munkájához hasonló feladatot hajtott végre.

Valamint a Biblia azt tanítja, hogy vannak milliók,akiknek az a reménységük, hogy a földön élnek örökké. Tehát Jézus azt mondta ennek a bűnözőnek, hogy neki is lehetősége lesz ezen személyek között élni

Szóval az igazság, hogy a lélek az nem egy tőlünk különálló dolog, hanem mi magunk vagyunk a lélek. A lelket úgy is lehet fordítani, hogy teremtmény, vagy ember

Kedves 10-28 08:50 válaszoló.

A Bibliába nem bele kell magyarázni, hanem kutatni kell azzal kapcsolatban, hogy mi az igazság egy adott témával kapcsolatban, csak utána amikor én leírtam neked ezzel kapcsolatban az észérveket, olyankor alázatra lenne szükség, hogy elfogadd, hogy ez igaz ez így van. Tudnod kell, hogy vannak a Bibliában olyan részek amelyeknek más a jelentése, mint amire gondolnál. Például említettél egy esetet

Ez a lenyűgöző esemény valószínűleg a Hermon-hegy egyik hegygerincén történt, ahol Jézus és három apostola az éjszakát töltötte. Az elváltozás kétségtelenül éjszaka történt, ami különösen élénkké tette. Az egyik ok, amiért Jézus látomásnak nevezte ezt az eseményt, hogy Mózes és Illés, akik már régen meghaltak, nem voltak jelen szó szerint. Csak Krisztus volt ott a valóságban. Péter, Jakab és János egy ragyogó látomás által látványos ízelítőt kapott abból, milyen lesz Jézus dicsőséges jelenléte a Királyság-hatalomban. Mózes és Illés Jézus felkent örököstársait szemlélteti, és a látomás határozottan megerősítette azt a tanúbizonyságot, melyet Jézus a Királyságáról és jövőbeli királyi mivoltáról adott. Az elváltozás segített a három apostol hitének megerősítésében, akiknek vezető szerep jutott a keresztény gyülekezetben. Krisztus sugárzó arca, tündöklő ruhája, és Isten saját hangja, amely azt mondta, hogy Jézus az Ő szeretett Fia, akire az apostoloknak hallgatniuk kell — mindez rendkívül eredményesen szolgálta az elváltozás célját. Ám az apostolok senkinek sem mondhatták el ezt a látomást, amíg fel nem támadt Jézus. Péter elméjében még mintegy 32 évvel később is élénken élt ez a látomás. A látomásra és a jelentőségére utalva ezt mondta: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen” (2Péter 1:16–18).

Amiért Mózes látható volt

Amikor az átváltozás történt, „Mózes semminek sem volt tudatában”, hiszen évszázadokkal azelőtt meghalt (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]). Dávidhoz hasonlóan ő sem támadt fel, s így nem volt személyesen jelen (Cselekedetek 2:29–31). De vajon miért volt látható Mózes Krisztussal együtt a látomásban?

Isten ezt mondta Mózesnek: „Prófétát támasztok majd nekik az ő testvéreik közül hozzád hasonlót; és valóban az ő szájába adom az én szavaimat, és ő bizonyosan elmondja nekik mindazt, amit én parancsolok neki” (5Mózes 18:18). Péter kifejezetten Jézus Krisztusra alkalmazta ezt a próféciát (Cselekedetek 3:20–23). Jézustól eltekintve Mózes volt a legnagyobb próféta, akit Isten Izrael nemzetének küldött.

Vannak hasonlóságok Mózes és a Nagyobb Mózes, Jézus Krisztus között. Például: amikor gyermekek voltak, mindkettőjük életét kegyetlen uralkodó veszélyeztette, de Isten gondoskodott róla, hogy a csecsemők megmeneküljenek (2Mózes 1:20-2:10; Máté 2:7–23). Mindkét férfi 40 napig böjtölt, amikor megkezdte pályafutását mint Jehova különleges szolgája (2Mózes 24:18; 34:28; 5Mózes 9:18, 25; Máté 4:1, 2). Továbbá Mózes és Jézus egyaránt csodákat vitt véghez Isten erejével (2Mózes 14:21–31; 16:11–36; Zsoltárok 78:12–54; Márk 4:41; Lukács 7:18–23; János 14:11).

Isten Mózest használta fel arra, hogy Izraelt kiszabadítsa az egyiptomi fogságból, Jézus pedig szellemi szabadságot hozott (2Mózes 12:37-14:31; János 8:31, 32). Mózesnek kiváltságként adatott a törvényszövetség közvetítése Isten és az izraeliták között, míg Jézus az újszövetség Közbenjárója (2Mózes 19:3–9; 34:3–7; Jeremiás 31:31–34; Lukács 22:20; Zsidók 8:3–6; 9:15). Jehova arra is felhasználta Mózest, hogy általa nevet szerezzen magának az izraeliták, az egyiptomiak és mások előtt, Jézus Krisztus pedig megszentelte Jehova szent nevét (2Mózes 9:13–17; 1Sámuel 6:6; János 12:28–30; 17:5, 6, 25, 26). Azáltal, hogy Mózes megjelent az átváltozott Jézussal együtt, Isten megmutatta, hogy Krisztus sokkal nagyobb mértékben fog majd szolgálni ezekkel a képességekkel.

Amiért Illés megjelent

Bár a halott Illés próféta nem támadt fel, helyénvaló volt, hogy ő is megjelenjen az átváltozási látomásban. Illés nagy munkát végzett a tiszta imádat helyreállítása és Jehova nevének az izraeliták közötti megszentelése terén. Jézus Krisztus ugyanezt tette, amíg a földön volt, s ezt fogja tenni továbbra is: a tiszta vallás helyreállítását és égi Atyja nevének igazolását a messiási Királyság által.

Malakiás próféta rámutatott, hogy Illés munkája valamely jövőbeni tevékenységet árnyékol elő. Malakiás által Isten ezt mondta: „Íme én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Jehova nagy és félelmet keltő napja. És ő visszafordítja az atyák szívét a fiakhoz, s a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és ne sújtsam a földet átadva a pusztulásnak” (Malakiás 4:5, 6).

Ezen prófécia kisebb beteljesedése Alámerítő János munkája volt. Erre mutatott rá Jézus az átváltozás után, amikor is tanítványai megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie — még a Messiás megjelenése előtt? Jézus így válaszolt: „Igen, Illés eljön és mindent helyreállít. De mondom nektek: Illés már eljött, ámde ők nem ismerték fel őt és azt tették vele, ami nekik tetszett. Ugyanúgy az Emberfiának is szenvedni kell az ő kezüktől.” A beszámoló hozzáteszi: „Akkor a tanítványok megértették, hogy Alámerítő Jánosról beszélt nekik” (Máté 17:10–13).

János Illéséhez hasonló munkát végzett, amikor alámerítette azokat a zsidókat, akik megbánták a törvényszövetség elleni bűneiket. Fontosabb azonban, hogy János volt a Messiás előfutára, ő jelentette be Jézus Krisztust (Máté 11:11–15; Lukács 1:11–17; János 1:29). De miért volt János munkája csupán kisebb beteljesedése Malakiás próféciájának?

Ebben a látomásban Illés úgy volt látható, amint épp Jézussal beszélt. Ez Alámerítő János halála után történt, ami arra utal, hogy az Illéséhez hasonló munka kerül elvégzésre a jövőben. Mi több, a prófécia rámutat arra, hogy ez a munka „Jehova nagy és félelmet keltő napja” előtt kerül elvégzésre. Az a gyorsan közelgő esemény magában foglalja „a Mindenható Isten nagy napjának háborúját” Har–Magedonnál vagy Armageddonnál (Jelenések 16:14–16). Ez azt jelentette, hogy az Isten égi Királyságának majdani létrejöttét egy az Illés és utóda, Elizeus tevékenységének megfelelő munka előzi meg. Jehova újkori Tanúi több mint egy évszázada folytatják azt a munkát, amely magában foglalja a tiszta imádat helyreállítását és az Isten nevének felmagasztalását (Zsoltárok 145:9–13; Máté 24:14).