Halottakért miért kell imádkozni, hogy a mennybe jussanak?

Sziasztok!

A katolikus dogmatikakönyvből idézek:

"A tisztítótűz (purgatórium) elnevezést csak a 9. század óta használja a teológia. Ez a szó találóan jelzi a tisztulás folyamatát anélkül, hogy a vitatható kérdésekre (hely és mód) választ adna. A Szentírásban direkt bizonyítékokat nem találunk. A protestánsok által el nem fogadott - mert deuterokanonikus -2 Makk 12:40-45-ben azt olvassuk, hogy Makkabeusi Júdás áldozatot mutattatott be olyan elesett hősökért, akiknél pogány amulet-teket találtak. »Ha ugyanis nem hitt volna - folytatja a szent szerző - az elesettek feltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni.«

A túlvilági tisztulás mikéntjét illetően sem a kinyilatkoztatás forrásai, sem a tanítóhivatal megnyilatkozásai nem adnak biztos útmutatást. Ezért csak többé-kevésbé valószínű következtetésekre vagyunk utalva... A trienti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmiseáldozatnak és búcsúknak fel-ajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája, amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (7. Kor. 12. fej.) egységes szervezetet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek. A vándor-egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől, a földiek hűsége és szeretete viszont azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra szorulnak."

(Előd István: Katolikus Dogmatika, Szent István Társulat)

Kedves Kérdező!

A Biblia nem a Lélek halhatatlanságáról, hanem a feltámadásról. Ez csak az utóbbi évszázadokba szivárgott be a kereszténységbe...A Biblia ezt mondja a halottak állapotáról:

"Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett." (Préd 9,7)

"Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe." (Zsolt 115,17)

Érdemes továbá elolvasni János evangéliuma 11. fejezetét, ebből tökéletesen megértheted, hogy Jézus mit tanított ezzel a témával kapcsolatban. Amikor Lázár meghalt, és Márta beszélt Jézussal, és például azt mondta neki hogy "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Ján 11,21) Akkor Jézus nem azzal kezdte el vígasztalni, amit manapság mondanak hogy "Ő már jó helyen van, fentről néz", hanem Jézus ennyit mondott:

"Feltámad a te testvéred." (Ján 11,23)

Márta pedig evvel egyáltalán nem vitatkozott, hogy ez nem igaz, mert felment már a Mennybe, vagy ilyenek, hanem Márta nagyon egyszerűen azt mondta: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon." (Ján 11,24) Miért mondta vajon ezt? Mert Márta ismerte a Biblia tanítását, például Dániel könyve 12. fejezetéből tudta, hogy a Biblia a feltámadásról tanít, nem pedig arról hogy a Lélek kiszáll a halál után az emberből és valahol tovább él, valahová kerül

A feltámadás egy tiszta Bibliai tanítás, amelyet maga Jézus Krisztus is alátámasztott.

A Bibliát is emberek írták, ahogy a különféle dogmákat is. Ahogy a Biblia megírása is a Szentlélek sugalmazására történt, a Szentlélek azóta is az Egyházban munkálkodik.

Valahol a Bibliában le van írva, hogy szent és üdvös dolog a megholtakért imádkozni.

Persze ez elég kétes dolog, hiszen egy halott lelke 3 helyre kerülhet: menny, tisztítótűz, pokol. A menny és a pokol maradandó, azaz ha valaki odakerül, az ott is marad. Azaz: ha imádkozunk is egy halottért, csak 1/3 esélye van, hogy van értelme, ha a 3 közül a tisztítótűzben van. A tisztítótűz viszont egy köztes állapot, ahonnan csak a mennybe lehet jutni. Vagy hamarabb, de legkésőbb az utolsó ítélet napján onnan mindenki a mennybe jut. Azaz a halottért való ima csak abban segíti a lelket, hogy hamarabb megszabaduljon a tisztítótűzből.

Mi a baj a Mária-jelenésekkel?

Amit eddig olvastam róluk az az, hogy Jézushoz szeretné irányítani az embereket, az Ő követésére buzdít, valamint a szeretetre.

Mi a helyzet a jelenkor prófétáival, vagy nevezhetném őket médiumoknak is akik képesek kommunikálni pl. Jézussal, mint egykor a próféták ? Őket is a Sátán kísérti?

Kedves "ma 00:37"-es és "tegnap 10:24-es" válaszadók!

Ami a purgatóriumot illeti: az erről szóló katolikus tanítás szép és logikus.

Csak éppen teljesen hiányzik a Szentírásból, ennek tana pedig teljességgel ellentétes vele.

Miért is?

Mert a purgatórium tana gyakorlatilag azt állítja, hogy a megtestesült Krisztus (aki ugyebár Jézus) halála nem szerzett teljes bocsánatot a bűneinkre.

Ezzel szemben a SzentÍrás Jézus áldozatáról mint egyszeri, TÖKÉLETES, és megismételhetetlen áldozatról beszél, amivel kiengesztelte az Atyát.

Pál így fogalmaz: "mindenképpen (azaz teljességgel, hiánytalanul) üdvözítheti azokat, akik ő általa járulnak Istenhez" (Zsidó 7/25). János azt írja, hogy "Jézus Krisztusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket MINDEN bűntől" (1János 1/7) - kérdem én akkor: melyik bűntől nem??

Péter ezt írja: "Mert Krisztus is szenvedett... hogy minket Istenhez vezéreljen..." (1Péter 3/18) - Istenhez hozzon, tehát üdvösséget adjon.

Nincs tehát kárhoztatásunk, vagyis semmi olyan, ami miatt ne mehetnénk közvetlenül a Mennybe.

Pál a kolossé 1-ben az Atyával való megbékéltetésről beszél, ami a következőket jelenti:

1. A megbékéltetés Jézus halálával történhetett

2. az áldozati vér teljes tisztasága miatt a békéltetés, az engesztelés megtörtént

3. azáltal lehetünk képesek megállni Isten előtt, mégpedig szent, tiszta állapotban.

Vagyis ha Jézus áldozatában úgy hiszünk, mint olyan egyszeri és tökéletes áldozatban, ami számunkra teljes bűnbocsánatot szerzett, akkor mi szükség van purgatóriumra?

Ismét hivatkoznék a Zsidó 7/25-re: teljes üdvözítésről beszél.

Valamint a Kolossé 1/13-14-ben az van, hogy Isten megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába (itt nem holmi közbeeső helyről beszél Isten Igéje, hanem magáról a Mennyről!)

Tovább menve: ugyanez az igeszakasz így folytatódik: kiben van a mi váltságunk (megváltásunk) az Ő vére által, bűneink bocsánata.

---------

Éppen ezért nem találunk a Szentírásban egyetlenegy utalást sem a purgatórium létezésével kapcsolatban.

A purgatórium tanának elfogadása tehát egyáltalán nem áll ki a Krisztusi engesztelő áldozat mellett, sőt inkább befeketíti azt.

Nem más tehát, mint egy történelmi jelentőségű tévtanítás.

Olyan, amivel az illető személy nem bízik az Engesztelő Vérben, nem fogadja el az ÚrJézus áldozatát Istennek tetsző (vagyis tökéletes) módon, hanem annak tökéletességét megkérdőjelezi.

De ha Isten tisztának, tökéletesnek állítja be, akkor mirefel kérdőjelezem én ezt meg?

/a "ma 00:37"-es válaszadó hozzászólására felelve, csupán egy kiegyészítést tennék/

Ezt írod: "Valahol a Bibliában le van írva, hogy szent és üdvös dolog a megholtakért imádkozni."

Így is van: a tegnap 07:22-es válaszomban írtam, hogy ez a 2. Makklabeus 12/46-ban található.

De leírtam azt is, hogy mi a gond ezzel: ha akarsz, olvass utána.

"Ezt kérded: "Bűn egyáltalán halottakért imádkozni, csak azért mert a Bibliában nem írnak erről?"

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy - minthogy sehogysem fér össze a SzentÍrással - ostoba cselekedet. Isten, aki a bölcsesség Istene, számára nevetséges."

Jézus legfőbb tanítása: Szeressétek egymást ahogy én szerettelek titeket.

Na most ha én egy elhunyt szerettemért imádkozom, SZERETETBŐL, akkor az olyan ostoba cselekedet amin Isten aki maga a SZERETET csak nevetni tud?

Kinevetni valakit sőt ostobának tartani mert szeret valakit és ezért a valakiért időt pocsékolva imádkozik?

Hát ez egy Krisztus követő embertől sem a szeretet jele, nemhogy Istentől, aki maga a SZERETET.

/Az előbbi válaszadó válaszára felelve/

Bocs, az előbb - úgy látszik - kissé keményen fogalmaztam.

Nem úgy nevetséges, hogy Isten ezért lenézne téged. Nem néz le, nem lesz őbenne semmi ilyen, de az imádnak nem lesz foganatja, mert érzelgősség és ostobaság az ilyen ima.

Értelmetlen dolog, mert a SzentÍrás függvényében egy elköltözött személy sorsán nem változtathatnak a Földön lévő emberek. A SzentÍrásnak ugyanis fontos üzenete az, hogy az ember okosan, bölcsen végezze be a földi pályafutását. Ha ez letelik, senki sem befolyásolhatja senkinek sem azt, hogy hova kerül.

Teljesen más, amikor olyan valakiért imádkozol, aki itt van ezen a Földön. Ebben az esetben jó, nagyon is jó dolog a közbenjáróima, de csakis akkor, ha Jézus nevében, az Atyához imádkozol (mert kizárólag Jézus érdemeire való tekinhtettel hallgat meg bennünket az Atya!)