Tudtátok, hogy a föld lakosságának több, mint 70%-a hisz a reinkarnációban?

"Miért kell,hogy pont az legyen kifogástalan igazság?Nem lehet,hogy tévedések vannak ott is?"

Péter minden kérdésben így érvel. Igen, mert (vagy épp nem, mert) a Biblia...

Minden egyéb dolgot 100%-osan figyelmen kívül hagyva.

"Sziasztok!

Kedves Kérdező, az a baj a reinkarnációval, hogy - véleményem szerint - egy hazugságra épül. Ez a hazugság pedig az - Szentírási szóhasználattal élve - hogy "bizony nem haltok meg", vagyis, hogy van az embernek egy olyan része, ami halhatatlan. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember végsősoron Isten, mert mint tudjuk "Istené egyedül a halhatatlanság."

Péter

Bocsánat,hogy közbeszólok,de nem értem mi a baj ezzel.a kereszténység szerint is az ember végső soron Isten,mert testből és lélekből áll.a lélek tovább él a halál után,és nem hal meg.tehát itt is van az embernek egy olyan része,ami halhatatlan.

Szia!

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás.

Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább "felhígult", miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

Üdv. Péter

"Ez pedig azt jelenti, hogy az ember végsősoron Isten, mert mint tudjuk "Istené egyedül a halhatatlanság." "

Én nem tudom, hogy van ez, de szerintem Istennek éppen elég az, hogy egyedül ő képes teremteni.

Sziasztok!

Nos úgy tűnik eljutottunk a végső kérdésekhez: mi az élet értelme, hogyan fedezhetjük fel a világot és Istent. Ebben úgy gondolom, hogy egyetérthetünk: ezeknek a kérdésknek a megválaszolása alapvetően hit és világnézet kérdése. Az én hitem és világnézetem a Biblián alapul, a tied máson, és a többieké megint máson: van aki a természettudományos világképben hisz, van aki a keleti tanítások által felvázolt világképben. Nem véletlen, hogy az előző hozzászólásomban így fogalmaztam: "véleményem szerint." Természetesen nem várom el, hogy egyetértsünk, csupán jelezni kívántam, létezik más alternatíva és világkép is, mely tagadja a lélek halhatatlanságát és a reinkarnáció tanítását, méghozzá szilárd alapokon. Ezeket mutattam be - nem tényként, hanem alternatívaként. Remélem így érthető.

Üdv. Péter

Péter!

Nem lehet, hogy mielőtt Istennel egyesül a lelkünk, annyi mindent kell megtapasztalnunk amihez nem elég egy emberi lét?

Sziasztok!

Osztom Péter véleményét a reinkarnációval kapcsolatban. A Biblia nem tanít erről. Ez más, inkább keleti vallások tanítása, ami a Szentírás tanításával nem egyeztethető össze.

Ugyanis a Biblia, köztük például Jézus Krisztus is a feltámadásról tanított, nem pedig a lélek halhatatlanságáról.