Mi a véleményetek erről a gondolatról? Lent!

Én még úgy tanultam anno hittanon, hogy a más vallásúak is kerülhetnek a mennybe ha betartják a vallásuk előírásait, a babák meg alapból bűntelek (kivéve az az örökletes bűn vagy mi a rák van rajtuk) és ők is a mennybe kerülnek.

Egy ateista

A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 19:21

Én is így tanultam hittanon! De egy dolog, hogy mit tanítanak és egy, hogy mi van a Bibliában. Márpedig az Újszövetségben van, hogy jézus megvallásán keresztűl lehet mennybe jutni! Na most akkor mi van? A biblia nem érvényes vagy a tanítás? Itt csak rossz válasz van. Sosem értettem, hogy miért kell a Bibliát ezerféleképpen magyarázni, amikor annak megvan a maga értelme.

Isten nem egy személy. Ha Isten-tudatosan élne mindenki, akkor nem lenne szenvedés, de szeretet nélkül marad a nyomor.

A Létezés magában foglal mindent. Jót és rosszat egyaránt, mi döntjük el, hogy melyik utat választjuk.

Minden egyensúlyban van...jó-rossz, fekete-fehér. Ez annyira gyönyörű!

A Lélek eredeti természete az isteni állapot (Szeretet), az élet célja a visszatérés a Forráshoz (istenhez).

De úgy is értelmezheted, hogy ezek a negatív körülmények próbatételek, hogy mennyire tudsz pozitív maradni a világban.

Igazad van, ha létezik örök kárhozat akkor Isten nem lehet maga a szeretet, hisz még mi tökéletlen emberek sem büntetnék gyermekeinket örökké tartó büntetéssel.

Tegyük fel, hogy van örök kárhozat, de nincs örök kárhozott hiszen ha van olyan szabadság, amelynek következtében örökké lehet igent-t mondani, akkor elvileg kell, hogy legyen olyan is örökké, hogy nem-et is lehessen mondani (Márk 9:48). De azt állítani, hogy valaki örökké nem-et akarjon mondani arra, amiről tudja, hogy természete ellen van, tehát arra, hogy boldogtalan maradjon, mindenkor iszonyatos kínok kínját szenvedő legyen olyasmiért, amit „tükör által, homályban látva” egy rövid ideig elkövetett, ez szöges ellentétben van még a legelvetemültebb emberi morállal is! Csak „időszakos” lehet tehát a szenvedést vállalni kényszerülők sorsa (Máté 18:34-35)!

Jézus arra tanított minket, hogy szeressük ellenségeinket is.El tudod képzelni azt, hogy ezt ne tegye követendővé, kötelezővé, Magára nézve?!

Istenben nincs változás! Isten, akivel Jézus Egylényegű mindig szeret! Csak az értelmes szeretet igazi. Tehát az, amely reméli, hogy segíteni tud. Önmagával kerülne ellentétbe, ha értelmetlenül szeretne. Márpedig így szeretné azokat, akikről tudja, hogy rajtuk soha segíteni nem tud, sőt nemcsak nem tud, de nem is akar!

Az ördög, más néven Lucifer valóban Isten által létezik, de a Bibliából megtudhatod, hogy ő korántsem rossznak lett teremtve,hanem a fény hordozójának, akinek volt lehetősége választani aközött, hogy Istenért éljen, vagy önmagáért. Istenben nincs, nem lehet rossz! A tiszta Szeretetben nem lehet szeretetlenség!

Szabadság ott van, ahol jelen van az Isten Lelke (2.Kor. 3:17).

Az a gondolat, hogy a Sátán egy negatív isten lenne, téves! Annyiban isten, amennyiben mi,saját gondolkodásunkban istenné tesszük. Így születik a bálványimádás!

A negatív isten gondolatának forrásai azok a keletről származó tanítások, amelyek a világot a jó és a rossz egyensúlyának harmóniájában látják. Ezek a tanítások azt mondják, hogy a világban annyi rossznak kell lennie, amennyi jó van. Ez a tanítás útként a jó és a rossz közötti utat jelöli meg. Se jobbra, se balra. Tehát a langyosság! Mindez nem Isten világa! Nincs pozitív és hozzá tartozó negatív istenség!

Egy az Isten! Ebben az egy Istenben van az a harmónia, mire minden szellemi lény teremtetett! Maga Isten a HARMÓNIA! Isten nem osztja meg Magát senkivel, s mivel Jézus, EGY Vele, ezért Ő sem!

A Sátán azáltal akar istennek mutatkozni, hogy hatalmát az engedelmeskedtetésben akarja megvalósítani. Az Isten SZABADSÁG, és semmi köze az engedelmeskedtetéshez. Az engedelmeskedtetés a kaszárnyák világa. Tehát az a világ, ahol intézményesen tanítják az emberölést. A Sátán gyilkos volt kezdettől fogva (János 8:44)!

Minden rossz tulajdonképpen egy lerontott JÓ! Ez áll a Sátánra is! Benne az egyik legnagyobb jó romlott meg!

Szia!

A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának a gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

A második halált, avagy a kárhozat halálát a keresztények általában örökkévaló gyötrelemnek hiszik a középkorban kialakult egyházi tanítás nyomán. A lélek halhatatlansága eszméjének következményeként jött létre ez az elgondolás. Ha ugyanis a lélek különválik a testtől a halál pillanatában, és mint halhatatlan és elpusztíthatatlan valami létezik tovább, akkor valóban nemigen lehet mást elképzelni a kárhozat büntetéseként. Ez a felfogás azonban Isten jellemére vet árnyékot és azon túl az egész megváltási tervre is! Mert jogos a kérdés: Ilyen engesztelhetetlen bosszút vagy megtorlást alkalmaz a szeretet Istene? A megváltottak öröme pedig egy ilyen borzalmas háttéren fog megvalósulni? Élvezni fogják az üdvösség javait egykori embertársaik, netán családtagjaik örökös kínjainak a tudatában?

A Biblia azonban – hála Istennek – semmi ilyesmit nem tanít. A kárhozat ítélete – amint a "második halál" kifejezés is utal erre – örök megsemmisülés, az élet jogának elvétele egy világosan indokolt ítélethirdetés nyomán. Ez súlyos, tragikus vég és igazságszolgáltató büntetés, de mégis a lehetséges legirgalmasabb dolog, ami a gyógyulni nem akaró, bűneikben megkeményedett emberekkel történhet. Íme, néhány világos Bibliai szakasz:

"Egy kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott. Elmúlt és ímé nincsen! Kerestem, de nem található!" (Zsoltárok 37:10, 36)

(Akik az utolsó ítéletkor enm üdvözülhetnek) "olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" (Abdiás 1:16).

Végül maga a sír és a halál is örökre megsemmisülnek a végső ítéletvégrehajtás pusztító lángtengerében – mondja a Szentírás, jelképes beszéddel, mintegy megszemélyesítve a sírt és a halált:

"A sír és a halál vettetnek a tűznek tavába, ez a második halál, a tűznek tava" (Jelenések 20:14).

Ezután rögtön az újjáteremtett föld látomása következik a bibliai leírásban, azzal a bejelentéssel, hogy ott minden újjá lesz, és hogy ott "semmi elátkozott nem lesz többé" (Jelenések 22:3).

Üdv. Péter

Nem értelek Péter.

Hitem szerint az első bún által elszakadtunk Istentől. Azóta hatalmas szakadék tátong köztünk és közte, amin egy keskeny út vezet át hozzá, egy híd ami újra összeköthet vele, Ő Jézus Krisztus és az Ő keresztje.

A Jézusba vetett hitünk menthet meg minket egyes egyedül. Nincs más út a szakadékon át.

Nem értem, hogy mit értesz bűneikben megkeményedett emberek alatt. Ez úgy hangzik mintha a tetteink által vesznénk el, vagy üdvözülnénk.

Azt mondod, hogy az örök halál a legirgalmasabb megoldás a bűnösök számára és nekünk is megnyugtatóbb a tudat, hogy bűnös szeretteink örökre meghalnak, mint az, hogy örök szenvedés vár rájuk.

Számomra egyik sem megnyugtató. Én nem tudom a szeretettel összeegyeztetni a pusztítást akár irgalmasan történik akár nem.

Számomra Isten maga a SZERETET. Nem szerető Isten, nem pusztító Isten, nem bosszúálló Isten hanem a SZERETET.

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,

6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.