Mi a véleményetek erről a gondolatról?

Szerintem nem feltétlenül rossz ember aki nem szereti az állatokat, de az tény, hogy szegényes lehetaz érzelmi világa.

Asszem Popper Péter írja a részemről mondjunk mancsotban, hogy sok esetben aki nem szereti az állatokat, az magától az ösztöntől fél, és a saját ösztönvilágát is képtelen szabadon engedni, tehát sok esetben képtelen az orgazmusra, vagy egy kiadós tüsszentésre.

Hülyeség. Az is fontos,hogy miért nem szereti őket és,hogy mit tesz azért mert nem szereti őket. pl.: hogyha valaki azért nem bírja őket,mert fél tőlük egy trauma miatt,akkor az érthető és ezért még nem rossz. De hogyha ugyan ez van (alias trauma miatt fél tőlük) és gyilkolja őket,akkor bizony nem ő a legjobb ember. Szóval ezt így nem lehet megállapítani.

L/15

Szerintem igaz,hiszen tőlük származunk, az őseink, ezzel valószínű feljebb valónak érzi magát mindennél.

Aki fél az egy bizonyos állatcsoportot nem szeret, nem az összeset.

Az ilyen állításokkal egy baj van. Hogy a leggyakrabban ezt irodalommal szokták elsütni. Meg a következő lépés a szegényes érzelmi világ, nincsenek érzései, nincs lelke.

Nekünk meg nincs jogunk ilyeneket mondani.

(amúgy van két kutyánk, két birkánk, meg egyéb kisebb állatkák, én a szépirodalom miatt szoktam megkapni. iszonyatosan idegesítő..)

Én például nem szeretem a neveletlen kutyákat és az olyan macskákat, akik le se sz@rnak engem. Nem teszek semmi rosszat ellenük, de kerülöm a kontaktust. Néhány gazda ezen megsértődik, de azért talán még nem vagyok rossz ember.

(Régen volt kutyánk és macskánk is, őket nagyon szerettem.)