A vérátömlesztés elutasítása előnnyel, vagy hátránnyal jár, ha pl. vallási, vagy egészségügyi alapon valaki elutasítja?

Káros akkor lehet, ha nem megfelelő vért kapsz (ez szinte soha nem fordul elő, esetleg balesetnél, sürgősségi ellátásnál), vagy fertőzött vért kapsz. A fertőzés ma Magyarországon tulajdonképpen ki van zárva.

A legtöbbször nem is teljes vért adnak, hanem a véradóktól levett vér különböző részeit kivonják és csak a szükséges anyagokat kapod meg.

Tehát az egészségügyi veszélye elhanyagolható.

Ha nagyon fél tőle valaki, akkor pl egy tervezett műtétnél van arra lehetőség, hogy előtte a betegtől levett saját vérét kapja vissza a műtét során.

A vallásiról a magánvéleményemet tudom írni, szerintem marhaság hagyni ezért pl. egy gyereket meghalni, mert nem engedik, hogy vért kapjon.

kiegészítés:

Legjobb tudomásom szerint egyedül a Jehova tanui utasítják el a vér adását, az összes többi egyháznak semmi baja vele.

Kedves hozzászólók, engedjétek meg, hogy mint Jehova Tanúja, válaszoljak a kérdésre.

Sok minden pontatlan az első válaszoló kommentjében is, valójában az az 'idealista' nézet a témáról. A valóság messze nem ilyen szép!

Mivel ez a kérdés elsősorban Jehova Tanúit érinti (persze, egyre inkább nem csak őket), engedjétek meg, hogy leírjam e dologban a valóságot.

Egy 15 évvel ezelőtti vizsgálat adatait közölném:

Vajon túlértékelték a vérátömlesztéseket?

A vérátömlesztések általánosak a modern orvostudományban, de vajon felérnek a hírnevükkel? Mit gondolsz?

A The American Journal of Medicine című folyóiratban (1993. február) Dr. Craig S. Kitchens feltette a kérdést: „Vajon túlértékelték a transzfúziókat?” Megjegyezte, hogy az orvosok gyakran mérlegelik, vajon egy kezelés előnyei nagyobbak-e, mint az esetleges kockázata. Mi a helyzet a transzfúziókkal?

Kitchens áttekintette a transzfúzióval összefüggő sok kockázati tényezőre — például májgyulladás, legyengült immunrendszer, szervrendszeri elégtelenség, károsodás és az átültetett szövet reakciója a befogadó szervezettel szemben — vonatkozó legújabb bizonyítékokat. Egy tanulmány, összegezve a vérátömlesztésből adódó „számtalan komplikációt, azt a következtetést vonta le, hogy minden egyes transzfúzió alkalmával globálisan húsz százalék az esély valamely ellenreakcióra, némelyik kis jelentőségű, de mások veszedelmesek”, még halálosak is.

Vajon a feltételezett előnyök indokolják az ilyen kockázatokkal való szembesülést?

Dr. Kitchens áttekintett 16 tanulmánygyűjteményt, amely 1404 olyan műtétet foglalt magában, amelyeket Jehova Tanúin hajtottak végre, akik elutasították a transzfúziót annak a bibliai parancsnak engedelmeskedve, hogy ’tartózkodjatok a vértől’ (Cselekedetek 15:28, 29).

Az eredmény? „A Jehova Tanúja betegek azon döntése, hogy nem veszik igénybe a transzfúziót a fő sebészeti eljárásoknál, úgy tűnik 0,5%-tól 1,5%-ig növeli a halálozást a teljes műtéti kockázatban. Kevésbé nyilvánvaló mennyi megbetegedést és halálozást kerülnek el ezzel a gyakorlattal, de ennek arányszáma alighanem túlszárnyalja a transzfúzió elutasításának kockázatát.”

Mi Kitchens álláspontja? A vér elutasításának bármely orvosi kockázata alighanem kevesebb, mint a vérátömlesztés elfogadásával együtt járó kockázat.

Ennélfogva Kitchens ésszerű kérdése: „Ha az, hogy Jehova Tanúi nem kapnak transzfúziót, valójában kevés külön akut megbetegedést és halálozást eredményez, valamint tekintélyes összegű kiadástól (milliárdos nagyságrendekről beszélünk) és krónikus komplikációktól kímél meg, akkor vajon nem kevesebb transzfúziót kellene a betegeknek kapniuk?”

Namost, ez már múlt századi adat. Ma, tudomásom szerint bizonyos helyeken, inkább kissebb a mortalitás a Tanúkon vér nélkül elvégzett orvosi beavatkozások során!

De a vér kockázati tényezője nem csökkent.

Amikor egy orvos kijelenti, hogy "vér nélkül meghal!", akkor, meg lehet kérdezni tőle, "doktor úr, ha tényleg olyan súlyos a helyzet, garantálja-e, hogy ha vért ad, akkor életben marad a beteg?!" Ugye tudjuk a választ?

Igen, a bizonyítékok azt igazolják, hogy még a megfelelően párosított vér is károsítja a páciens immunrendszerét, megnyitva az utat a rák és a halál előtt. Egy kanadai tanulmány szerint „a fej- és nyakrákos betegek közül azoknál, akik vérátömlesztést kaptak a tumor eltávolításakor, később jelentős csökkenés volt tapasztalható a védettség állapotában” (The Medical Post). A Dél-Kaliforniai Egyetem orvosai erről számoltak be: „A gégerák esetében 14 százalékos volt a visszaesési arány azoknál, akik nem kaptak vért, és 65 százalékos azoknál, akik kaptak. A szájüreg-, a garat-, az orr- és az arcüregráknál a visszaesési arány 31 százalékos volt átömlesztés nélkül és 71 százalékos átömlesztéssel” (Annals of Otology, Rhinology & Laryngology).

Tehát, ha valóban megvizsgáljuk a tényeket e tárgyban, egyértelmű, hogy ez az elterjedt orvoslási mód nem biztonságos, és igazán biztonságossá tenni sehol a világon nincs esély!

Jehova Tanúi valójában jobb orvosi ellátásban részesülnek azáltal, hogy elutasítják a vért.

És a súlyos vérveszteség kérdése - ami sokakat aggaszt - sem olyan súlyos gond, mint hinnénk, sőt!

Bár nagy a veszélye, hogy vértranszfúziók útján kapunk valamilyen betegséget, más veszélyek is felmerülnek. „ A vérbankból származó vérben, miután lehűtötték és tárolták, nincs meg a friss vér oxigénszállító képessége — magyarázta egy amerikai orvos, dr. Shander. — Most kezdjük csak megérteni, mit is csinálunk akkor, amikor transzfúziót alkalmazunk.”

De hogy miért működik jó eredménnyel a vér mentes orvoslás, és az oxigén probléma mit is jelent?

Valójában ezt a kérdést teheted fel: „Miért működnek jól a vért helyettesítő folyadékok, amikor nekem vörösvértestekre van szükségem ahhoz, hogy a szervezetem oxigénellátása zavartalan legyen?”

Mert vannak tartalékaid az oxigénszállításban. Ha vért vesztesz, beindul egy csodálatos kiegyenlítő mechanizmus. A szíved minden dobbanással több vért pumpál a megszokottnál. Mivel a hiányzó vért megfelelő folyadékkal helyettesítették, a hígított vér könnyebben áramlik még a kis véredényekben is. A kémiai változások következtében a szövetek számára több oxigén szabadul fel. Ez az alkalmazkodás olyan hatásos, hogy ha vörösvértesteidnek csupán a fele marad is meg, az oxigénszállítás a normálisnak még akkor is mintegy 75 százaléka lehet. A beteg nyugalmi állapotban a vérében levő oxigénnek mindössze 25 százalékát használja fel, és a legelterjedtebb altatások csökkentik a test oxigénszükségletét.

Ha a folyadék mennyisége visszaállt, adhatnak magas koncentrációjú oxigént. Ez az eljárás több oxigént tesz a szervezet számára elérhetővé, és gyakran figyelemre méltó eredményeket hoz. Sok nemzet orvosai ezt a módszert eredményesen alkalmazták olyanoknál, akik igen sok vért veszítettek, s ezáltal a hemoglobinszintjük akár 1,8 gramm/deciliterre csökkent. Pedig az általános gyakorlat a "bűvös" (és gyakorlatilag vakon kitalált!!) 10 gramm/dl alatt, már véradást tart szükségesnek!

Egy rövid történet a sok közül:

A Time folyóiratban megjelent egy cikk, és a bevezetőben Henry Jackson tapasztalatát közölte, aki olyan erős belső vérzést szenvedett, hogy vérének 90 százalékát elvesztette, hemoglobinszintje pedig életveszélyesen alacsonyra, deciliterenként 1,7 grammra esett le. Jacksont az Englewood Kórházba szállították egy másik New Jersey-i kórházból, amely nem biztosította számára a vértranszfúzió felhasználása nélküli kezelést.

Az englewoodi létesítményben dr. Aryeh Shander felügyelete alatt Jacksonnak „nagy hatékonyságú vaspótló készítményeket és vitaminokat adtak, továbbá »hatásos adag« vérképző gyógyszert, szintetikus eritropoetint, amely arra serkenti a csontvelőt, hogy vörösvérsejteket képezzen. Végül intravénásan folyadékokat kapott, hogy a még megmaradt csekély keringést serkentsék.”

A Time arról számolt be, hogy pár nappal később „az első kórház telefonált, hogy megkérdezze, vajon Jackson meghalt-e. Shander nem titkolt elégedettséggel ezt mondta nekik: »Nemcsak hogy nem halt meg, de jól van, és kész arra, hogy elhagyja a kórházat, és hamarosan hozzálásson szokásos üzleti tevékenységéhez.«”

Az a baj, hogy Jehova Tanúi nem a saját kútfejükből és szakértelmükből hozzák elő ezeket a fantasztikus orvosi véleményeket, hanem ezek le vannak nekik írva, hogy meg tudják védeni az álláspontjukat. Na most egy mezei érdeklődő nyilván nem tud előhúzni a farzsebébeől egy ezzel ellentétes orvosi tanulmányt, mert nincs erre berendezkedve.

Ezért aztán láss csodát, mi jön le az egyszeri olvasónak? Hogy ezeket a nagyszerű orvosi szakvéleményeket senki nem tudja cáfolni!

Pedig nyilvánvaló csúsztatás úgy beállítani a dolgot, mintha az orvostársadalom túlnyomó többsége a vér felhasználása ellen foglalna állást.

Imádom amikor 30 éves amerikai tanulmányokat idézgetnek!

Az ellenpélda:

Miért veszélyes a vérszegénység?

A vérszegény daganatos betegeknél gyakran jelentkezik a fáradékonyság olyan formája, amely pihenéssel, alvással nem szüntethető meg. Jellemzői a fizikai gyengeség, ingerlékenyég, a koncentrálóképesség csökkenése, a szellemi-fizikai lelassulás, az érdektelenség. Szintén tünet lehet a légszomj, a szapora légzés és szívverés, a túlzott szívdobogás, a szédülés, a fülzúgás, a sápadtság, az étvágytalanság, az izom- és végtagfájdalom. Ezek együttes következtében jelentősen romlik a betegek életminősége.

A vérszegénység miatt a daganatok oxigénellátottsága csökken, az oxigénhiányos környezetben lévő daganatos sejtek pedig ellenállóbbak a sugárterápiával és a kemoterápiával szemben. Ennek következtében romlik a kezelés hatékonysága, romlanak a beteg gyógyulási és túlélési esélyei. Klinikai adatok bizonyítják: önmagában a vérszegénység önmagában 20-40 százalékkal csökkentheti a túlélési esélyeket. Ez kifejezetten igaz a fej-nyaki, a nőgyógyászati és a tüdődaganatok esetében, ám a következtetések zömmel érvényesek a többi daganattípusra is.

[link]

Az előző vagyok, még valami:

Én láttam már a lányomat halálsápadtan, amikor a kemoterápia miatt citopeniás volt. Ilyenkor nem lehet hónapokat várni, amíg helyre áll a vérképzése, sajnos kell a transzfúzió. 100 ml vvs koncentrátum után mintha kicserélték volna, látszott ahogy visszatért a színe.

Végül egy link:

[link]